S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

fürdőhelyek kötelező tartozéka, akárcsak a társasági élet „gyúlpontját" jelentő „fürdőkirály", amelyet szintén az angliai példákra hivatkozva kért számon kritikus hangvételű fürdőlevelében a Füredre látogató Kossuth 1842-ben ". Az idegen példák ösztönző ereje a sajátos fürdőhelyi terminológiában is megmutatkozott. A fejlesztési célok között évtizedeken át szereplő „cursalon" és „Vandelbahn" mellett 1855-ben merült föl először a „kéjpart" építése. A frissen bevezetett gyógydíjak terhére megépítendő „kéjpart" - egy korabeli tudósítás szerint a fürdőhely leendő- „boulevardja"'

1 - valójában nem volt más, mint kövezett sétaút, a francia „quai" (rakpart) füredi környezetbe történő átültetése. A Balaton-parti környezetben merőben szokatlan „quai", melynek tervezésére a pesti rakpart építésénél felügyelő Majson Jánost és Clark Ádámot szerette volna felkéri a Gyógyhelyi Bizottság, jól mutatja Füred, mint gyógyhely szerepkörének eltolódását. A kéjpart ugyanis, „melly a sétatérnek Balaton melléki végpontjait élvezetdúsan képezendi s egyszersmind a gőzhajónak állomáshelyül szolgálhatand"'

2 nem csupán mint klasszikus gyógyfürdői kellék, azaz sár- és pormentes sétaút tölt be szerepet, hanem mint a Balaton (több célú) használatának infrastrukturális fejlesztése. A kezdetben a hagyományos ásvány vízkúrára épülő Füreden ekkor, 1855-ben már mintegy három évtizede új szolgáltatásként volt jelen az ún. „tavi hidegfürdőzés"". A korábban a gyógyítás tájképi díszletének tekintett Balaton aktív gyógytényezővé válása egyedülálló gyakorlat volt a magyarországi, sőt a környező országok fürdőinek történetében. Természetes tavak gyógyító célú fürdőzésének párhuzamait a sós vizű erdélyi Vízakna és az alföldi szikes tó, Palics példái jelenthetik, ezek kiépítése azonban csupán a 19-20. század fordulóján kezdődött meg

1

4. A Füred fejlesztési koncepciójában már 1789-ben szereplő „Kalte Bäder" terve, majd a harminchárom évvel később, József nádor látogatása és fürdőzési gyakorlata hatására megnyíló első tavi fürdőház minden bizonnyal tengerparti fürdőhelyi mintákat követett, így ezek részleteire a következő szakaszban térek ki. A kétféle fürdőzési gyakorlat, a meleg ásványvizes kádfürdőzés, illetve a hideg Balaton-vízben való fürdőzés tehát a 19. század első felében már együtt formálta Füred arculatát, amely azonban gyógyfürdő jellegéből mit sem veszített a Balaton bekapcsolásával. Bár 1840-ben a hidegfürdőbe eladott belépők száma már meghaladta a melegfiirdőbe váltott jegyekét", a klasszikus gyógyfürdő szerepkör, a hozzá tartozó infrastruktúra és társadalmi szokások még hosszú ideig érintetlenek maradtak. Füred, amely kifejezetten a fürdőorvosok birodalma volt"', továbbra is a gyógyulás szolgálatába állította legfontosabb fejlesztéseit. A kéjpart fő haszna például a Balaton „jótékony kipárolgásának" élvezete volt, s a század második felében végre sor került a régóta sürgetett „cursalon" megépítésére is". A balatoni idegenforgalom következő korszakában, a kiegyezést követően Füred elvesztette egyeduralmát a Balaton-parton, de egyúttal mintájává is vált a kiépülni kezdő Almádinak, Siófoknak, Földvárnak, Fonyódnak stb. E fürdőhelyek korai marketingjében továbbra is a balatoni gyógyulás ígérete fogalmazódott meg. A „természetes gyógyítóintézetként" reklámozott Almádi fejlesztői 1899ben a külföldi fürdőhelyeken divatos Kneip- és Rikli-féle kúra bevezetésében látták a kitörési pon" Kossuth névtelenül megjelent fürdői levelét Lukács Károly kutatásai alapján idézi ZÁKONYI 1988. 188-191. 3

1 Bulyovszky Gyula: Balatonfüredi képek. Pesti Napló, 1855 VII.5. Idézi ZÁKONYI 1988. 200. 3

2 A Gyógyhelyi Bizottság 1855. július 26-i jegyzőkönyvét idézi ZÁKONYI 1988. 201. 1822-ben Priesnitz „újításától", a hidegvízkúrától függetlenül nyílt meg a tulajdonos bencések tavi hidegfürdője, vagyis mai fogalmaink szerint az első balatoni strand. Ezt megelőzően is volt lehetőség hidgfürdőt „bérelni", azaz bérleti díj fejében fürdőházat építeni. Erre eddig két példát ismerünk. Szili József Pest megyei alispán a füredi nyaraláskor Budáról hozatott egy zárt fürdőházikót, a helybéliek gúnyolódása és értetlenkedése közepette. Az esetet Pálóczi Horváth Ádám Hol-Mi 1788 Balatoni hideg-ferdő c. verse beszéli el. Közvetlenül a hidegfürdő megnyitása előtt József nádor építtetett magának fa fürdőházat LICHTNECKERT 2006., KOLLÁR 2007., ZÁKONYI 1988. 165. Mindkét esetben, tekintettel a szereplők társadalmi hovatartozására, feltételezhetjük, hogy a fürdőház építésének hátterében külföldi fürdői élmények állhattak. 3

4 vö. KOSA 1999. 46. 3

5 HUDI 1988. 127. 3

6 EÖTVÖS 1982. "ZÁKONYI I 1988. 204. 211. 154