S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Egervári Márta–K. Juhász Andrea: Csalánból szőtt, hímzett kendő készítéstechnikai elemzése (A csalán mint rostnövény)
Tisztítás A használat során lerakodott szennyeződések eltávolítása, a textília lágyítása, valamint a deformá- lódás-nyúlás korrigálása miatt fontos volt nedves tisztítást alkalmazni (anionos tisztítószer). Ennek során a műtárgyat 30—40 °C-os, anionos felületaktív anyagot (Genapol) tartalmazó, lágyított vízben tisztítottuk. Ezt követően szintén kézmeleg vízben 3-szor ismételt öblítést végeztünk. A nedves tisztítás 30 percig tartott, az utolsó öblítéskor 3%-os glicerines vizet alkalmaztunk, a lágyítás szerkezeti víztartalom pótlása-megtartása érdekében. A szárítás szobahőmérsékleten, kitűzött állapotban 24 óráig tartott. Konzerválás A varrókonzerválás során minimális mértékben - a szakadozott, hiányos saroknál - szükség volt az alapszövet alátámasztására, amely egyúttal a kisebb hiányok pótlását is jelentette. Ehhez az alapszövettől eltérő típusú - selyemkreplin -, de azonos kötésű (vászon-)textilt választottunk, amelyet a megfelelő árnyalatra színeztünk. A lebegő szálakat selyemszállal, átfogó öltéssel rögzítettük. Tenzid: Genapol Víz lágyításához: trinátrium-citrát Kiegészítő anyag színezésére: tealevél Öblítéshez: glicerin Kiegészítő anyag: selyemkreplin, selyemszál Tárolási, szállítási javaslat Ideális és állandó hőmérséklet: 18-20 °C, páratartam: 50-55% Fénytől védve, síkban kiterítve vagy hengerre feltekerve. Analógiák A Pápai Református Gyűjteményekben őriznek két tárgyat, amelyeket szintén csalánból készükként tartanak nyilván (7-10. ábra). Ezek szintén két szövetszél összetoldásával kialakított kendők. A mintakincse mindegyiknek más, de a használt hímzőfonalak minősége, az alapszövet finomsága, a jellemzően alkalmazott öltéstípusuk megegyezik a mi múzeumunk (Laczkó Dezső Múzeum) gyűjteményében lévőével. A csalán felhasználása A csalán növény minden része értékes, felhasználási területe az őskortól napjainkig rendkívül széleskörű.4 Számos faja él a világban, különböző éghajlati viszonyok között. A nálunk honosak gyökeréből sárga színezéket és gyógyító kivonatokat, kozmetikai készítményeket nyerhetünk, levele ételek, teák és zöld színezék készítésére alkalmas. A szárában lévő rostokból fonalat sodorhatunk, papírt készíthetünk. Nektárjából méz készül. Az egész növényt felaprózva, takarmányként vagy komposztáláshoz talajjavításra, áztatással nyert levét pedig permetezésre, növényvédőszerként használhatjuk.5 A termését elsősorban az Indiában élő (Caryota urens L.) csalánpálmának fogyasztják, piros húsú gyümölcse erősen csípős ízű. Eltérően az Európában élő fajoktól, nem a szárában, hanem a hatalmas leveleiben lévő rostot dolgozzák fel.6 A törzse fás részéből bútorokat, a belső lisztes részből pedig ételeket készítenek. A fejletlen hímbuzogány felmetszése után kicsorgatott léből pálmabor és pálmacukor lesz. A csalán elterjedése és alkalmazása rostnövényként A csalán 520 faja közül 45 olyat tartanak nyilván, amit rostnövényként is hasznosíthatunk.7 * 4 Gyógyászat, kozmetikai iparág, állattenyésztés, mezőgazdaság, élelmezés, textilipar, papíripar, színezékek. 5 Régen a babonás emberek - talán a rendkívül jó élettani hatásai, regeneráló, gyógyító ereje miatt - a csalánt valamiféle csodatévő növénynek gondolták, amely még az átoktörésre is képes; ez lehetett az alapja a hattyúvá változtatott hercegek csaláningbe való öltöztetése általi káprázatos gyógyulásnak, visszaváltozásnak a népmesében, amelyet Andersen és a Grimm testvérek is feldolgoztak. 6 „Erős fonál, kefe, seprő, kosár, kalap készül belőle”; lásd A Pallas Nagy Lexikonában a csalánpálma címszó alatt. 7 Lásd A Pallas Nagy Lexikonában csalán, csalánszösz címszó alatt. 616
