S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Regenye Judit–T. Bíró Katalin: Veszprém, Jutasi út neolitikus település leletanyaga. I. Kerámia, kő

meghatározott 17. objektumát, melyet feltétlenül a házépítés során ástak.7 A házak előtti gödörcsoport is felvet problémákat. A sűrű jelenségcsoport térbe­li helyzete alapján nem hozható egyértelműen kap­csolatba valamelyik házzal. Vannak köztük leletben gazdag és leletmentes gödrök, így szemlélve őket sem mutatnak kapcsolódási pontokat. A települési jelen­ségek keletkezési sorrendjére kevés jel mutat. A házak sűrűn egymás mellett állnak, nagyjából azonosan tá­jolva. Ugyanakkor semmi bizonyíték sincs arra, hogy mind az öt ház egyszerre élt volna. Mivel a házak bejárata a déli oldalon feltételezhető, a gödrök és a házak egykorúsága bizonyos esetekben megkérdője­lezhető, tekintettel a házak megközelíthetőségére. A gödrök használati sorrendjére sincsenek adatok. A vizsgált 20 méteres sáv nem csak fizikailag alkot a település többi részétől elkülönülő csoportot. A le­letanyag is egységes annyiban, hogy itt Lengyel III kerámiát tartalmazó objektumot nem találtunk. Már a feltáráskor érzékelhető volt, hogy a területhaszná­lat nyugat—keleti irányú elmozdulást mutat. Lengyel III leletanyag csak a feltárt terület keleti sávjában került elő, a fennsík közepén az 1972. és 1985. évi leletmentések viszont kizárólag ilyet eredményeztek. A település élete tehát a lejtősebb nyugati oldalon kezdődött, mint ahogy az az ugyanott talált sírokkal kapcsolatban már korábban megfogalmazódott.8 Az 1-5. számú házakból álló sor és az előttük lévő göd­rök tehát a település életének első felében keletkeztek. Mivel az egyes házak használatához köthető lelet­anyag nem azonosítható, valamint a gödröknek a há­zakhoz való kapcsolata, betöltődésük sorrendje nem ismert, a kerámiát együttesen, összefoglalóan muta­tom be, az illusztráción azonban objektumonként követhető, azoknak földrajzi elhelyezkedése szerint, az 1. háztól indulva az 5. felé haladva. A feltárt objektumok A vizsgált településrészen 143 lengyeli objektumot tártunk fel (nem számítva a sírokat). Ezek nagyrészt a házak oszlophelyei (87). A többi a házak körül és előtt ásott kisebb-nagyobb gödör (56), pontosabban közülük 35 a gödör, a többi mérete alapján inkább 7 regenye 2013. 8 REGENYE 2006, 12. cölöplyuk, ezek szórtan helyezkedtek el, talán keríté­sekhez, esetleg nem azonosítható házakhoz tartozhat­tak. Tűzhelyet vagy kemencét nem találtunk. A göd­rök funkciója meghatározhatatlan. Agyagnyerő gödör, tárológödör nem volt köztük, előbbiek a feltárási terü­leten kívülre estek, utóbbiak a lengyeli településeknek általában nem tartozékai. A gödrök kerek, ovális vagy szabálytalan formájúak, többnyire sekélyek, ebben közrejátszott a domb peremén az erősebb erózió. Az objektumokról az 1. táblázat ad áttekintést földrajzi elhelyezkedésük szerint a házak sorrendjében. A 143 objektum 27%-ában volt leletanyag,9 a házakon kívüliek 42%-ában, a házakhoz tartozó cölöplyukaknak 19%-ában. A házakból előkerült leletanyag mennyisége változó. Az 1. ház tizennégy különböző pontján találtunk leletet, a többinél csak néhány helyen. A 2. ház esetében a válaszfalhoz tarto­zó egyetlen cölöplyukban, a 3. háznál három cölöp­lyukban, a 4. háznál két cölöplyukban, az 5. háznál szintén, de ott kerámia nem volt, csak összesen 4 db állatcsont. Ennek a különbségnek egyik oka az, hogy az 1. ház kivételével a többi csak részben feltárt. A másik ok, hogy az 1. házat valószínűleg akkor építet­ték, amikor már jelentősebb háztartási hulladék bo­rította a területet és az oszlopok köré döngölt földbe belekerült a hulladék is. Kerámialeletek a vizsgált területen A feldolgozott kerámiatöredék száma 1617. Ez 39 objektumból került ki — közülük 15 a házakhoz tartozó cölöplyuk, 24 pedig a házakon kívüli objek­tum - meglehetősen egyenetlenül eloszolva, a cölöp­lyukakban csupán 112 db töredék volt, a gödrökben 1505 db. Két nagyobb gödör (103., 216.) adta a kerámiatöredékek 57%-át. Jelentősebb mennyiségű leletanyag volt még az 59., 74., 75. gödörben. A vizsgált lelőhelyrészen feltárt kerámia a telepü­lés életének csak egy részét képviseli, az első felét. A kerámia jól égetett, dominál a világos szín, gyakori a kerámiazúzalékkal való soványítás, de magas a kavics soványítási aránya is, viszonylag kevesebb a homok­kal soványított töredék. Egész edényt nem sikerült összeállítani, az edény­formákat a töredékek alapján némi bizonytalansággal 9 Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém, Ő 2013.6.1-1628. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom