S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból. 1.
Egyszerű kialakítású négyágú villák, amelyek formai hasonlóságuk mellett nem egy készlethez tartoznak. Jellemzőjük a laposra csiszolt csont nyélborítás, amelyet három szegecs rögzít a nyéllaphoz. Az ágak hossza eltérő lehetett a különböző példányoknál, de töredékességük ezt nem teszi pontosan mérhetővé. A típus 18. századi és későbbi keltezést enged meg.64 3. Kések Hazai viszonylatban a késő középkori fémeszközök egyik legjobban kutatott csoportja a késeké. Ez elsősorban Holl Imrének köszönhető, aki a Sarvaly falu ásatása során napvilágra került nagyszámú kés vizsgálata alapján különböztetett meg típusokat.65 Az importkések kérdésével Holl Imre külön tanulmányban is foglalkozott, vizsgálva a formai jellemzőkön kívül a műhelyek, munkaszervezet, kereskedelem kérdését is.66 A szerző az importkések származási helyét a mesterjegyes példányokból kiindulva határozta meg. Sajnos a vázsonyi anyagban mesterjegyet csak igen kis számban sikerült megfigyelni, így a típusok azonosítását a formai jegyek alapján lehetett elvégezni. A mesterjegyek hiánya a töredékesség mellett indokolható az előrehaladt korrózióval, a restaurálás elmaradásával is, azonban Gere László megállapítása szerint az ozorai anyag késeinél hasonló volt a helyzet, az osztrák importkéseknek tekinthető ozorai 3. típus egyetlen darabjánál sem lehetett mesterjegyet megfigyelni.67 Ennek kapcsán felmerült a kérdés, vajon minden esetben importtermékeknek tekinthetjük-e ezeket, vagy néhány esetben helyi mesterek jól sikerült utánzatairól van-e szó. A fenti csoport Sarvalyon előkerült példányait a szerző alapvetően a késnyél és a penge szélességének egymáshoz való viszonya alapján osztotta típusokra, és a típusokon belül a méretek alapján altípusokra.68 Az ozorai késeknél Gere László egy típushoz tartozónak kezelte ezeket a darabokat, és szintén a kések méretéből kiindulva képzett altípusokat.69 Az 64 NÉMETH 1966-67. 65 HOLL—PARÁDI 1982a. 66 HOLL 1994-95. 67 GERE 2003,78. 68 holl-parádi 1982a, 68-78. 69 GERE 2003,77. eltérő osztályozás oka az volt, hogy az ozorai kések nem voltak beilleszthetőek Holl Imre rendszerébe. A kérdés lényeges eleme, hogy az egyenlő szélességet mutató penge és nyél esetében eredetileg önálló csoportról van-e szó, vagy pedig a használat közben történő élezések hatására alakult ilyenné az eredetileg a nyélnél szélesebb pengével rendelkező típus. A 2. ábra 10. képén látható penge jól mutatja, hogy a hosszú használat folytán szükségessé vált többszöri élezés akár a nyéllapnál keskenyebb pengét is eredményezhet. Az élezés miatt a késpengék szélessége hosszabb használat esetén jelentősen csökkenhet, ill. - mivel az élezés köszörűn történt - bizonyos idő elteltével a penge rövidült is. A vizsgálatnál ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, valamint ebből adódóan azt sem, hogy az egy csoportba tartozó kések esetén a penge méretei eltéréseket mutathatnak. Az importkések közül különös figyelmet érdemelnek azok az osztrák termékek, amelyekkel késő középkori ásatásainkon gyakran találkozhatunk, és amelyeket a kutatás - a gyártás helyéről - steyri késekként ismer.70 Az ozorai kések vizsgálata kapcsán Gere László összegyűjtötte azokat az ismérveket, amelyek ennek a típusnak (ozorai 3.) minden alcsoportjára egyaránt jellemzőek.71 Ezek a jegyek a következők: 1. A nyéllap és a penge háta egyenest alkot. 2. A nyéllap fentről lefelé kismértékben - 0,1-0,3; ill. 0,4—0,6 cm-t szélesedik. 3. A penge alulról felfelé folyamatosan, szintén 0,1- 0,3-0,4 cm-t keskenyedik. 4. A nyéllap ferdén levágott, a hátoldalon ezért 0,1- 0,5 cm-rel rövidebb. 5. A nyéllap tengelyében, alul egy 0,3-0,6 cm hosszú tüske van (ezt a vázsonyi példányoknál nem lehetett megfigyelni, mivel többnyire töredékesek voltak, vagy a tüske már letört). 6. A nyéllapon mindig öt szegecslyuk van, a negyedik és az ötödik - a penge alatti - egész közel egymáshoz. (Ez utóbbi a nyelet lezáró rézlap rögzítésére szolgál.) 7. A nyéllapot felül lezáró rézpánt a hátoldal felé lejt. 8. A nyél faborítású, azt négy szegecs rögzíti. 9. A nyéllemezt alul egy domború pajzs alakú veret 70 Lásd többek közt Holl Imre idézett tanulmányait. 71 gere 2003, 77. 356
