S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Kovácsné Kasza Katalin: A lovasi festékbánya kutatástörténete
a bányagödrök mellett, amelyek az őskőkori kultúrákra jellemző. Más elképzelés is napvilágot látott, miszerint ezek a bányák már az őskőkor kezdeti szakaszától használatban voltak. Csak eszközök, illetve eszközhasználatra támaszkodhattak a kutatók, nem állt rendelkezésükre földtani, őslénytani vagy egyéb más lelet, ezért ezt a feltevést nagyon sokan kizártnak tartották. Most azonban a lovasi festékbánya kapcsán újra felvetődött ez a kérdés. Bizonyítást nyert az a tétel, miszerint az őskőkorban akár különleges eszközöket is kifejleszthettek, éppen olyanokat, amelyekre szükségük volt. A bányák fejlődése során, az újkőkor időszakában a kovabányák sokkal fejlettebb szinten állhatták, mint a lovasi bányagödröknél. Bonyolult járataik vannak, amelyek 12-13 méter mély aknákból ágaznak ki vízszintes irányban. A neolit korban gyakran igen kemény kőzeteken keresztül kellett áttörniük, hogy elérjék a szerszámkészítéshez a legjobb minőségű anyagot, a kova padot.39 A munkaeszközeiket agancsból, illetve tűzkőből készítették. Az agancsból készült csákányféleséget gímszarvasok agancsaiból alakították ki, amelyek nyelét az agancs törzse, míg a fejét valamelyik erőteljes ág alkotta. A tűzkőeszközök nagyméretű, gyakran 20—25 cm hosszúságot is elérő pattintott csákányfejek voltak, amelyeket feltételezhetően fanyélbe fogtak. Ezek az eszközök képviselik a kovabányák legősibb eszköztípusait. Természetesen egyes bányákat több régészeti koron keresztül műveltek, bővítettek, és a már meglévő járatok mellé újabbakat vájtak. Ezekben a bányákban az újabb kőkor pattintott vagy csiszolt kőből készített eszközei mellett megtalálták néha még a fémkorból származó réz-, illetve bronzcsákányokat is. A bronzkori rézbányák, amelyek lényegesen fejlettebbek voltak a kovabányáknál, terjedelmesebb, a hegybe mélyen benyúló tárnákból, lejtaknákból és szellőzőaknákból álltak. Ebben az időben, tehát a bronzkorban a bányászok fémeszközökkel (pl. rézcsákány) dolgoztak. Az ércet többszöri felmelegítéssel és gyors lehűtéssel lazították meg a fejtés előtt. Ebből a korból származó sóbányát fedeztek fel Ausztria és Máramaros területén, melynek érdekessége, hogy a bányászathoz szükséges eszközök szinte hiánytalanul megőrződtek, mint például a bőrből készült szállítózsákok. Érdekes tény, hogy míg az őskor egyes szakaszaiból számos 39 vértes 1969, 26.; hudi 2001, 37. só- és ércbányát tártak fel, addig festékbányák ritkán fordulnak elő. Olaszország, Franciaország, Portugália és Jugoszlávia területén kerültek elő bányák, ahol ci- nóbert, hematitot és okkert, tehát vörös színű festéket termeltek ki.40 Ismereteink szerint az őskőkorban nem a mai értelemben vett mélyműveléses bányák voltak, hanem a felszínről követve a kovarétegeket, gödrös kőfejtéssel jutottak hozzá a nyersanyaghoz. Újabb kutatási eredmények 1979-ben újra revíziózták, értékelték a leletanyagot. Gáboriné Csánk Vera elemezte ezt a levélesz- közös kultúrát, kimutatva a középső paleolit ipart a Dunántúl észak-keleti részében. T. Dobosi Viola és Vörös István újból megvizsgálták a lovasi bányában talált csonteszközöket. A vértesszőlősi leletanyag feldolgozása után a csonteszközök megmunkálásáról ma már sokkal többet tudnak, ezért újra előkerült a lovasi leletanyag kérdése.41 42 A festékbánya területén 142 állati csontot találtak, ezek közül 70 darabon megmunkálás, illetve használat miatt keletkezhetett kopásnyomok látszottak. Csontanyag fajonkénti megoszlása: Jávorszarvas-Alces alces 104 db Gimszarvas-Cervus elaphus 21 db Rénszarvas-Rangifer tarandus 1 db Kőszáli kecske-Capra (Ibex) carapatorum (Koch) ldb Vaddisznó-Sus scrofa 1 db Ló (kis termetű)-Equus sp.ind. 1 db Daru-Grus grus 1 db Összesen 130 db Azonosítatlan csonttöredék: 12 db' Ezekből az adatokból Vörös István megállapította, hogy a magyarországi felső pleisztocén lelőhelyeken a jávorszarvas leletek ritkák. A mai tudásunk szerint előfordulásuk két faunaszakaszra korlátozódik: — Az első a Varbói szakasz: amely a mérsékelt övi lombos erdő faunája, melyet a Riss-Würm interglaciális időszakból származó Lambrecht- barlang és a Tarkő szikla reprezentál. — A másik az Istállóskői szakasz, amely a nedves erdő faunája a hideg maximum utáni alsó Würm 40 vértes 1969, 27.; hudi 2001, 37. 41 t. dobosi - vörös 1979, 8-25. 42 T. dobosi-vörös 1979. 14
