S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
A vár második építési periódusa, 14. század vége—15. század közepe A falszorosokkal körülvett felső vár kiépítésének lezárását a fennmaradt 1424-es építési felirat jelöli ki. A datálásra a keleti traktus rétegekből származó leletanyaga is támpontot jelent, ám az építkezés kezdetének szőkébb behatárolására a leletanyag meny- nyisége és jellege nem alkalmas. Az építészeti maradványok azonban olyan, több fázisban megépült egységes alkotást mutatnak, önálló építési periódusok nélkül, mely, annak ellenére, hogy nincs ilyen pontosságú datáló támpontunk, arra utal, hogy a teljes építkezést a Garaiak kezdték meg azt követően, hogy 1392-ben adomány révén a vár és az uradalom birtokába jutottak. A kiépítés folyamatában mind a felső vár, mind a belső falszoros kialakítását illető lényegi koncepció- váltás fogható meg (38. ábra). A felső vár keleti osztófala az első emelet magasságáig másodlagos a külső falakhoz képest. A feltárás során azonosíthattuk a keleti traktus építésének előzményét. A ciszterna már ekkor elkészült és a vár keleti felében ekkor még nyitott udvarrész a ciszternához lejtő vízgyűjtő udvarként működhetett. A keleti fal mentén 1,5—2,3 m szélességben — dél felé kissé szélesedve — két, az udvar felé nyitott vagy faszerkezettel lezárt boltívet terveztek, melyek egy középső falpillérre támaszkodtak volna. Az északi fal melletti lesimított habarcson megmaradt két deszkalenyomat a boltívek alatti valamiféle faszerkezetre utalhat, ám lehetséges, hogy ezek csupán az építkezéssel hozhatók összefüggésbe. Nem tudjuk, a boltívek valaha elkészültek-e, de legkésőbb az első emelet építésekor már megépült a felső vár keleti osztófala, tehát elvetették ezt a koncepciót. A keleti traktus földszintjét a felső vár többi részével azonos szinten alakították ki, a feltöltést kövekkel és agyagos földréteggel kezdték meg. Bár a nyugati falfelületen falazott homlokívek és bekötő kövek jelzik, hogy a földszint fölé kétszakaszos keresztboltozatot terveztek, a feltárás azt erősíti meg, hogy ez nem épült meg és a mind a keleti, mind a nyugati falba utólagosan bevésett vállú dongaboltozat a szint eredeti boltozata. A feltöltési rétegsorban a kőréteg és az agyagréteg felett található vastag habarcsréteg anyaga a boltvállakban megfigyelhető maradványok alapján azonos a boltozatéval. A habarcs félig kötött falazatból - illetve boltozatból - másodlagosan került ki, vélhetően egy építési hiba történt, melynek során leomlott a megépült boltozat vagy annak egy szakasza. A keleti fal közepe táján a habarcsrétegbe nyomódott, kb. 30 cm széles fekvő gerenda a zsaluzás alátámasztására szolgálhatott. A habarcsrétegre került agyagos homok feltöltés és terrazzopadló zárta le a keleti traktus földszintjének kialakítását. A rétegmegfigyelések, a téglák és a habarcs típusa alapján egykorú a keleti traktus kialakításával a helyiség közepén megépített téglapadlós, felfelé enyhén rézsűsen szélesedő, 75x200 cm alap- területű, az egykori padlószinthez képest nagyjából 130 cm mélységű téglakamra. A középső traktus területén az északkeleti részen volt lehetőség kisebb bolygatatlan felületek, rétegződések megfigyelésére. A keleti traktus első emeletére vezető lépcső az újkori lépcső helyén, közel azonos módon helyezkedhetett el. Erre utal, hogy az első emeleti bejáratot az északi falba behúzva vezették, minden bizonnyal azért, hogy a lépcső érkezésének helyet biztosítsanak. Az északi falnál álló faltömb sarkához hozzáépült két keskeny kőalapozás építését a megfigyelt illeszkedés révén a faltömb építésénél későbbi, de visszabontását megelőző időre tehetjük. Ha fennálló falakat tartott volna a két alapozás, az lezárta volna a keleti traktus földszinti bejáratának megközelítését, így lépcsőfokok alapozásaként értelmezhetjük őket. Az északi falhoz illeszkedő faltömb funkciójára utaló megfigyeléssel nem rendelkezünk. Mérete (2,1x2,1 m) megengedi, hogy elférhetett benne egy kisebb csigalépcső, mely a második emelet megközelítését, illetve legalábbis az első és második emelet összekötését tehette lehetővé. A keleti traktus emeletére vezető lépcső az északi falban levő behúzásnak csak kelet felé nyitott kialakítása miatt nagy valószínűséggel csak a keleti traktus megközelítésére volt alkalmas, és a keleti traktus kialakítása, mint láttuk, másodlagos a nyugati és középső traktus helyiségeihez képest, amelyeknek falai a külső falakkal már a földszinten is egybeépültek. A középső traktus északi helyiségében levő nyugat-keleti irányú, a felső vár felmenő falainak alapozásával együtt épült, előbb említett falalapozás így talán egy a középső és a nyugati traktus emeletére vezető, legkésőbb az újkorban elbontott lépcső alapozásaként értelmezhető. 401
