S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Mészáros Veronika: Újabb adalékok a városlődi Noé ház történetéhez

Az első lakóház az 1791-ben készült falutérképen már látható, a hátsót csak a 19. században építették. Az épület egésze mai formáját az 1900-as évek elején nyerte. A törpeoszlopos, mellvédes tornáccal ellátott, bolthajtásos belső terű, szarufás szerkezetű, nyeregtetős, macskalépcsővel lezárt oromfalú épület a bakonyi német népi építészet jellegzetes példája.8 Egységesen illeszkedik Városlőd műemlékileg védett utcaképébe.

Az első lakóépület belső elrendezését, lakáskultúráját S. dr. Lackovits Emőke A városlödi Noe-ház története című tanulmányában szemléletesen mutatja be.9 Azóta végzett kutatásaim eredményeképpen foglalom össze a hátsó, második lakóépület ház- és családtörténetét, folytatva a megyében már korábban megkezdett ilyen jellegű feldolgozásokat.10 Az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum által szervezett Hausgeschichten — Deutsche Spuren in den Donauländem / Háztörténetek — Német sorsok a Duna mentén című kiállításban bemutatott példák igazolták, hogy az egyes házak történetén keresztül a család, sőt a szűkebb környezet megismerésére is lehetőség nyílik.11 A családtörténetek a történelmi események személyes megtestesítői, így az egyes háztörténetek a magyarországi német nemzetiség egészének történetét is reprezentálhatják.12

Az 1900-as évek első felében két család lakott az épületben. Az udvart és a gazdasági épületeket, valamint a kertet is megosztva használták, művelték. Az első rész a Staub családé volt, őket 1948-ban telepítették ki Németországba. Az épületet a megosztott ház és telek miatt nem fogadta el az ide költöző felvidéki Heiler család. Nagyon tetszett nekik viszont a Noé család eredeti, hajópadlós szép háza, ezért azt kérelmezték, és meg is kapták, a Noé családot pedig a Staub család helyére költöztették. Noé néni megfogadta, hogy ő a házon nem változtat semmit, azt mondta, hogy ők így fogják leélni az életüket,

8 oszvald 1998,12.

9 lackovits 1984.

10 Vö. lackovits 1984, Kiss 1984, mészáros 2002a, mészáros 2006, SCHLEICHER 2006.

11 hampe 2002.

12 Vö. vass 2002, lackner 2002, fatuska-sauerbrei 2002, mészáros 2002b.

ahogy a ház van. így építészetileg és berendezését tekintve is megőrizte az 1900-as évek eleji állapotot, ezért lehetett alkalmas arra, hogy a német nemzetiség lakáskultúráját és építészetét bemutató tájházzá váljon (1. ábra).

A ház hátsó részében lakott íresik András (1877.03.08.) és felesége Eisenacker Mária (1882. 08.23). Az íresik család felmenői Bakonyjákóról származtak (2. ábra). A családi adatok szerint az biztos, hogy az 1900-as évektől kezdve már ők laktak itt, hiszen legidősebb gyermekük íresik Ferenc 1900-ban született, feltehetőleg ebben a házban, íresik András lovakkal foglalkozott: lovakat adottvett. Gyengébb lovakat vásárolt, feljavította őket és úgy adta tovább. Felesége Eisenacker Mária pedig háztartásbeli volt, de dolgozott több helyen, ahol munkához jutott. A zsidó kocsmárosnál, akinek szatócsboltja is volt, sok munkát kapott, mindig ment mosni, takarítani. A család művelte a házhoz tartozó földet is, amely az udvar után hátul egészen a főútig (8-as számú) ért. Ahogy a telek, a föld is ketté volt osztva. 6 gyermekük született, 3 fiú és 3 lány: Ferenc (1900), József (1902), Margit (1905), Franciska (1909), Mária (1911), Vilmos (1914).

Eisenacker Máriára unokája, Rózsi néni így emlékszik: „Pici, alacsony asszony volt, csak németül beszélt, és sokszor jött gyalog Kislődre, hozzánk.”

íresik András fiatalon halt meg 1929-ben. Felesége nehezen élt a 6 gyermekkel, akik nagyon hamar besegítettek a háztartásba és a ház körüli teendőkbe is. Talán ezért hagyták el olyan gyorsan a szülői házat a gyerekek. A legkisebb lány, Mária 1942-ben Kislődre ment férjhez. Ezt követően Eisenacker Mária és József nevű agglegény fia (3. ábra) éltek a házban.

Az épület az első egységhez hasonlóan háromosz- tatú volt, kőfalú, szabad kéményes füstelvezetésű konyhával, földpadlós, gerendafödémes szobákkal.

Eisenacker Mária 1946. 12. 1-jén halt meg. Halála után a lánya, íresik Mária és annak férje, Steinböck János 1947-ben költözött vissza Kislődről a szülői házba. A lakrészben ekkortól két család élt, a nagyobb szobában a Steinböck család, 3 gyermekkel: Rozália (1940), Anna (1943), Mária (1947). (4. ábra.) A kisebb, hátsó szobában pedig az agglegény íresik József élt. íresik Mária még német nemzetiségi viseletét hordott lányként és fiatalasszonyként (5. ábra), a második világháború után viselt csak „rendes” ruhá512