Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

GERE László: A szigligeti vár régészeti kutatása 2002-2008. Háromosztatú ház a felső vár középső részének keleti oldalán

Keleti falának középső részét V alakban megfaragták, lehetséges, hogy ez valamilyen lejárattal függhetett össze. A pince keleti vége és a sziklafal között egy töredékes téglapadló maradványait tártuk fel. Ez a padló megközelítően 1-1,5 méterrel lehetett lejjebb a pince boltozatának tetejétől. A pince alsó részében egy 3

X3 méter alapterületű és 1,6 méter mély ciszternát alakítottak ki. A pince és a ciszterna együttes mélysége 6,87 méter. A ciszterna falát gondosan faragott kváderkövekből építették. A pince és a ciszterna fala közötti 50 cm széles résbe agyagot döngöltek, ezzel biztosítva annak vízzárását. A pincében feltehetően utólag alakították ki a ciszternát. A ciszterna kváderei között másodlagosan felhasznált ablakszárkő és a pincealapozási beásásban talált leletek közötti időkülönbség legalábbis erre utal. A pince északi falának tanúsága szerint ennek az épületnek felmenő része is volt. Az udvarról az épület alsó szintjére vezető lépcső pofafalaiban jól láthatóak voltak a fa lépcsőfokok lenyomatai. Ennek az alápincézett, közel négyzetes alaprajzú háznak az építési korát a XIV. század második felére, a XV. század elejére határozhatjuk meg. A következő ásatási évben, 2001-ben tovább folytattuk a felső vár feltárását északi irányban. Ekkor feltártuk a fent leírt ciszterna előtti várudvart, illetve a nyugati várfal közepén lévő belső torony északi falához épített háromosztatú házat. Ennek a háznak az északi helyiségét már Kozák Károly feltárta, ennek ellenére a kutatás jelentős eredményeket hozott az épület előtti várudvar rétegsoráról, illetve lehetőség nyílt a várfal, a belső torony és a ház falainak kapcsolatát meghatározni. A várudvaron feltártuk annak a lépcsősornak az alsó három fokát, amely a már említett korai „palota"részbe vezetett. Az alsó várban is tovább folytattuk a feltárást, az északnyugati kerek toronytól lefelé, a falu felé. Gyakorlatilag az egykori felvezető utat és a kaputornyot tártuk ekkor fel. A kaputoronynak megmaradt a teljes földszinti része. Meghatározhattuk boltvállát (boltozatindításának egy kisebb részletével), és feltárhattuk eredeti szárköveinek alsó részét a kerékvetőkkel együtt. A kaputorony és a felső vár északnyugati sarkán lévő kerek torony közötti várfalnak egy rövidebb szakaszát is feltártuk, ennek a falnak a felső része azonban már teljesen elpusztult. A kaputorony előtt falazott szárazárkot találtunk. A várfal azonban a kapu után is tovább folytatódott lefelé a falu felé további 26 métert. A meredek hegyoldal és a fent leírt fal által határolt keskeny szorost egy ejtőrácsos kapu zárta le. Ennek a kapunak mindkét oldalon mintegy 1,5 m magasan álltak a szárkövei, a kaputól keletre a falmagban megtaláltuk a kapu rácsának felvonását megkönnyítő ellensúly aknáját is. Ezzel az alsó vár feltárása gyakorlatilag befejeződött, illetve a fent említett falszoros középső részén volt még egy kisebb ásatás 2006-ban. A kaputorony és a hegyoldal közötti keskeny, meredek területen végeztünk kisebb kutatást 2003-ban, de ekkor már csak az alsó vár udvari járószintjei és a felvezető út kapcsolatát kellett itt pontosítani. A felső vár feltárása azonban 2002-ben tovább folytatódott északi irányban. A keleti várfal mellett ekkor két, egymás után álló háromosztatú házat tártunk fel, amelyeket a továbbiakban részletesen ismertetek. A felső vár északnyugati részén ekkor tártuk fel a belső kaputornyot, amelynek az omladékában egy összetört ágyú több nagyobb darabját találtuk. A kaputorony és a 2001-ben feltárt, úgynevezett nyugati háromosztatú ház közötti területet utólag beépítették, ez az épületrész valójában nem több egy nagyobb szobánál. Ennek a helyiségnek a padlójáról került elő egy agancsból készült lőportartó, amelynek külső oldalát egy kobzon játszó férfi és egy mellette álló énekesnő alakja díszít. Ezekkel a feltárásokkal gyakorlatilag befejeződött a felső vár feltárása is. Az addig nagy és üres várban egymás mellé épületek sorakoztak a várfal mellett, közöttük csak egy keskeny, hosszú udvar húzódott úgy, ahogy a XVIII. századi felméréseken is látjuk. (2. ábra) A felső vár középső részének keleti oldalánál lévő háromosztatú ház feltárása Az ásatás megkezdése előtt jelentős szintkülönbség volt a felső vár északkeleti és északnyugati fele között. Akkor még nem tudtuk, hogy a szintkülönbséget egy sziklaplató vagy esetleg a G. Turco felmérésén jelzett épületek maradványai okozzák-e. Árkainkat ezért úgy jelöltük ki, hogy a vár ezen részének rétegeiről keletnyugati és észak-déli metszeteink is legyenek. Az árkok helyének meghatározásánál a 35. árok volt a kulcsfontosságú; ezen a részen ugyanis erősen törik a várfalak iránya (észak-északnyugat). Akkor még nem lehetett tudni, hogy ennek az irányváltásnak a természeti adottságokon kívül vannak-e egyéb okai, így mindenféleképp fontosnak tartottam, hogy legyen egy-egy, a várfalra merőleges rétegsor a fal irányváltása előtt és után is. A többi árok helyét a fent ismertetett elvek és a terepadottságok határozták meg. Ezeket az elképzeléseket lényegében sikerült véghezvinni, de azért szükség volt módosításokra, így például a 37. ároknak csak déli metszete lett, az északi tanúfalat, ami a konyha 64