Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

KARLINSZKY Balázs: Királyi vár - magánvár. A tihanyi vár a XIV. században

kincstartót láthatjuk (ENGEL 1996,

1. 472.). Mint várnagy - tehát nem az ország főméltóságainak egyike - szerepel az 1328-as brucki szerződés aláírói között, s egy 1336-os eset is azt mutatja, hogy bejáratos volt az udvarba. Ekkor ugyanis egy hamis királyi pecséttel ellátott oklevelet mutattak be többek között neki is, aki a többiekkel egyetértésben megállapította, hogy „az oklevelet nem az ő jegyzőik írták és a rányomott pecsét különbözik a király eredeti gyűrüpecsétjétől". (GRUNN 1902, 55. Hivatkozik erre FÜGEDI 1977, 76. „Quibus ipsum verum sigillum domini regis notum erat manifeste fecissemus exhiberi" - DL 2985.) ENGEL 1996,1. 317., DL 50568 (regeszta). HOLUB 1929, 74. KURCZ 1988, 70. Margit rokonsága, a későbbi zalai ispánokat adó Gersei Pető család tagjai pereskedtek Magyar Pállal és feleségével 1352-ben: AO V. no. 350. (564.): „A vasvári káptalan előtt Mákfai Márk fia Pető Magyar Pált és nejét és László nevü fiukat Gerse nevü Vas megyei birtokuknak a remete Szt. Pál szerzetesei részére való eladományozástól tiltja." ENGEL 1996,1. 444. ENGEL 1996,1. 361. ENGEL 1996,

1. 37. és 56. „Comes Andreas filius Kyliany vicesgerens magisterii tavernicorum

" - ZO I. no. 251. (373.) DL 3660 (regeszta). ZO I. no. 25L (373.) ENGEL 1996,1. 180. A királynéi bárók talán alacsonyabb rangúaknak számíthattak a királyi báróknál, azonban Árpádkori párhuzamok alapján királyi után királynéi tisztség viselése egyáltalán nem számított visszalépésnek. ZSOLDOS 2002, 285. KURCZ 1988, 54. Ha nem is mindig emelkedtek báróságra a korábbi lovagok vagy apródok, az udvartól távol élő társaikhoz képest nagy karriert futhattak be. Erre példa lehet a Károlyhoz csatlakozó cseh Csenik, az első aulae regiae miles. Volt Csák- és Aba-birtokokat kapott a királytól Vas megyében, majd veszprémi comes, később vöröskői várnagy, és tagja lesz azoknak az udvarból kiküldött bizottságoknak, amelyeket az uralkodó a jogtalanul birtokolt királyi várak visszaszerzésével bízott meg. KURCZ 1988, 44-45. A magister titulusra lásd ENGEL 1998. Köcski Sándorra visszakanyarodva: Kőszegi familiárisként kezdte pályafutását, majd pannonhalmi várnagysága után 1321-től Lietava várát irányíthatta vámagyként, 1324-től haláláig a szintén Trencsén megyei Beszterce élén is ő állt vámagyként, 1328-ig az országbírói hivatalt is viselte Sárvár vámagyságávál együtt. Fia, Sándor 1323-ban a Trencsén megyei Óvár vámagya volt. (ENGEL 1996, I. 360., 280., 7„ 386.) Másik példát véve Mikes bán is, egyike Károly legkorábbi híveinek, elhelyezte az udvarban fiait: István, Ákos és László 1342-ben a királyi udvar lovagjai. Pár év múlva Ákos és István egymást váltotta Pozsega megye ispánjaként, együttesen viselték Sopron, Varasd és Vas megye ispánságát is, s Ákos még 1380-ban is a királyi aula tagja volt mint országnagy. (ENGEL 1996,1. 460., 164., 179., 487.; KURCZ 1988,291.) A családnak nevet adó Ludbreg várát 1359ben kapta adományként a királytól: DL 101678 (regeszta). WERTNER 1908a, 134. DL 4151: Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta Csáktornya és Osztrogó várakat, megőrizvén az ott birtokos Chuz János jogait. 1353-ban birtokai védelmében a vasvári káptalan járt el — ZO I. no. 344. (541-543.) DL 87886 (regeszta), ENGEL 1996.1. 444. ENGEL 1996,

1. 484. ENGEL 2001, Osli nem 5. tábla. ENGEL 1996,1. 285. ENGEL 1996, I. 176., 181., 236., 212. János is kitartott kedvenc hívei mellett: somogyi ispánsága idején alispánja Domokos fia Herbord, aki urát Vas megyébe is követte. Az Osl nem részletesebb történetére lásd PÓR 1890, 153-200. PRT X. no. 83-87. (588-597.) „Ad faciesprenominati castri Tyhonuara nominati et per consequens predictarum possessionum Apaty, Keuesd, Ewrminus, Vduari, Dergeche, Pechei, Azoufeu, Fyred et Kekw vocatarum ac pertinenciarum earundem" - P RT X.no.83.(592.). Az ítéletlevelet 1392. november 22-én Zsigmond is megerősítette, és ugyanerre az eljárásra szólította föl a somogyi konventet, amely december 8-án kelt jelentésében már Ilsvai Leustáknak, az új nádornak számolt be a november 29-i birtokba iktatásról és örök birtokba adásról. A konvent december 10-én ünnepélyesebb alakban ismételten kiadta jelentését. A következő év elején, február 16-án Leusták nádor György apát kérésére a somogyi konvent december 8-i jelentését, valamint az azt elrendelő Lackfi nádor-féle és az azt jóváhagyó Zsigmond-féle okleveleket átírva megerősítette az apátságot a vár újbóli birtoklásában. Wertner az oklevél arengája alapján mutatta ki ennek hamisságát, ugyanis Károly elsőszülött, Károly nevü fiának váratlan halála miatt, annak lelki üdvéért adományozta vissza a várat régi tu-