S. Perémi Ágota (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 27. (Veszprém, 2012)

PROHÁSZKA Péter: EGY 10 - 11. SZÁZADI BIZÁNCI „SZENTFÖLD" TÍPUSÚ EREKLYETARTÓ BRONZ MELLKERESZT TÉS HATÁRÁBÓL1

1872-ig beszámolt a Vas megyei, Körmend környéki, régészeti kutatásairól, amelyeket nagy valószínűséggel ezután is folytatott." Erre bizonyíték lehet, hogy 1876. szeptemberében gyűjteményéből számos őskori leletet kiállítottak a Magyar Nemzeti Múzeumban a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus alkalmával."

1 Turcsányi Andor gyűjteményének sorsáról a Vasvármegyei Régészeti Egylet 1905. évről való jelentésében olvashatunk, melyet a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének terjesztettek be: „Turcsányi Endre néhai körmendi ag. h. ven. vallású lelkész igen becses és gazdag régiséggyűjteményt hagyott örökségkép egyesületünknek. A kapott régiségek eredete után kutatván, arra az eredményre jutottunk, hogy azok legnagyobb részben a Körmend szomszédságában levő Katafa községből valók." így számos más lelettel együtt a tési mellkereszt is a Vasvármegyei Régészeti Egylet Múzeumába jutott. Szerencsére a Vas megye területén előkerült, illetve a Savaria Múzeumban őrzött 10-12. századi leletanyag közzététele megtörtént." A kötetben az ismeretlen lelőhelyű leletek között szerepel egy szentföldi típusú bronz mellkereszt hátlapja, melynek alakja, díszítése és mérete megegyezik a tési példányéval.

3

7 A tési ereklyetartó mellkereszt Latin kereszt alakú kétrészes ereklyetartó mellkereszt hátlapja (3. ábra). Bronz, öntött. Hossz: 7,2 cm; szélesség: 3,8 cm; vastagság: 0,6-0,9 cm; súly: 23,5 g. Latin kereszt, végei felé kiszélesedő szárakkal és karokkal, melyek egyenesen záródnak. A kereszt közepén reliefszerűen ábrázolt álló Mária alakja orans tartásban. A karok és szárak végein egy-egy alak - a négy evangélista vagy más szentek - biisztje. Az szár alsó harmadában törés nyoma. A kereszt hiányzó előlapján a kereszt közepén reliefszerűen ábrázolt álló Jézus Krisztus hosszú ujjatlan tunikában (colobium), illetve a karok és szárak végein ugyancsak a négy evangélista vagy más szentek büsztje lehetett. Felül és alul a csuklós pántokból kialakított zárószerkezet töredékei. Savaria Múzeum Ltsz: 54.743.1. Észrevételek a „Szentföld" típusú ereklyetartó mellkeresztek kárpát-medencei szerepéhez és kronológiájához A Tés határában előkerült hátlap a bizánci ereklyetartó mellkeresztek „Szentföld" típusába tartozik. E keresztek két részből állnak, melyeket felül és alul a csuklós pántokból kialakított zárószerkezet zárja. A zárt keresztek belsejében volt az ereklye, amely az esetek legnagyobb részében nem maradt fenn." Ezen enkolpionokat tömegtermékeknek tekinthetjük, melyeket a bizánci területeken különféle műhelyekben állítottak elő.

3

9 Igen nagy számban ismertek és elsősorban a bizánci területeken, Kisázsiában és a Balkánon kerülnek elő. Készítésük elsősorban a közép bizánci időszakra, a 9-11. századra tehető.

4

0 Anyaguk elsősorban bronz, azonban ezüst illetve ritkán arany példányok is előfordulnak.

4

1 A kereszteket vagy reliefdíszítéssel öntötték, vagy pedig az egyszerű díszítetlen öntvényt utólag véséssel díszítették. A díszítés kialakítása szempontjából számos változatuk ismert, így egyaránt megtalálhatóak feliratos, különféle alakokkal és ábrázolásokkal díszített darabok.

4

2 A tési kereszt azon változathoz tartozik, melyek előlapjára Krisztus colobiumban, a hátlapjára Szűz Mária orans tartásban és mindkét oldalon a keresztszárak végein mellképek ábrázolása a jellemző. Ezek a bronz keresztek a legelterjedtebb változathoz tartoznak, melyek a Bizánci Birodalomban 900 " TURCSÁNYI 1868b; TURCSÁNYI 1870; TURCSÁNYI 1871; TURCSÁNYI 1872. 1

4 HAMPEL 1876. 74-75. A Vas megyei leletek mellett Veszprém megyeiket is említ a katalógus. " Magyar Országos Levéltár (Budapest) K 736. 11. doboz. 4/1906 akta. 3

6 Kiss 2000. 3

7 KISS 2000. 269, 89. tábla: 6; 92. tábla: 15. 3

8 LOVAG 1999. 11; PITARAKIS 2006. 109-110 3

9 PITARAKIS 2006. 42X5 4

0 HORNICKOVÁ 1999. 222; PITARAKIS 2006. 31-32 4

1 PITARAKIS 2006. 40X5, 109-110 4

3 Lásd ezek részletes bemutatását: PITARAKIS 2006. 110