S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

CSIRKE Orsolya: Római kori lelőhelyek Oskű határában

CSIRKE ORSOLYA RÓMAI KORI LELŐHELYEK ÖSKLJ HATÁRÁBAN i. A település régészeti emlékeinek gyűjtése, a lelőhelyek leírása - lelkes kultúrapártolók révén, akik közül jó néhányan egyházi személyek voltak - már a 19. században nyomon követhető. A beszámolók, lelőhelykataszterek a korszakra jellemző módszertan és a körülmények adta lehetőségekhez képest szolgáltatnak számunkra információt, amelyeken adott esetben gyűjtők precizitása is finomíthatott. Laczkó Dezső (1860-1932), a Veszprémvármegyei Múzeum első igazgatója szenvedélyes polihisztorként korának kiemelkedő tudósa volt. Figyelmét és értékőrző szellemét éppúgy megragadta a geológia, mint ahogy tisztában volt a népi kultúra évszázados hagyományokat rejtő jellegével, vagy hogy a Kárpát medencében élő egykori népek hagyatéka szerves része kora/korunk kultúrájának. Szisztematikus munkával gyűjtötte múltunk, a gyökereink apró kis részleteit, tudva azt és bízva abban, hogy ezek a mozaikszemek az őt követő nemzedékek számára is hasznossá lesznek. A megye déli felében ismert római kori lelőhelyek összefoglalása, mintegy első katasztere készült el az ő tollából 1912-ben a Nemesvámos mellett található Baláca pusztai lelőhely első ásatási összefoglalója apropóján, amelyhez - mintegy bevezetőként - számba vétettek a római településnyomok és leletek.

1 Az ösküi határban, Bántapuszta környékén több régészeti adatot is találunk. Innen való lenne egy katonai diploma, amelyet még 1785-ben találtak. A leletet Bécsbe vitték, ahol - a szerző állítása szerint - az udvari múzeumba került. A diploma Kr. u. 154. november 3-án kelt, és szövege szerint Antoninus Pius (Kr. u. 138-161) császár adta az azalus

1 törzshöz tartozó Ursionak, Basturo fiának, aki a cohors II. Alpinorurn gyalogos katonájaként a 25 év szolgálati időt letöltötte.

4 Laczkó leírása Oskühöz köt egy másik, ismeretlen származási helyű diplomát is.

5 Ez Kr. u. 110. február 17-én kelt és Traianus császár adta az itureus törzsből

6 való Themusnak, az ala I. Aug. Ituraeorum katonájának. Erről a katonai diplomáról sajnos egyéb információnk nincsen és lelőhelyének kérdésessége miatt csak említés szintjén szerepeltetjük itt. 1 LACZKÓ-RHÉ 1912 Az azalus a helyi bennszülött törzsek egyike volt. Róma a tartomány pacifikálása során a dunántúli kelta és illyr törzseket kontrollált önkormányzattal bíró közösségekbe, ún. civitas peregrinákba kényszerítette. Az azalusok területe a tartomány északkeleti részén volt. Területüket északról a Duna határolta, keleten az eraviszkuszokkal, nyugaton az arviatesekkel voltak szomszédosak. Délen a Balaton felvidék széléig húzódott a határ. 1 A római állandó hadsereg szerves részét képezték a lovas (ala) és gyalogos (cohors) segédcsapatok. A Kr. u. 1. század közepétől általánossá válik a helyi bennszülött lakosság katonai sorozása, és a belőlük kiállított segédcsapatok jelenléte. Az ezredek leszerelt katonái a diploma kibocsátásával római polgárjogot nyertek. A cohors II. Alpinorurn első említése a Kr. u. 1. század közepéről származik, és egészen a 3. század első feléig nyomon követhető Illyricwnb&n, majd Pannónia Superior tartományban. A mai Kölnben talált írott emlék alapján bizonyított egy rövid ideig tartó tartózkodás Germania Inferiorban is. HOLDER 1980, 111., INSTITUT AUSONIUS 2008, 54., SPAUL 2000, 259-60. 4 CIL XVI. 104 (XXXIX); KÁRPÁTI 1892, 55.; BORMANN 1897, 159-162.; LACZKÓ-RHÉ 1912, 14.; KUZSINSZKY 1920, 196.; FALLER 1939, 296.; BARKÓCZI 1957, 96.; SÁGI 1955, 48.; MRT2 1969, 165. 3 CIL XVI. 57 (xxv); LACZKÓ-RHÉ 1912, 14.; FALLER 1939, 296.; MÓCSY 1959, 217. 6 Az itureusok szíriai eredetűek, íjászként szolgáltak a római hadseregben. A Szíriából származó katonákat tömörítő ala I. Augusta Ituraeorum a Flavius-kor elején került Pannoniaba, feltehetőleg Germaniaból. Állomáshelye Arrabonaban volt. Az ezred részt vett Traianus (Kr. u. 98-117) daciai hadjárataiban, és a Kr. u. 2. század legelején még Daciaban állomásozik. H. KELEMEN 1995, 21-26. 45