S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Palágyi Sylvia: A sikátori kora császárkori temető

Ugyancsak ő volt az, aki leszögezte, hogy a bennszülött birtokos arisztokrácia (Kálozon és Inotán az eraviscusok, Halimbán kérdőjelesen az azalusok, Vináron ugyancsak kérdőjelesen a boiusók?0*) egyes képviselőinek még az 1. század végén és a 2. század első felében is módjuk volt kelta-római fegyverzetet viselni, készíttetni és eltemettetni.308 309 Tehát a boius, azalus, eraviscus területen feltárt fegyveranyag inkább e szokás etnikumok feletti elterjedésére utal.310

A kálozi és az inotai halmok esetében a kutatók általában megegyeznek abban, hogy ezekben a temetkezésekben vezető személyiségek sírjait kell látni.311 Vinárral és Kemenesszentpéterrel kapcsolatban pedig magam fogalmaztam meg, hogy az elhunyt (elhunytak) népe vezető körébe tartozott, de nem volt annak vezetője.312 Az inotai két halomban eltemetett egy-egy, a kálozi feltételezett halom alatti

2. sírba elhantolt hátasló, a kemenesszentpéteri és a vinári sarkantyúk313 lovasokra, lovakat birtokló tulajdonosokra, de nem okvetlenül auxiliáris katonákra utalnak!314

A kálozi temetkezésben a két csontvázhoz egyébként egy ló tartozott,315 Vináron a hét fegyveres sír közül mindössze háromban tártak fel sarkantyút316

308 bóna 1978, 273.; Visy Zs. és Nagy M. összefoglalásaiban közzétett térképek szerint a boti és az azali közé ékelődnek be az arabiates vagy arviates az 1. században: visy, zs. in: Von Augustus bis Attila. Leben am ungarischen Donaulimes. Limesmuseum Aalen. Württembergisches Landesmuseum, Stuttgart, 2000, 14.; nagy m. in: Magyar régészet az ezredfordulón. Budapest, 2003, 222. Erre a területre esik Kemenesszentpéter és Vinár, amelynek temetői az 1. század végére, ill. a 2. század elejére keltez- hetők. S hova köthetők a szőkébb vagy tágabb értelembe vett Balaton-felvidék, mint pl. Csopak és Kádárta?

309 BÓNA 1978, 273.

310 PALÁGYI-NAGY 2000, 103311 BÓNIS 1981,139., 144.; palágyi 1989-90,158.; palágyi- nagy 2000,169.

312 PALÁGYI 1989, 56.; PALÁGYI-NAGY 2000,169.

313 palágyi 1989,47.; mithay 1989, 53., 55.

314 A provinciális bennszülött elit fegyveres sírjai, mint auxiliáris katona- (kiszolgált) katonasírokhoz: mráv 2006. 54, 58., 65., ill. letelepedett vagy még aktív auxiliáris katona fegyveres sírjairól: mráv 2014, 101-103., 106-108., 111-114.

315 PALÁGYI-NAGY 2000, 16.

316 mithay 1989,53., 55.

és egyetlenegy lovat sem találtak, mint, ahogy Ke- menesszentpéteren sem tartalmazott a temetkezés lócsontvázat. A kocsitemetkezésekhez hasonlóan a ló eltemetése is költséges szokás lehetett, s talán ezért kerülhetett sarkantyú - mintegy jelzésként, az elhunyt státuszára utaló helyettesítő eszközként — Kálozon (a második ló eltemetése helyett), Keme- nesszentpéteren és Vináron a sírba/sírokba. Ahogy már korábban is leszögeztük, a kocsis sírokat úgy tűnik, sohasem jelölték meg kocsit ábrázoló sírkövekkel.317 Az elhunyt (ill. családja), aki nem tehette meg, nem volt abban a szociális helyzetben, hogy eltemettessen egy kocsit,318 kocsijelenetes sírkövet állíttatott, a túlvilági utazás megkönnyítésének lehetőségét biztosítva ezzel a maga, ill. elhunyt családtagja számára.319 A kocsijelenetes sírkövek tehát valós szokásokat tükröztek. Az ábrázolt lovak közül kettő a kocsit húzta, a harmadik pedig minden vagy a legtöbb esetben hátasló(l) volt.320 S ezt a hátaslovat, ahol ezt megtehették, el is temették,321 méghozzá gyermek-ifjú sírokba is(!), mint ahogy azt az inotai 1. halomnál tapasztalhattuk.322

Egy kis kitérőként felvethetjük azt a kérdést is, hogy a sírokban a kocsi tényleges eltemetését kiválthatták-e (a kocsijelenetes sírkő mellett, vagy sírkő nélkül) egy-egy kocsialkatrész sírba helyezésével? Ez a kérdés Mráv Zs. Polhov graded tauriscus arisztokratasír publikációjával kapcsolatban merülhetett fel. A szerző a leletek között bemutatott két vaspálcát, amelyeknek egyik vége pálcára húzott vaslemezzel

317 palágyi 1989-90,157.; palágyi-nagy 2000, 147.

318 A kocsik a máglyára is felkerülhettek, mint pl. az inotai 2. halom esetében: palágyi 1981, 18.

319 palágyi 1989-90,157-159.

320 Pl. erdélyi g.: A római kőfaragás és kőszobrászat Magyar- országon. Apollo Könyvtár 5. Budapest, 1974, 27. kép; Németh m.: Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában. Budapest, 1999, 10.; maróti 2003, 44.; A budaörsi 126. sírban a harmadik ló kantárzata különbözött a másik kettőétől: ottományi et al. 2014. Ennek alapján a három- fogatos kocsirekonstrukció helyett a harmadik ló esetében, itt is, inkább hátaslóra gondolnánk.

321 ottományi et al. 2014, 127-129.

322 palágyi 1981, 8.; palágyi-nagy 2000, 52., 217. XIX. t. 1—3. Az inota 1. és 2. halomban a hátaslovak szerszámzata hasonló technikával készült, a kocsihoz tartozó lovak felszerelése azonban ezektől eltérő volt.

126