Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

GERE László: A szigligeti vár régészeti kutatása 2002-2008. Háromosztatú ház a felső vár középső részének keleti oldalán

északi fala miatt nagyon vékony lett volna, a laza kőtörmelékben nem lehetett megtartani. (3. ábra) A feltárás során kiderült, hogy a keleti várfal mellett egykor állt házaknak jelentős maradványai maradtak meg. A most részletesebben bemutatásra kerülő úgynevezett középső háromosztatú ház konyhájának a falai közel födémmagasságig megmaradtak, északi helyiségének falai megközelítően az egykori ablak könyöklőjéig állnak, a déli helyiség udvari falát kidöntötte a már említett torony felrobbanása. A ház pusztulását a rétegtani megfigyelések alapján jól nyomon lehet követni a 36-37. árkok rétegsorának elemzésével. A 37. árok déli metszetén jól látható, hogy a tűzhely és a nyugati fal között csak durva kőtörmelék van. (4. ábra) A tűzhelyen már erősen tégladarabos köves törmeléket látunk. A két réteg nem különül el élesen, és a helyiség padlóján nincs más réteg. Az alaprajzi felmérésen jól látható, hogy a középső helyiség - konyha - előtt és a déli helyiségben nagyméretű faltömbök vannak. A feltárás során teljesen egyértelmű volt, hogy ezek, az építészeti részleteket is tartalmazó faltömbök nem tartozhattak a vizsgált házhoz. Egyrészt a faltömbök és a még álló falak között törmelék volt, másrészt a faltömbök szabályosabb falazása, a sarkok kváderes armírozása, eltérő falvastagsága jól elkülönül a lakóház álló falaitól.

5 A ház déli vége fölötti magas sziklán álló toronyban a XVII. század végén lőport tartottak. A tóti Lengyel örökösök 1697-ben Somogy megyével bizonyíttatták Szigligethez és más birtokukhoz való jogukat, mert erre vonatkozó összes irataik elpusztultak Szigliget várában, melyet felgyújtott egy becsapódott villám.

6 A villámcsapás vagy az azt követő tűz miatt robbanhatott fel a toronyban tárolt lőpor. A lezuhanó faltömbök összedöntötték a ház déli helyiségét és a konyha délnyugati sarkát. A konyha padlóján lévő falazókő részben a házhoz, részben a toronyhoz tartozhatott. A konyha szabadkéménye biztosan súlyosan megsérült, de csak valamivel később omlott le, ezt a törmelék rétegződése egyértelműen bizonyítja. A törmelék felett a helyiség keleti fala (várfal) melletti habarcsos apró törmelék már a vár későbbi lassú pusztulása során keletkezhetett. A 37. árok, illetve a konyha törmeléke leletanyagot szinte alig tartalmazott. A déli helyiségbe vezető ajtó közeléből az ajtó vasszerelvényei kerültek elő. A köves törmelékben találtunk egy fenékbélyeges edénytöredéket, ennek azonban jelentősebb keltező értéket tulajdonítani nem lehet, hiszen valójában nem tudjuk honnét került a törmelékbe. A 36. árok rétegsora jelentősen különbözik az eddig elmondottaktól. (5. ábra) Itt az északi helyiség padlóján 50 cm vastag apró törmelék volt. Ebben a rétegben a kályhaalap környékén kerültek elő a kályhaszemek töredékei. Figyelemre méltó, hogy egyetlen épen maradt kályhaszem sem volt a törmelékben. Mindez arra utal, hogy ez a törmelék a ház pusztulásakor került ide, és a beszakadó födémmel vagy az afeletti feltöltéssel hozható összefüggésbe. A délkeleti sarokban álló kályha biztos megsérült, de nem tört darabokra. A kályha épen maradt darabjait a vihar és a tűz után elvitték. Azt a feltevést, hogy a pusztulás után még maradtak hasznosítható tárgyak a házban, alátámasztják a déli helyiség kályhájának, illetve kemencéjének omladékában talált egész, tál alakú kályhaszemek. A 36. árokban a laza törmelék feletti habarcsos nagyköves törmelék már valamivel a pusztulás után került ide, talán az egykori várfal bontásának/pusztulásának bizonyítékaként. A ház nyugati fala az udvar felé dőlhetett ki. ezt az ott lévő vastag falazóköves törmelék egyértelműen bizonyította. A 36. árok udvari szakaszán a köves törmelék alatt egy 50 cm vastag és közel 3 méter széles sávban egy sárgaagyagos feltöltést találtunk, illetve vágtunk át. A sárgaagyagban nagy mennyiségű zöldmázas kályhacsempe-töredék volt. Ezek közel azonosak voltak az északi helyiségben talált darabokkal. Az egyértelmű tényeket nagyon nehezen lehetett akkor értelmezni. Azt feltételeztem, hogy a lakóház eredetileg emeletes volt, és az udvarra került csempék az emeletről zuhantak ki. Ennek a magyarázatnak az erőltetett voltát már akkor is lehetett látni, ugyanis a sárga, tömör réteg egykor udvari járószintként szolgált. A sárga réteg járófelület volta később a 37. árok és a helyiség támpillére között feltárt területen is jól megfigyelhető volt. A sárga, agyagos udvari feltöltés értelmezése csak a 2008. évi ásatás során, a déli helyiség kemencéjének sütőfelületében talált kályhacsempe-töredékek alapján vált lehetségessé. A kemence sütőfelületében talált kályhacsempe-töredékek ugyanahhoz a csempetípusokhoz tartoznak, mint amilyeneket a sárgaagyagos feltöltésben találtunk. Mindez azt jelenti, hogy a déli helyiségben egykor állt kályha elbontásakor keletkezett törmelék egy részével a ház előtt, az udvaron lévő kisebb mélyedést töltötték fel. Figyelembe véve, hogy az udvaron lévő sárga, agyagos feltöltés nekifut a ház északi támpillérének is, ami viszont későbbi a ház nyugati falánál, a déli helyiség kályhájának elbontása a ház első átépítése után történhetett csak meg. A ház építési idejére a helyiségek padlójának átvágásával előkerült leletanyag alapján reméltem némi támpontot nyerni. Az északi helyiség 2-2,5 cm vastag sárgaagyagos padlójában azonban nem találtunk leletet. A déli helyiségben is átvágtuk a padlót, itt a pusz65