S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

CSIRKE Orsolya: Római kori lelőhelyek Oskű határában

A Laczkó-kataszterben megtaláljuk Rómer Gyula által alkalomszerűen, utazásai során gyűjtött információkat is. Az 1860-ban megjelent A Bakony című munkájában így ír: „Az aranykuti forrásnál, nem messze a halmoktól, terra sigillataból és festett cserepekből annyit szedtem, hogy vedrek és más edények darabjaiból egy ládára valót haza vihettünk."

8 Ez a hely Laczkó Dezső megállapítása szerint Oskü és Bántapuszta közé esik. Errefelé a katolikus plébániának voltak leginkább szántóföldjei, és a megfigyelések szerint sok kerámia és falmaradvány jelentkezett már akkor is a felszínen, gyakori volt az éremlelet is.

8 Ugyancsak Rómer feljegyzését veszi át Laczkó Dezső, amikor a helyi ispáni háznál látott Kr. u. 2.-3. századból származó, feliratos oltárkőtöredéket említi. " Ennek bővebb ismertetése lentebb található. (1.- 4. ábra) Bántapusztától 200 méterre, nyugatra említ még római lelőhelyként Laczkó Dezső egy vizenyős területet, amelynek szélén T-alakú kőfalak és római téglacserepeket találtak.

1 Kuzsinszky Bálint (1864-1938), 1920-ban megjelent, immáron az egész Balaton környékének régészeti topográfiájaként készült munkájában a Laczkó által gyűjtött információk ismétlődnek, kiegészülve Rbé Gyula (1871-1936), későbbi megyei múzeumigazgató megfigyeléseivel ", amelyek megerősítik munkatársa és előde által leírtakat.

1' Kuzsinszky említ egy, a bántai kőfejtőktől 300 méterre délkeletre húzódó dolomit emelkedőt, ahol római épületalapok nyomai mellett terrazzoés festett vakolattöredékek feküdtek a felszínen.

1

4 Feltárást nem végeztek ebben az időben a környékbeli, megfigyelt lelőhelyeken, ami megerősítette volna az észlelt leletgazdagság láttán szőtt prekoncepciót, miszerint az intenzív lelőhelyeken kőfalak is feltételezhetők a föld alatt. Annyi bizonyossággal most is megállapítható lenne a leírtakból, hogy Oskii környékén a római megtelepedés nem tekinthető szórványosnak. 1962-től elindult Veszprém megye egészét felölelő, az adatokat térképen is megjelenítő, illetve a jelentősebb leleteket fényképen is bemutató régészeti topográfia adatgyűjtése. A lelőhelykataszter a megye járásait összevonva, összesen négy kötetben jelent meg. Az Oskii környéki viszonyokat a veszprémi járást felölelő kötet tartalmazza." Öskü

1

6 részben erdővel borított, részben karsztossziklás közigazgatási határán belül 18 darab eltérő korú régészeti lelőhelyet azonosítottak. Ezek meghatározó mértékben a víznyerő helyek környékén találhatók, nem csak a római korban, hanem lényegében a magyar középkorral bezárólag. A 18 lelőhelyből 4 esetében egyértelmű, míg további 3 helyen valószínűsíthető a római jelenlét valamilyen nyoma. Ha a lelőhely típus szerint nézzük az arányokat, látható, hogy döntően településre utaló jelenségeket ismerünk. Temetkezéssel kapcsolatosan egy részeredmény van: az egyik település jellegű lelőhelyről, nem dokumentált módon egy töredékes szarkofágfedelet tart nyilván a múzeum. (5. ábra) A császárkori településnyomok két helyen hangsúlyosak.

1 (6. ábra) A falutól délnyugatra, a vasúti töltés mindkét oldalán, egy-egy szántást követően intenzíven jelentkezik a kő-, habarcs- és a tegulatöredék. (7. ábra) A lelőhelyet Jaszencsinadűlő néven ismerteti a topográfia." A jellegzetes római kori épülettörmelék mellett gazdag tárgyi leletanyaggal is számolnunk kell: üveg, állatcsont, korai kerámia leletanyag (például fazekak, hombárok, pecsételt szürke kerámia, terra 8 RÓMER 1860, 150. ' LACZKÓ-RHÉ 1912, 14-15. 1

0 RÓMF.R 1860, 142.; LACZKÓ-RHÉ 1912, 14.; CSIR 1999, 74, TAF. 12, 4.1-4.2. A kőfaragvány hosszú ideig a várpalotai múzeum kapubejáratánál kialakított kőtárban volt látható. Leltári szám: LDM Régészeti Gyűjtemény 78.26.1. Fotók: LDM Fotótár R15724., 15727., 15728., 15730. " LACZKÓ-RHÉ, 1912, 15. 1

2 RHÉ 1906, 197. 1

3 KUZSINSZKY 1 920 1

4 LACZKÓ-RHÉ 1912, 15.; KUZSINSZKY 1920, 197.; THOMAS 1964, 109 1

5 MRT2, 1969 1

6 MRT2 1969, 159-165. ! Itt szeretném megköszönni Pálffy Sándor restaurátor munkatársamnak értékőrző munkáját és a fényképeinek felhasználását. 1

8 MRT2 1969, 161. 46