S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Mészáros Veronika: Újabb adalékok a városlődi Noé ház történetéhez
MÉSZÁROS VERONIKA ÚJABB ADALÉKOK A VÁROSLŐDI NOÉ HÁZ TÖRTÉNETÉHEZ Városlőd Veszprém megyében, a Szent Mihály völgyében, a Torna patak mentén fekvő település. Első említése 1240-ből származik, Leueld néven találhatjuk meg a régi oklevelekben, de az előkerült római kori és avar leletek igazolják a község korábbi létezését is. 1346 környékén Nagy Lajos kolostort alapított Leuleden, amelyet a birtokukba vevő karthauzi szerzetesek felvirágoztattak. 1554-ben a török seregek elől megfutamodó szerzetesek lerombolták a kolostort, s nyugatra menekültek.1 Az elhagyott, elnéptelenedett vidékre az 1700-as években Németországból jövő telepesek érkeztek. A Bajorországból érkező 20 család 1715-ben üveghutát létesített a hajdani település délnyugati részén, Pille néven. Az elhagyott községbe 1725-ben a mainzi választófejedelemségből származó frankokat telepített a veszprémi püspök mint földesúr. Az újjáéledt Waschludt-Városlőd nevű, német ajkú település egészen az második világháborúig töretlenül fejlődött. A háború, a frontátvonulás után azonban az újabb megpróbáltatást az 1948-as év jelentette. Január 15-én 452 lakost telepítettek ki Németországba, márciusban pedig többeknek el kellett hagyniuk az otthonukat.2 A település a történelem viszontagságai ellenére a mai napig őrzi német identitását. Német nemzetiségi óvoda és német nemzetiségi nyelvoktató általános iskola is működik a községben, valamint hagyományőrző civil szervezetek és német nemzetiségi önkormányzat gondoskodik a német nemzetiségi kultúra megőrzéséről. A német nemzetiségi hagyományok bemutatásának és felelevenítésének az egyik közösségi színtere az 1985-ben megnyitott városlődi Német Nemzetiségi Tájház. 1 oszvald 1998, 5. 2 oszvald 1998,7. A Kossuth utca 1. szám alatti Noé háznak is nevezett épület története, a benne lakók élettörténete jól megvilágítja, hogy a huszadik században milyen fontos szerepe volt Városlőd életében is (mint ahogy Közép-Európa egészében) a migrációnak, a politikai változásoknak.3 A telek, amelyen a lakóház áll, szalagtelek, ahol az épületek tömörülését a tagolt épületelrendezés jellemzi. Udvarformája keresztcsűrös.4 Egymás végébe építve itt két lakóház található, mindkettő háro- mosztatú volt, az első a Staub, majd a Noe, a hátsó az íresik és a Steinböck család tulajdonát képezte. A közös udvarban élő családok rokonsági kapcsolatban voltak. A közös vagy társasudvar az udvarok elrendezés szerinti egyik fajtája, ahol legalább két lakóépület helyezkedik el egy udvaron, sorban vagy egymás mellett. A szalagtelkes falvakban gyakoribb az elterjedésük, Városlőd esetében a kicsi beltelek és a házhelyek kimérése eredményeképpen jöttek létre.5 A lakosság létszámának az emelkedésével a lakóházak számát - adott méretű, meghatározott telken - általánosan csak ily módon lehetett növelni.6 Városlődön számos példát találunk az osztott ház, udvar kialakulására, oka egyszerűen az, hogy a település határa meghatározott volt, több ház építésére nem volt lehetőség. A közös udvarban összeépült tetőzetű, csak tűzfallal elválasztott lakásokban kettő, néha még három család is lakott. Különösen a mai Petőfi utcában volt sok ilyen ház.7 3 HAMPE 2002. 4 LACKOVITS 1984, 141. 5 sonnevend 2003, 137-138. Vö. vajkai 1959. 6 oszvald 1998,11. 7 KOPPÁNYI 1991,116. 511
