S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Regenye Judit–T. Bíró Katalin: Veszprém, Jutasi út neolitikus település leletanyaga. I. Kerámia, kő
REGENYE JUDIT - T. BÍRÓ KATALIN VESZPRÉM, JUTÁSI ÚT NEOLITIKUS TELEPÜLÉS LELETANYAGA I. Kerámia, kő Bevezetés A Veszprém, Jutási u. (korábban Felszabadulás u.) lelőhely évtizedek óta úgy ismert, mint a késő len- gyeli kultúra jelentős települése, köszönhetően annak, hogy Csányi Marietta és Raczky Pál 1972-ben a lakótelep építésekor először tárt fel Lengyel III korú leleteket Magyarországon.1 Az 1920-as évek óta ismert lelőhelyen ez volt az első komolyabb kutatás. Előzőleg 1926-ban próbaásatás folyt a lelőhely délkeleti részén a Petőfi S. — Madách I. u. sarkán,2 egy 1931-ből fennmaradt jelentés szerint csontvázat találtak ugyanott.3 Ezt követően 1965-ben a Felszabadulás úton építkezéskor talált leletek kerültek a múzeumba.4 A lelőhely kiterjedéséről szolgáltatott információt az 1985-ben épült gázvezeték, akkor a Madách I. és a Petőfi S. utcában folytattam kisebb leletmentést, utóbbit ugyanazon ház előtt, ahol az 1926-os ásatás is történt.5 A következő kutatásra 2003-ban került sor, szintén építkezéshez kapcsolódóan.6 A lelőhely a város belterületén található egy kiterjedt fennsíkon, melynek nyugati széle a Séd patak ma már száraz mellékága felé lejt. A fennsík nagyrészt beépített, részben a már említett lakótelep, részben az Újtelep nevű kertváros áll rajta. A Jutási úttól nyugatra eső rész (a 2003. évi feltárás területe) mindig beépítetlen volt — és az is maradt a feltárás után is, mert a tervezett benzinkút és bevásárlóközpont végül mégsem épült meg. 1 raczky 1974. 2 mrt 2. 1969, 240. 3 laczkó 1931,12. 4 MRT 2. 1969, 240. 5 REGENYE 1986. 6 regenye 2004; 2006; 2007. A 2003. évi feltárás leletanyagának közlését részletekben tervezzük, ennek elsősorban terjedelmi okai vannak. Az első részben a feltárt terület északi 20 m széles sávját dolgoztuk fel (1. ábra). Ez a 80x20 m-es terület a településnek jól körülhatárolható része, az 5 házból álló házsor és a körülöttük lévő gödrök egy csoportként kezelhetőek. Ettől a csoporttól délre két nagy gödörkomplexumot találunk, melyek a tőlük délre állt 6—9. számú házakhoz tartozhattak. A len- gyeli telepek szerkezetéről vannak ismereteink, általában a házak mögött, az északi oldalon találjuk a nagy agyagkitermelő gödröket. Itt a házsort derékba vágta a telekhatár, azon túl nem végezhettünk feltárást, így a házsorhoz tartozó agyagkitermelő gödröket nem ismerjük, a házaktól délre talált ilyen gödröket tehát a délebbi házakkal hozhatjuk kapcsolatba. Az 1. és az 5. ház kissé előrébb húzódik a sorból, az előttük nyugatkeleti irányban végigfutó, egymástól változó távolságú gödörsor fizikailag lezárja a területet, elválasztja a házsort az említett gödörkomplexumok és házak alkotta délebbi településrésztől. Az így lezárt térben a 2 —4. házak előtti szabad területen kisebb-nagyobb gödrök csoportosulnak meglehetősen sűrűn. Ezek az objektumok minden bizonnyal a háztartások tevékenységének következményei és a házakkal egy egységként kezelhetőek. A házak alapozási gödreiben/árkaiban és a házak körüli gödrökben előkerült leletanyagot vontuk be a vizsgálatba. Kérdéses volt a különböző típusú objektumokban talált leletek információértéke. A cölöplyukakban talált leletanyag helyzete bizonytalan, másodlagosan kerülhetett oda. Mivel a feltárási módszer miatt a házak padlója nem őrződött meg, a cölöplyukakban előkerült leletanyag nem köthető a házak használatához - kivéve az 1. ház építési áldozatként 29
