S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
Könyvcsat-alkatrész: a nyugati traktus bolygatott feltöltésében volt egy réz könyvcsat könyvre illeszkedő lemeze, egyik végén a kapcsolóelem csatlakozására szolgáló furatos elemmel, másik végén karéjosan kialakított homorú végződéssel (37. ábra 5.). Csonttárgyak (37. ábra 6—9.) A nyugati traktus 1968-ban visszatöltött betöltésében négy megmunkált csonttárgy került elő. Egy a tengelyében koncentrikus körökkel és furatokkal, szélein bevágásokkal díszített, kör alakú lyukkal ellátott hosszúkás csont csat egy hozzá hasonlóan díszített szíj- vagy pántvéggel együtt viseleti tárgy része lehetett (37. ábra 9.). A csat a Varga Sándor által meghatározott II. típushoz sorolható, melynek példányait a 13. század első felére vagy a 12. századra keltezték.28 Egy tompa végén átlyukasztott, másik végén ellaposodó, illetve egy alig megmunkált, egyik végén kihegyezett csonttárgy bőr- vagy textilműves szerszámok lehettek (37. ábra 6—7.). 7. Összegzés A vár első építési periódusa, megközelítőleg 13. század közepe - 14. század vége között A 2003-as és 2005-ös kutatás eredményei alapján két falmaradványt sorolhatunk a vár legkorábbi ismert építési periódusához. A két falrészlet a felső vár fennálló falaitól teljesen eltérő alaprajzra illeszkedik, nyugat-keleti irányúak és a hegygerinc északi peremével párhuzamosan, attól kb. 4 m távolságra húzódnak. A nyugati traktus területén feltárt falrészletre - annak láthatóan erős visszabontása után - ráépült a felső vár nyugati osztófala. A falrészlet besorolását ugyanakkor rétegmegfigyelés vagy egyéb datáló erejű körülmény nem erősíti meg. A falalapozás szélessége 1,16 m. A középső traktus keleti részén feltárt, hasonló helyzetű falrészlet már rétegviszonyok alapján is egyértelműen korábbi, mint a felmenő falak és a hozzá délről csatlakozó, a fal építésénél későbbi járószint leletanyaga - kézikorongos kerámia, fenék28 varga 2005, 287. és 7. ábra. A cseszneki példány bolygatott rétegből, de többségében Árpád-kori leletanyaggal került elő, mely a párhuzamok alapján való keltezésnek nem mond ellent. bélyeg - az Árpád-kori eredetet támasztja alá. A falmaradványnak csak déli része maradt meg, szélessége legalább 0,80 m. Nehéz helyzetben vagyunk, ha a középső traktus déli felének területén feltárt alap falakat kívánjuk alaprajzilag és kronológiailag értelmezni. A nyugati traktus területén előkerült két - délen, illetve nyugaton húzódó - alapfalszakaszról a feltárás során arra a következtetésre jutottunk, hogy kötésben vannak egymással és a felső vár osztófala alatti, azzal folytonosnak látszó alapfallal, a délen húzódó falszakasz falsíkja eltér a középső traktusban feltárt nyugatkeleti irányú alapfal vonalától, s mindezen körülmények miatt - bár először a korábbi periódushoz soroltuk őket - sokkal inkább a felső vár felmenő falaival együtt látszanak értelmezhetőnek, az épület némileg eltérő vonalú, kiugró alapozási szakaszainak tarthatók. Az 1968-as és az 1981-es dokumentáció összevetése alapján a felső vár nyugati osztófalának déli fele alatti, igen széles alapfal a felső vár felmenő falaival látszott egybeépültnek. Az értelmezésben segítséget nyújthatna, ha az 1968-as feltárásról pontos rétegmegfigyelések, illetve réteghez kötött leletanyag állna rendelkezésünkre. Ezek nélkül a falalapozások megfigyelt kronológiájából indulhatunk ki. A középső traktusban feltárt alapfalakat mind a feltáró, mind a hitelesítést végző régészek a felső vár felmenő falainál korábbinak írták le. Ennek alapján és egyértelmű alaprajzi eltérésükre való tekintettel ezeket az alapfalakat az első építési periódushoz soroljuk. Rétegekhez kötött leletanyag a felső vár feltárásainak kisebb részéből áll rendelkezésünkre. A nyugati traktus földszinti padlószintje alatti betöltésből jelentősebb kerámia leletanyagot ismerünk. A korábbi feltárás által bolygatott területen a leletanyagot nem tudjuk réteghez kötni, de a földszint alatti betöltésről egészében elmondható, hogy a felső vár építésével kellett zárulnia. Az innen előkerült, másodlagos helyzetben feltárt, kevert leletanyag körülbelül 70%-a kézikorongolt. A kerámia- anyag egyelőre nem tesz lehetővé szűkebb keltezést a 12—13. századon belül. A felső vár első periódusáról annyi mondható el, hogy a mai felső vár helyén annál valamivel keskenyebb területet foglalhatott el, bejárata talán a maival azonos irányból nyílhatott, ahol a kiugró épületrész esetleg kapuépítmény lehetett. 400
