S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Kovácsné Kasza Katalin: A lovasi festékbánya kutatástörténete

döntően. Vagyis a speciális funkció, jelen esetben a festékbányászat megfelelő eszközkészletének kialakításakor a létező adottságok átalakításának hatékonysága jelenti az igazi újítást. Az Alces ulnájából készült szerszámoknak három csoportja van, ami egyben a kialakítási fázisokat is jelöli.

— Az olecranon egy részét egyenesen lemetszették, az ulna corpusának (a singcsont testének) 2/3-a vagy még több megmaradt. Az eszközök méretei 220—410 mm között változnak (4. ábra).- Az olecranon nagyobb részét eltávolították, az ulna corpusának (a singcsont testének) kisebb része maradt meg. Az eszközök mérete 160-250 mm között változik (5. ábra).- Az olecranon teljesen hiányzik, az ulnának csak 1/3-a maradt meg. A méret: 170 és 250 mm közötti (6-7. ábra).- Lapátok: 2 darab cervida scapula = lapocka, amelyek erősen töredékesek, az egyiken mintegy 5 cm hosszan, 2-3 cm hosszú, sűrű, párhuzamos ro- vátkolás látható Az UV-fényben való vizsgálat során kiderült, hogy csont felszíne és a bemetszés egyszínű, ami azt jelenti, hogy nem friss sérülés.

— Bordából készült vájóeszközök: A bordák természetes ívét kihasználva, mint egy emelő, nagy erőkifejtésre alkalmasak. Méret: 140 mm és 240 mm között változik.

— Csövescsontból készült vájóeszközök: 18 darab. Ezeknek az eszközöknek egy része anatómiailag nem azonosítható, valószínűleg növényevő állat hosszú csontjából hasították, alakja hosszúkás, keskeny szilánk, néhol megmunkált heggyel és elvékonyított széllel. Azok az eszközök, amelyek anatómiailag beazonosíthatóak Cervida pseudometapodiumok. „Az eszköz elkészítésekor a csövescsont egyik epiphysisét levágják, a csont corpusának felét a csont hosszának 113-415 részében lehasítják. így a corpus felének természetes íve a kanál, az epiphysis a nyél vagy markolat, jól kézbe illő szerszám a végeredmény.

Csonteszköz elkészítésének technológiája

Alces ulnákat alakítottak át bányászeszközzé, ami önmagában anatómiailag is alkalmas e műveletre. Az olecranon egy részének egyenes lemetszésével

66 Uo. 15.

kézbeillő markolatot kaptak. A metszésfelület roncsolt, itt felmerül annak lehetősége, hogy esetleg ezt az eszközt úgy használták, mint egy kalapácsot. A csont természetes íve lehetővé teszi a feszítés műveletét. Vannak olyan eszközök, amelyeket úgy munkáltak meg, hogy az olecranon teljesen hiányzik, az ulnának proximális végét egy egyenes vagy két, csúcsban összefutó metszéssel távolították el.67 68 „A csontszerszámok distális végének megmunkálása több lépcsős. ” Ezeket a csontokat faragták, hegyezték és csiszolták is. Egyes tárgyakon látszik a beavatkozás, némelyik sima felületű, ami lehet, hogy a használat során csiszolódott le (8. ábra). „Néha a hegyezés nem igazán hatékony, a 35-40° körüli hegy már tompa hegynek számít (az nem dönthető el, hogy a használattól kopott ilyenre, vagy a nagyobb erőkifejtés céljából alakították így a csont végét) azonban a laza festék kibányászására megfelelő hatékonyságú és így a tompa hegy kevésbé sérülékeny, mint a hegyes. ’®8 A véső munkaélének kialakításakor a kőeszköz technikát alkalmazták, azaz a chopper-retust. Itt meg lehet különböztetni, hogy uni- (egyoldali), vagy bifaciális (kétoldali) az irány. A csontszilánk eleve vésőélű, hiszen csavarva törött el, amit még retussal igazítottak tovább. A bordákat a csont dorsalis (hátsó fele), illetve ventralis (elülső fele) lapján metszéssel alakították ki a felületet, élét hegyezték. Itt is megfigyelhető az utólagos csiszolás, amellyel lapos ívű vájóélet kaptak. Ez a vájóél lehet szimmetrikus és lehet aszimmetrikus. A bányászatra használt csonteszközökön kevés olyan sérülést találtak, amelyet a dolomit okozott, ezért azt a következtetést vonták le, hogy a bányászott festék igen nagy tisztaságú lehetett, azonban a kő-, csont- és agancseszközök egyenetlen felszínén változó mértékben szinte belecementálódott a földfesték. A csövescsontok kettéhasításából egy kanálszerű eszközt kaptak. A kanál forma a csont természetes ívéből következett. Maguk az agancsok is kevés megmunkálást igényeltek. A leletanyagban előforduló nagyméretű agancs egy-egy leválasztott, vagy letört ága, vagy a szárból kihasított lemeze található. „Ezek között van egy bifaciálisan megmunkált, kiélezett lapátka, amelynek

67 t. dobosi 2006,15.

68 Uo. 16.

20