Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
PAÁL József: Hegyesd vára - Rekonstrukciós elképzelések
ximális felhasználása a védelem céljára volt a döntő az építészeti koncepció és részletek megalkotásában, így láthatjuk, hogy a lakótorony, ill. a „vármagból" továbbfejlődő vár a „csigavonalú", erősen emelkedő felvezető út adottságából következően belső tornyokkal építve tudta a legoptimálisabb, a többkapus védelmet kiépíteni. Ez jellemző a hegyesdi vár építésére is. Ha összehasonlító példákat keresünk, akkor elsősorban Vitány, Gesztes (1332) és Rezi várával hasonlíthatjuk össze Hegyesdet. A hegycsúcs cca. 190 m 2es felülete és a fal maradványok egy cellás, hossz- és keresztfalakkal épített együttest is sugallhat, sarkán kiemelkedő toronnyal, de nem egytömbű lakótornyot. Nagy valószínűséggel Gerő László határozta meg legpontosabban a „torony épülettömb "jellegét. Véleményem szerint a felső szinten épített vármaggal együtt épült meg a felvezető úton a körítőfalazat és a két ismert kaputorony. Ezt igazolja az a tény, hogy a vár korai megnevezése „Castellanus (regis) de Hyghusd", majd később (Csánki Dezsőnél) „Castellenus noster (regis) de Hegusd" szerepel, amely királyi tulajdonra és királyi várnagyra utal, így feltételez bizonyos kényelmi, ellátási szintet. Természetesen nem a király fogadására, de a Buda és Horvátország közötti „hodut" királyi futár és küldöttségek állomáshelyére reálisan gondolhatunk. Ezért a kiszolgáló helyiségek elhelyezésére egyedül alkalmas „csigavonal" területe egyidejűleg épülhetett be a vármaggal. Az egy időben történt - a XIII. század végén - kiépítés tényét erősíti az a megfigyelés, hogy a vár falai vékonyak (0,6-0,9) és a vármagnál max. 1,2 m méretűek. A vármag és az első kapu között húzódó fal, amely külső védelmi vonalként funkcionálhatott feltűnően szabályos, kvadratikus kövekből épített és csak 0,6 m vastag. Ezek a falak egyértelmű, hogy nem ágyútűz elhárítására készültek. Érdekes megfigyelés, hogy a második támfal után észak felé a külső várfal rövid szakaszán kettős falvastagság figyelhető meg. A korábbi 0,6 m vastag fal elé egy 0,9 m vastag köpenyfalat készítettek. Ezen a falszakaszon áll egy nagy méretű, 2,8 m kiállású támfal, amelynek valószínű a köpenyfal statikai biztosítása volt a feladata. Ennek a falerősítésnek a funkciója egyaránt lehetett a felette lévő torony terhelésének felvétele, vagy egy tudatos megerősítés a XVI. században. Az első kaputorony romjai alig észrevehetők, valószínű, hogy az 1562. évi visszafoglaló ostromkor ezt döntötték le, miután falai csak 60 cm vastagok voltak. Ugyanakkor a második kaputorony falai jelentékeny magasságban állnak, köszönhetően a fal köpenyezésének is. Célszerű, hogy a meglévő rajzi anyagot tekintsük át, mert régészeti ásatás, vagy napjainkban készült felmérés nem történt. A látképet/rajzi adatokat Hegyesdről csak erős kritikával lehet felhasználni. A metszetek több mint száz évvel készültek a vár felrobbantása után, de „megegyeznek" abban, hogy a vármag többszintes (három) és a körítő várfalban tornyok vannak építve. A XIX. században készült alaprajzok, felmérések értékelésénél természetesen a felmérés idején fennállt állapotot ábrázolják a rajzolók, de mégis igen jelentős eltérés van a Rómer-rajz szabályos téglalap toronytömbje és bástyák nélküli körítőfalas ábrázolása és a Könyöki-féle rajz szabálytalan szerkezetű vármag és bástyás köritőfalat ábrázoló alaprajzai között. Nem a két felmérés közötti időváltozás (1886 - Könyöki, 1865 körül Römer), hanem a felmérési pontatlanságon túl a fal maradványok értelmezése adja ezt a jelentős különbséget. A közelmúltban készült (Koppány Tibor) távlati rajza a várnak elméleti rekonstrukcióján alapul. A vár építészeti karakterét jól fogja meg de a toronytömb ábrázolása bizonytalan. A helyszíni felmérési, vizsgálati adatok értékelése Az első feladat az égtájak megállapítása volt, amire különösen azért figyeltem fel, mert a Rómer- és a Könyöki-felméréseken az „északi" jelzések a valóság szerinti „keleti" irányt mutatják. Az eredeti feljáró út nyomvonalának megállapítására sok gondot fordítottam, mert tapasztalatom szerint a vár védművei, bástyáinak és természetesen a kapunak az építése szoros összefüggésben van az úttal. Azt állapítottam meg, hogy a várhegy csúcsa „háromlépcsős" kialakítású, amely jelenlegi és történelmi formáját részben a geológiai adottságoknak, részben az ezt alakító-építő ember tevékenységének köszönhető. A legfelső „lépcső" ill. szint a vármag részére szabályosan kialakított plató ill. a falak indítására kialakított bevágásokból áll. Ezen a szinten található a „vízfogónak" elnevezett (Rómer) 3 X3 m-es cca. 0,40,5 m mély süllyesztők a sziklafelületen. Véleményem szerint ennek nem lehetett ciszternafunkciója. A vármag elnevezéssel jelzett építményről egyértelműen az elrendezése, pl. háromtraktusos vagy belső udvaros volt-e, nem állapítható meg. A 16x12 m-es határozott sziklabemetszés körben az építménynek - az építésifalalapozási logikából kiindulva - valószínű, hogy a belméretét jelenti. 38
