S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

SCHLEICHER Vera: Kéjpart, lidósítás és velencei est a Magyar Tengeren. Minták és hatások a balatoni fürdűkultúra fejlődésében

tot. Ez az összetett kúra az almádi hegyen légsátorban alvást a mezítláb közlekedéssel, illetve nap- és vízkúrával kombinálta'

8. Szintén Kneip-kúrával próbálkozott a Fonyód népszerűsítésén munkálkodó somogyi tisztiorvos, Szaplonczay Manó", aki azonban Földvárhoz és Füredhez hasonlóan felvette kínálatába a savókúrát is. A tejsavó rendszeres fogyasztására épülő kúra ősmintája a 18. századi Svájcban alakult ki, de a Balaton partjára, pontosabban elsőként Füredre közvetlenül a gleichenbergi gyakorlatból

4" ültette át Mangold Henrik fürdőorvos. Bár a tüdőbaj gyógyításában végül hatástalannak bizonyult, a Balaton-parton makacsul tartotta magát a savókúra a 20. század első két évtizedében is. (A fennmaradt anekdota szerint Füreden egészen pontosan 1919-ig, akkor ugyanis a kommunisták megették a Tihanyi Apátság e célból tartott juhnyáját

4

1.) A híres gyógyfürdők mintájára a nagyobb balatoni fürdők többféle kúrából álló kínálatot állítottak össze. A Magyar Karlsbad címet megszolgálni kívánó Füred 1875-ben például tíz fajta gyógymódot tartott napirenden, amelynek egyike volt csak a Balaton, azaz a „tavi fürdő". Földvár bérlőinek erőfeszítése, hogy gyógyvizet találjanak, nemcsak azt jelzi, hogy a Földvárt kedvelő arisztokrácia még az 1920-3 0-as években igényt tartott ezekre a gyógyfürdői formaságokra, hanem azt is, hogy adminisztratív és anyagi szempontból is előnyt jelentett az ún. „gyógyhely" minősítés megszerzése. E minősítéssel 1941-ben mindössze Földvár és Füred rendelkezett, míg az „üdülőhely" besorolást már harmincegy balatoni község tudhatta magáénak

4

2. Ivókúra egyedül Füreden és Földváron

4' volt, de több helyütt próbálkoztak „massage" és az - olaszországi eredetű - szőlőgyógymód bevezetésével, amelytől a Balatonon az idény meghosszabbítását és a szőlőtermesztő gazdák támogatását remélték. A századfordulón kiépülő nyaralóhelyek többsége egyéb „gyógytényezők" és fürdőorvos híján azonban csak a levegő, a napsütés és a föveny gyógyító erejével próbált gyógyulókat csábítani a tóra - ezt tükrözi a „föveny- és napfürdő" kifejezés. Ettől függetlenül az orvosi szempontból kevésbé ellátott fürdőhelyek is gyógyhelyként éltek a köztudatban: az orvosok a Balatont többnyire csak úgy általában írták fel receptre, de az is előfordult, hogy körültekintőbben ajánlottak nyaralóhelyet. A Balatonfürdő „javallásai" között a következő betegségek szerepeltek: gyermek- és serdülőkor bántalmai, idegbetegség, női genitáliák bajai, bőrbajok, reuma, vérkeringési szervek betegségei. Ezen belül azonban az északi partot inkább az anémiásoknak és a tüdőbetegeknek, míg a délit (kifejezetten strandjai miatt!) a satnya gyermekeknek és gyengélkedő nőknek ajánlották

4

4. Az egyes nyaralóhelyismertetésekben, így például Lelle vagy Őszöd leírásában találkozhatunk a „gyermekgyógyhely" kifejezéssel is

4'. 1921-ben megfogalmazódott a Balaton-parti telepek betegségtípusok szerinti specializációjának terve is, amely azonban végül nem valósult meg. Az elképzelés hátterében a teljes tópart gyógyhellyé minősíttetésének vágya húzódott meg, ezen belül az északi part „klimatikus gyógyhely" míg a déli part „tengeri jellegű tófürdő" besorolást kapott volna

4

6. A gyógyfürdői jelleg fenntartásának követelménye a Balatoni Szövetség hitvallásában is helyet kapott: „Egyetlen Balaton-parti fürdőben sem szabad képzett szakorvos vezetése alatt álló vízgyógyintézetnek hiányoznia" - olvasható a szövetség 1908-ban íródott alapszabályában. Ugyanez a célkitűzés köszön vissza Almádi korabeli fürdőprospektusában: „A Balatonban fürödni gyógyvendégnek csak orvosi engedély mellett szabad. "

4 Ennek ellenére a tópart fejlődése már ekkoriban kezdett a gyógyfürdők kijelölte útról letérni. A konkrét betegségek gyógyításának ígérete lassacskán el is maradhatott - s a polgári életforma új 3

8 EDVI 1901. 3

9 SZAPLONCZAY - VAjTHÓ 1907. 56. 4

0 KÓSA 1999. 126. 4

1 Sümegi József balatonfüredi fürdőorvos elbeszélése nyomán közli MARGITTAY 1943. 254. 4

2 TÓTH - SÁGI 1941. 4

3 Többszöri kísérlet után 1911-ben 316 méter mélyről sikerült a vastartalmú gyógyvizet a felszínre hozni, s így az ivókúrát bevezetni. 1930-ban szűnt meg. MÓRICZ 1959. 24. 4

4 például LENKEI 1912. BOLEMAN 1900. 34. 4

5 SZAPLONCZAY - VAJTHÓ 1907. 4

6 VÁMOSSY 1921 4

7 idézi VAJKAI 1957. 155