S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
Ahogyan a felső vár, úgy a belső falszoros építéstörténetében is lényegi koncepcióváltás fogható meg. A belső falszoros északi bejárati szakaszának keleti részét a nyugati résztől egy részben ma is fennálló osztófal választotta el. Az osztófal a keleti rész külső falával van kötésben és falsarkuk végigfutó falelválással válik el a nyugati szakasz másodlagosan hozzáépült külső falától. E hozzáépítés előzményére derített fényt a 2005/4 szelvény. Az osztófallal szemben, attól 1,75 m távolságra a falszorosszakasz keleti felének felépítéséig pillér állt. Erre a pillérre egy híd - esetleg felvonóhíd - támaszkodhatott, amely a felső vár megközelítését lehetővé tette. A falszorosszakasz nyugati részének felépítésével a pillér és a külső fal közötti keskeny falközt falazattal töltötték ki és a falszoros járószintjének kialakítása során a pillér elveszthette funkcióját. Az így kiépült belső falszoros bejárata az alsó vár felől az észak- nyugati szakasz végén nyílt, ahol egy kavicsos ha- barcsú, középkori zárófalat azonosítottunk. Ez a fal az alsó vár felől szabadon állt a sziklán, míg mögötte már feltöltötték a falszoros területét. Az alsó vár felőli falsíkot enyhén rézsűsre képezték ki. A zárófal nyomvonala középtájon eredetileg megtört, amit utólag, egy újabb falszakasz hozzáépítésével közel egyenesre módosítottak. Turco alaprajza mind ebben a falban, mind a falszoros bejárati szakaszának osztófalában kaput és ahhoz vezető lépcsőt vagy hidat jelez. A zárófalban nyíló, nagyobbnak ábrázolt kapunál a P (porta) rövidítés szerepel. Valószínű, hogy a falszoros végleges kiépülése után itt helyezkedhetett el az a felvonóhidas kapu, melynek feliratos szemöldökgerendája fennmaradt. A zárófal korábbi, erőteljesebben megtörő nyomvonala valószínűleg a kapu erősebb visszahúzását és így hatékonyabb védelmét célozta és praktikus okokból építhették át közel egyenesre utóbb. A régészeti kutatás által kimutatott építési fázisok önálló építési periódusként való értelmezése ellen több megfontolás is szól. A belső falszoros észak- nyugati szakaszának keleti része önálló egységként épült, azonban csak akkor működhetett így, ha a felső várat nem vette körül a belső falszoros, hiszen a falszoros többi része a felső várból nem lett volna megközelíthető. Valószínű azonban, hogy az első emelet nagyméretű ablakai nem nyílhattak közvetlenül a váron kívülre, így a belső falszoros teljes kiépítésével az első emelet kialakításakor már biztosan számolni kellett. A keleti traktus helyén álló nyitott udvarrész koncepcióját szintén legkésőbb az első emelet kialakításakor egészen biztosan elvetették, hiszen az épületrész fala és ablakai már együtt épültek az első emeleti külső várfalakkal. Leletanyag és régészeti kontextus A keleti traktus földszintje alatti feltöltésből, a habarcsréteg alatti agyagrétegből, tehát a földszinti boltozat építését megelőző rétegből előkerült legkésőbbi leletek viszonylag durva anyagú, gyorskorongolt darabok, melyek a 14. századra, esetleg a 15. század elejére keltezhetők. A keleti traktus bejárata előtti, a feltételezhető lépcsőfokok közötti, illetve azokon kívül fekvő feltöltések leletanyag tekintetében bizonyos eltéréseket mutatnak. Ezek a rétegek a középső traktus, illetve a ciszternaudvar szintjének kialakítása, illetve a keleti traktus befejezése, használatba vétele alkalmával keletkezhettek planírozásként, illetve a keskeny falak - lépcsőfokok - közötti betöltésként (a helyek megjelölésére lásd 14. ábra). Míg a középső traktus, illetve a ciszternaudvar padlószintje alatti szemetes betöltés nagy része durva anyagú gyorskorongolt fazekasáru, addig a keleti osztófal melletti keskeny kőalapozások közötti, leletekben gazdag betöltésben a gyorskorongolt kerámia döntően finom anyagú; az előbbi a 14. századra, a 15. század elejére, az utóbbi már egyértelműen a 15. századra keletezhető. Az utóbbi helyről előkerült, az analógiák alapján a késői Zsigmond-korra datálható kályhacsempe-töredékek szintén ezt erősítik meg. A keleti traktus bejárata előtti betöltésben a kályhacsempe-töredékek mellett a kerámiaanyag nagy részét finom anyagú fehér fazekak töredékei tették ki. A megfigyelések alapján elképzelhető, hogy a keleti trakms előtti lépcsőfokok kialakítása a keleti traktus boltozásával, végleges kialakításával együtt az udvar tereprendezéséhez képest akár évtizedekkel később következett be. A vár harmadik építési periódusa, 16—17. század A török hódoltság időszakára a felső vár és a keleti torony több nyílásátalakítása tehető. A felső vár földszintjén erre az időszakra tehető átalakítást nem azonosíthattunk. A belső falszoros északi bejárati szakaszának nyugati felében a mintegy 1,5 m vastag, égett törmeléket 402
