S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Kovácsné Kasza Katalin: A lovasi festékbánya kutatástörténete
Vörös István megállapítja, hogy ebben az összetételben a fauna jellemzően a mérsékeltövi lombos erdei egységekből tevődik ki. E szerint: „a felső-pleisztocén utolsó, utrecbti faunahullámának elejére és közepére jellemző”.60 Vörös megállapítja, hogy Lovas esetében nem a természetes fauna tükröződik a fajmegoszlás tekintetében, hanem egy tudatos válogatás figyelhető meg annak tekintetében, hogy tudjuk a lelőhely eredeti funkcióját. Példaként hozza fel, hogy az Alces ez idő tájt nem fordul elő ekkora arányban a Kárpátmedencében, mint itt Lovason. „Egy állatfaj 95%-ot is meghaladó aránya csak a gravettian entity hordaállatokra (rén) specializált vadászainak telepein számíthatunk”— írta. Kronológiai besorolásnál az Alces játszott fontos szerepet, hiszen Vörös 132 olyan felső pleisztocén lelőhely anyagát vizsgálta át, ahol Alces van. Ezekben a vizsgálatokban arra a következtetésre jut, hogy a jávorszarvas a pre-Würmben jelenik meg, és az úgynevezett „csúcsideje” az istállóskői faunaszakasz. A pilisszántói faunaszakaszban eltűnik a medencéből, és a bronzkorig nincs nyoma. A pleisztocén-holocén átmeneti időszakban az Alces az Alpok nyugati, illetve a Kárpátok keleti oldalán koncentrálódik, és innen nyomul észak felé.61 Adatok, amelyek nem befolyásolják a lelőhely kulturális/kronológiai besorolását- Flóra: A kitöltésben elszórtan találtak faszéndarabokat, amelyet Pinus sylvestris (erdei fenyő) maradványaiként azonosított Simonovics P. Ez a fenyőfajta igen tág ökológiai igényű, tűrőképessége nagy, a pleisztocénben végig jelzi jelenlétét. Stieber J. feltevése szerint a mai Magyarország területén megtalálható fenyőállomány jégkori maradványnak tekinthető és ebben a megvilágításban nem tekinthető a kronológia szempontjából jelentős adatnak.62 — Tipológia: Kőeszközök: A levélkaparón kívül talált kőszilánkok, pengeszerű szilánk, kavicstöredék szilánknegatí- vokkal és mészkőgumó. Ezen leletek peremein a nyomok, használatra utalnak, azonban ahogy T. Dobosi 60 Uo. 13. 61 Uo. 13. 62 Uo. 13. Viola írja: ezeket régészetileg nem lehet értékelni, hiszen ezek a leletek bárhol és bármikor előkerülhettek. „»Chopping-tool« nagyméretű, alsó lapján lapos, felső lapján ellapult gúla alakú természetes felületű, végén, rövid szakaszon chopper retussal munkálták meg ütő kő vagy dörzsölő kő és a kavicsok (ütőkövek, koncentrált használati nyomokkal) egyaránt tartozékai minden őskori bányának.- Csonteszközök értékelése: Az általános (generális) agancseszközök szintén nem alkalmasak arra, hogy bármiféle következtetéseket levonjanak, illetve régészeti kultúrára vonatkozó adatokkal nem szolgálnak. „Valamennyi prehistorikus bánya- és nyersanyag kitermelő hely azonosításának alapfeltétele az agancseszközök jelenléte. ’®4 12 darab, agancsból készített szerszám vizsgálatának eredménye- Egy része letört, vagy lemetszett agancság, amely hajlott, hegyes, természetes alakjánál fogva alkalmas lehet vájóeszközként való használatra (3. ábra).- „Egy része pedig nagyméretű, széles agancsok cortex-állományából kihasított, változatosan alakított, megmunkált lemezek. ” Vértes 1955-ös tanulmányában felveti annak lehetőségét, hogy a csontleletek között fellelhető üreges agancstöredékek esetlegesen a festék tárolására szolgálhattak. Az agancsok vége, felületük nagy része kopott, látható rajtuk a használat jelei, a proximális végéről nem tudták megállapítani, hogy vetett agancsokat gyűjtöttek, vagy vadászott szarvas agancsát vágták le. Egy kisméretű Rangifer tarandus (Rénszarvas) vetett agancs tövénél körkörösen lapos bemetszések láthatóak, amiből arra következtetnek, hogy esetleg szerszámfoglalat lehetett.63 64 65 Azok a szerszámok, amelyk biztosan úgy azonosíthatók, mint a festék bányászatára alkalmas eszközök, ulnából készültek. Ezek régészeti analógia nélküliek. Mint minden csonteszköznek, kialakításuk, megformálásuk a tervezett funkció függvénye, végleges alakjukat azonban az anatómiai adottságuk határozzák meg 63 Uo. 14. 64 Uo. 14. 65 Uo. 15. 19
