Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

KARLINSZKY Balázs: Királyi vár - magánvár. A tihanyi vár a XIV. században

lót lásd KRALOVÁNSZKY 1994, 214. Zákonyi a rajzok alapján még az ásatások előtt fölhívta a figyelmet arra, hogy a Turco-féle XVI. századi rajz Tihany esetében nem feltétlenül megbízható. Ez ugyanis a templom belsejében elég egyedi módon ábrázolja az oszlopokat, valamint a templom tornyainak számában is alapvető különbség van közte és a két XVII. századi, Octaviano Leuckharden által készített rajz között. Ha összevetjük az 1569es rajzot a későbbiekkel, további eltéréseket is 21 regisztrálhatunk: a Turco-féle rajz olyan erődítéseket is ábrázol, amit a másik kettő nem. Egyetlen példát megemlítve, a Takaró Mihály kapitány 22 (1554-58) által készített jelentések alapján a vár 23 leggyengébb pontja a kapu volt. Turco ezt kaputoronnyal ábrázolja, a XVII. századi rajzok azonban nem, és Kralovánszky sem talált megerősített kapura utaló fal- vagy alapozásmaradványokat. ZÁKONYI 1963, 231., ZÁKONYI 1966, 141. BEL 40.: „A Zala vármegyei várak között jelentős hely (ti. Tihany). (...) A Balaton tavának öblében egy meredek, s oszlop módjára a magasba emelkedő sziklán áll a vár. (...) A vár maga szerény terjedelmű, talán 100 várőrző befogadására alkalmas." 24 A vár tartozékait a György apát által a vár visz- 25 szaszerzéséért indított perben említik. PRT X. no. 83-87. (588-597.) 26 A római eredetre példa VERESS 1996, 15. MRT 27 1969, 193. és 196.: „valószínűleg a Csúcs-hegyen kell a 13-14. századi forrásokban szereplő tihanyi 28 vár helyét keresnünk, (...) a maradványok feltétlenül középkoriak." UZSOKI 1971; KOPPÁNY 1993, 23. Pusztulása a XVII. századra biztosan bekövetkezhetett, mivel Leuckharden sem említi meg. A mérnök ugyanis a felmért várak ábrázolásaihoz kommentárokat is fűzött, számba véve a potenciális erősítéseket, s így feltehetőleg megemlítette volna a félszigeten stratégiai fekvésű Csúcs-hegyi őrtornyot is. PRT X. no 8. (502-517.). A forrás hallgatása nem feltétlenül perdöntő azonban. Engel hívta föl a figyelmet arra, hogy a XIII. század közepe, a kikristályosodó várfogalom (vár és uradalom - Castrum et pertinentiae) használata előtt a forrásokban nem 29 szereplő helyeken is állhattak várak. Ennek ese- 30 tünkben éppen a birtokregisztrum szokatlan rész- 31 letessége mond ellent, tehát a vár nagy biztonság- 32 gal ekkor még nem állt 33 Az 1242. február 2-án keltezett, pápának írt levélben arról értesülhetünk, hogy a tatárok a Dunán átkelve „szerte száguldoztak a vidéken, telve rosszindulattal, hogy végrehajtsák gonosz szándékaikat, mi pedig többen, jól felfegyverkezve bevettük magunkat Székesfehérvár, Veszprém, Tihany, Győr, Pannonhalma, Mosony, Sopron, Vasvár, Németújvár, Zala, Léka, s túl a Dunán: Pozsony, Nyitra, Komárom, Fülek, Abaújvár váraiba és más erődített helyekbe" - ÁKL 154-156., újabban TATÁRJÁRÁS 177-178. A forrásból nem derül ki egyértelműen, hogy Tihany esetében „várról" vagy inkább „erődített helyről" van szó. „ Castrum ipsius monasterii necnon villám Apaty et insulam, que appellatur Thyhan, cum omnibus pertineneiis suis" - PRT X. no. 21. (525-528.) VOPno. 114. (178-180.) „Subiecta novissime paupertati, iam laudis divine fere omnino Organa sunt suspenso" - CD V/2. 367-369. Maksay Ferenc más véleményen van a monostor hanyatlását illetően. 0 a XIII. században végbemenő gazdasági struktúraváltást, vagyis a személyhez kötődő terhek rendszere helyett a kialakuló jobbágytelkekre épülő szolgáltatások akkori kezdetlegességét okolja az átmeneti hanyatlás miatt. Mindkét elméletnek igaza lehet, és együttesen okozhatták az 1276-os pusztulást valószínűleg. MAKSAY 1972, 10. VO no. 100 (153-155.) CD VI/2. 87-93. o., és ÁÚO III. no. 93. (140144.) ENGEL 2003a, 102-103. ,, Magister Ladislaus comes Tholnensis et castellanus de Tykonio" - DL 76367. A veszprémi püspökség és a Kőszegi rokonság kapcsolatát látszik alátámasztani az is, hogy Bicskei Gergely választott esztergomi érsek 1299ben magát önkényesen pápai követnek „kiáltotta ki" és ezzel egyúttal a pápa által támogatott Anjou Károly uralmát elismerve az összes püspököt Veszprémbe hívta zsinatra. A hazai főpapság ekkor azonban III. András oldalán állt és nem voltak hajlandóak a „hűtlenek és az ország békéjének felforgatói közé, e veszedelmes és mindenképpen gyanús helyre" elmenni. Bicskei is meghátrálásra kényszerült később és Kőszegi Iván oltalmában keresett menedéket a Dráván túl. SZŰCS 2002, 472-A73. ENGEL 2003b, 353. ENGEL 2003b, 347. és PRT II. 205-206. ENGEL 2003a, 131-132. ENGEL 1996,1. 444. Magyar Pál fölemelkedése, pályafutása önálló vizsgálatot érdemelne, amelyre itt nem vállalkozhatunk. Leggyakrabban gimesi vámagyként fordul elő az oklevelekben, bár 1340-ben mint