Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

PAÁL József: Hegyesd vára - Rekonstrukciós elképzelések

PAÁLJÓZSEF HEGYESD VÁRA - REKONSTRUKCIÓS ELKÉPZELÉSEK A Tapolcai-medence kapujaként álló hegyesdi bazaltkúpot a Nagyvázsony-Tapolca úton autózók mint geológiai különlegességet biztosan észreveszik, de nem gondolják, hogy ez a hegyesdi várnak is az emléke. Az első, 1329-ből való írásbeli adattól kezdve sűrű birtokváltásokon keresztül a szégyenletes 1561. évi török elfoglalásig, majd az 1562. évben történt viszszafoglalásáig és lerombolásáig tart a vár története. Az újkori - kutatási, feltárási, helyreállítási és turisztikai hasznosítási - története még nem kezdődött meg. Remélem, hogy a vár életre keltéséhez írásom és az elméleti rekonstrukciós elképzelésem adatai is hozzá fognak járulni. A vár rövid története az alapítástól 1526-ig A vár keletkezési körülményeit vizsgálva, az első lényeges adatunk a megnevezésből következik, hogy „Castellanus (regis) de Hygusd", majd később „Castellenus noster (regis) de Hegusd" megnevezés a királyi várnagyra utal, azaz királyi tulajdonban lévő vár volt. A tágabb terület a zalai várispánsághoz, a veszprémi püspökséghez tartozott, majd az Atyusz nemzetség birtoka lett. Építése a tatárjárás után valószínű, de az építtető személyéről nincs adatunk. Az első okleveles adat, mint utaltunk rá, királyi birtokként említi, amely összefügghet azzal, hogy az Atyusz nemzetség 1276 körül kihal, így a királyra száll vissza a vár tulajdonjoga. Más források ezt az időpontot későbbre, I. Károly uralkodásának idejére teszik. Az első írásbeli adat 1329-ből származik, amely a vár királyi várnagyát az Ajka nemzetiségből való Vörös Bánd ispánban jelöli meg. A következő időszakban sűrű birtokváltásokat követhetünk nyomon, mert 1370-ben I. (Nagy) Lajos király eladományozza a várat. Más értelmezés szerint 1377-ben az Ákos nembeli Mikes bán örököseié, a Pölöskeieké, akik vették a birtokot a királytól. 1387-től 1391-ig a velük rokon Prodaviziek birtoka, tőlük Mikes örökösei szerzik vissza, akiktől leányágon a Szécsényiek és a Perényiek örökölték. Adatunk van arról, hogy 1389ben Peleskei László lányának, Sárának ítélik oda, majd 1398-ban már a (felső) lendvai Herceg (Szécsi) Péteré. A Szécsényieké 1430-ban lett a vár, ők 1433ban zálogosítják el a Rozgonyiaknak, majd 1447-ben ismét a Szécsényiek bírják közösen a Perényiekkel. A sűrű birtokcserének az lehetett az oka, hogy a vár nem képezett nagy birtoktestet, nem volt birtokközpont és kis mérete, egyben kis értéke miatt könnyebben cserélt gazdát. Érdekes adat, hogy Zsigmond király 1426-ban Perényi Péter özvegyét - Hercegh Annát iktatta a birtokba, de 1431-ben már Szécsényi László a birtokos, aki 1433-ban a várat és tartományát 1500 forintért Rozgonyi Simon veszprémi püspöknek adta zálogba. Utalnunk kell a vár „tartomány" fogalmára és értékére is Hegyesd esetében. így tartozott a várhoz 1389-ben Alsó és Felső Almád, Bécs, Győrök, Vállus helységek és Páka tartozékaival. Majd egy későbbi, 1525. évi adat szerint Almád, Bécs, Győrök, Vállus, Vindornya - Szöllös egészen és Törek, Karmacs, Csáford részeiben. A vár 1449. évi tulajdonosváltása egy politikai átállással történt, mert a Ciliéi párti Rozgonyi György a Hunyadiak felszólítására nem adta át a várat, de várnagya Uzsai Miklós ellopta a vár kulcsait, és azt átadta Hunyadi János embereinek. A vár építészeti kialakulásának vizsgálata Az építészettörténeti dokumentumok összehasonlítása: A vár építési ideje az első írásos említése (1329) előtti, 1250-től 1300-ig terjedő időszakra tehető. Ha a magyarországi várépítészetnek ezt a tágabb időszakát (XII-XIII. század) vizsgáljuk, akkor mint jellegzetes építészeti és védelmi megoldást a lakótornyos várak építését látjuk a leggyakrabban a megmaradt emlékeknél. Hegyesd váránál is csábító volna erről beszélni, de a beépített és megfaragott sziklacsúcs méretei, maradványai és adottságai inkább egy „vármagként" értelmezhető épülettömböt sejtetnek. Szeretnénk elkerülni a „típus"-várforma meghatározást, mert tapasztalatunk szerint mindig a terep és környezet ma37