S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Palágyi Sylvia: A sikátori kora császárkori temető

Hunenknepchen 109. sírjában a merítőkanállal együtt talált kés alapján egyik sem keltezhető az

1. századnál későbbi időpontra.170 A pompeii Caius Vestorius Priscus sírjának Kr. u. 75 körül készült falfestményén két, hosszú nyelű, a sikátorinál mélyebb öblű merítőre figyelhettünk fel, amelyet az ivókészlet darabjaiként az asztal két elülső sarkán rézsútos helyzetben festettek le.171

A 25. sír evezőlapát alakú nyéltöredéke megőrzött egy mesterjegytöredéket. A betűkből .. .ATVSI jól olvasható, bár az utolsó I helyett inkább F-et kellene várnunk. A mesterjegy azonosítható a Radnótinál szereplő, Scarbantidúó\ származó bélyeggel, ill. feltűnik óúnúban, kissé hosszabb formában. Galliai származás esetén a sisciai és valószínűleg a scarbantiai edény mellett, Casatus lehetne edényünk gyártója.172

A bronzedények fegyverekkel együtt sohasem fordulnak elő Sikátoron. (A kések, mint esetleges fegyverek, ebben az esetben kivételt képeznek. Vö. Sikátor: 17., 25., 26. sír.) Ezzel szemben például a Veszprém megyei Vináron,173 a kemenesszentpéteri (Pagony) halomsírban voltak fegyverek és voltak bronzedények, az inotai 2. halomban is volt kard és voltak bronzedények, igaz, több gödörben elosztva.174

Fegyverek és kések

A feltárt sírok közül összesen 8 tartalmazott kést. Eltekintve a 21. sírtól, amely két egyénnek a csontmaradványait tartalmazta, a 17., a 25., a 26., a 28. és a 29. sírba 0-6 év közötti gyermeket temettek, a 32. sírba 7-14? év körüli, a 41. sírba pedig 15-x korú egyén csontmaradványait szórták. A késmellékletek nagy része tehát gyermektemetkezéshez tartozott, s feltehetőleg fegyverként került Sikátoron a gyereksírokba. Mondandónkat megerősíteni látszik a 32., leggazdagabb, fegyveres temetkezés, ahol a pajzsból, lándzsából álló fegyverkészlethez kést is mellékeltek.

170 Noel 1968,92. Fig. 64. 109. sír 2., 113.

171 nuber 1972, T. 19.; baratte, f. in Au royaume des ombres. La peinture funéraire antique. Red. N. Blanc, Musée et sites archéologiques de Saint-Romain-en-Gal 8 octobre 1998-15 janvier 1999. Paris, 1998, 100.

172 Radnóti 1938,63., XVII. t. 34., 36.

173 MITHAY 1989,57, 59., 61., 63., 64.

174 PALÁGYI1981,11-12.; PAi.ÁGYt 1989,48-50. 7-9. ábra.

(55. ábra 1-2., 56. ábra 2., 57. ábra 4.) A fentiek indokolják a késeknek a fegyverekkel azonos alfe- jezetben való tárgyalását. Függetlenül a sikátori előfordulásoktól a sírba helyezett kések fegyverként való interpretálását már korábban is felvetették,175 bár azt is leszögezték, hogy a kések a legfontosabb eszközei a férfi- és női síroknak.176

Pajzsdudor, pajzsfogó

Sikátoron egyetlenegy sírba, a 32. sírba helyeztek pajzsot, ill. annak kisebb darabokra tört, erősen deformálódott bronzumbóját és vas pajzsfogóját. A 32. sírba temetett 7-14? éves ifjú fegyverkészlete tehát pajzsból,177 lándzsából,178 ívelt hátú késből állt.179 (55. ábra 1-2., 56. ábra 2., 57. ábra 4., 101-102. ábra.) A pajzsdudor formája a töredékek alapján nem határozható meg egyértelműen. Lehet kónikus is, és lehet hasonló a csopaki sír félköríves megfor- málású, 2. század első dekádjára keltezett, bronz, de gerinccel készült, esztergályozott vonalakkal díszített szélű umbójához,180 a dunaföldvári bronz,181 ill. esetleg a pilismaróti félköríves, vas pajzsdudorhoz.182 Az ásató szerint a kerámiakísérő leletek Pilismaró- ton nem későbbiek a 2. századnál.183

N. Zieling a magyarországi leleteket részben taglaló munkájának típustáblái között a sikátori pajzsdudorhoz184 a leginkább megfelelőt a Dornschildbuckel (F2, G1 típus: Kálóz A-B185), a konischer Schildbuckel (Hl típus: Dunaújváros186), a kugelkappenförmiger Schildbuckel (M187

175 de laet—doorselaer 1962, 54.; lauermann 1995,130.

176 lauermann 1995,131.

177 Ltsz.:ÓR 2014.8.382-383.

178 Ltsz.: 2014.8.380.

179 Ltsz.: ÓR 2014.8.388. A vaspálcát ezúttal nem soroljuk a fegyverek közé.

180 mráv 2013, 108. Fig. 21.; mráv 2014, 113-114. Fig. 15.

181 zieling 1989, 993. Nr. 1998.

182 tóth 1979, 81. 2. kép 1-la.; kaczanowski 1993, 133., 135. Abb. 1 b.

183 tóth 1979, 78-79.

184 Ltsz.: ÓR 2014.8.382.

185 zieling 1989, Nr. 2002.

186 zieling 1989, Nr. 1999.

187 zieling 1989, Nr. 1027.

118