Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
FÜLÖP András - HORVÁTH Richárd: Somló vára. A történeti források és az alsó várban folytatott régészeti kutatások eredményei
hez észak, mind déi felé egyaránt körítőfalak csatlakoztak, azaz az alsó vár maival megegyező kiterjedése lényegében már ekkor kialakult, 2 2 a körítőfalak azonban a kapuépítménytől távolodva „elfogytak", ugyanis a későbbi átépítések idején lebontották folytatásukat és újraépítették. A feltárások során világossá vált, hogy a „korai" alsó vári kapuépítményhez - ugyanolyan habarccsal később északról hozzátoldottak egy épületet, mely az alsó vári udvar felé három, valamikor fatokos ablakkal, északra pedig egy kőkeretes ajtóval és egy fatokos ablakkal nyílott. Az épület északi falán nagy felületben feltárhattuk a külső vakolatot, melybe kvádermintát karcoltak bele, ám az egykori festésnek már nem lehetett nyomait sem megtalálni. (5-6. ábra) Az épületben egy észak déli irányú fal részletét tártuk fel, melynek déli folytatását elbontották. Szerepét nem ismerjük, talán egy lépcsőfeljáróhoz tartozhatott. Az ásatás során világossá vált, hogy a kiemelkedő sziklatömb egyenetlen felszínére egy kiegyenlítő planírréteget terítettek, melyre ráhúzódott a házfal építési rétege. Ennek az észak felé lejtő, apróköves planírrétegnek a felszínén - amint arra korábban rámutattunk 2 3 - XIV. század végi - XV. századi kerámiatöredékek jöttek elő, ami az épület, sőt az építési periódus keltezése szempontjából meghatározó. A vár építéstörténetének következő meghatározó korszaka már a XV. századra keltezhető. A felső vár keleti vége beépült egy palotaszárnnyal, a földszinten két nagy csúcsíves árkádívvel, illetve egy emeletre vezető lépcsőházzal és annak folytatásában csigalépcsővel. (1. ábra) A palotaszárny habarcsa a korábbiaktól eltérően erősen meszes, fekete kavicsos (bazaltzúzalékkal kevert) habarcs. A felső vár délkeleti körítőfalának déli, hegyoldal felé eső oldalán egy alápincézett, az udvar felé talán zárterkélyt hordozó kiugrással kialakított szárnyat hoztak létre, és ennek földszintjén kapott helyet a konyha, melynek gúla alakú kürtője a vár jellegzetes kontúrjának meghatározó eleme. 2 4 Meg kell jegyeznünk, hogy a felső várban régészeti feltárás még nem folyt, így ezek híján kockázatos lenne akár a középkori, akár a kései, XVII. századi összeírások bármelyikét a ma látható nyomok alapján értelmezni, jóllehet az ott leírt egyes épületrészek (konyha, kapu) nagy valószínűséggel azonosíthatók. Ezt a periódust az említett keleti palotaszárny, az udvar déli oldalán emelt ún. zárterkély in situ, ablakai és néhány kihullott, de feltételezhetően e periódushoz tartozó nyíláskeret a XV. század közepére/második felére keltezi, ám ezen belül az építtető személyére ma még korai lenne következtetni. 2 5 Ugyanekkor kiépült az alsó vár gyilokjárós körítőfala és a legkülső várfalöv is a periódusra jellemző habarccsal. Ebben részben állított téglalap alakú, részben kulcslyuk alakú lőrések vannak, az előbbiek az északi, az utóbbiak a délnyugati várfalszakaszon. 26 Ekkor már egy külső szárazárkon létesített - közelebbről nem ismert - hídszerkezeten keresztül lehetett a külső kapuhoz (7. ábra) jutni, melynek perselyeiben ma is megtalálhatók a felvonólánchoz tartozó csigák famaradványai. Ezután egy falszoroson és egy belső kapun át lehetett az alsó vár udvarára belépni. Innen a már emlegetett, alsó várudvaron emelt toronyszerű építményen keresztül vezetett az út a felső vári kaputoronyhoz. E pillérre délről feltehetően egy falépcsőn lehetett - kizárólag gyalogosan - felmenni; legalábbis a 2006. évi ásatás során ezen a helyen valamilyen támaszrendszerre utaló befaragásokat sikerült megtalálnunk. (8. ábra) Ez idő alatt továbbra is működött az alsó várban a kvádermintás vakolattal ellátott épület: a többször is megemelt járószintekből XV-XVI. századi kerámia származott. Habarcsa alapján úgy gondoljuk, hogy a vártól északkeletre emelkedő sziklán látható különálló toronyszerű épület szintén ebben a periódusban létesült. Az alsó vár körítőfalának keleti szakaszán ugyanis egy ajtó helyét tártuk fel, mely feltehetően erre a különálló épületre - egy híd közbeiktatásával — vezetett ki. 2 7 A vár korabeli állapotára, épületeire a már említett 1478. évi Garai-Szécsi osztálylevél hoz adatokat. Ezek nagyrészt a felső vár eddig régészetileg még nem kutatott területére vonatkoznak, így az ott emlegetett épületek, helyiségek azonosítása ma még nem időszerű. Alapvető probléma, hogy a fentebb tárgyalt periódusról egyelőre nem tudjuk, hogy 1478 előtti vagy utáni. Ehhez a felső vár épületeinek, helyiségeinek részletesebb ismerete nyújthat majd segítséget, amennyiben azok funkciójára biztosabban következtetni tudunk. A „külső várban", (ami talán az alsó várral egyezik meg) emlegetett istálló meghatározása az ott végzett ásatások alapján most még szintén nem ismert. E periódust követően - talán már a XVI. században - a felső várban kisebb építkezések zajlottak, igaz pontos keltezésük ma még nem lehetséges. Az (észak)keleti palotaszárny reneszánsz kandallókonzolja - lentről nézve úgy tűnik - másodlagosan került behelyezésre. 28 Az épület délkeleti, eredetileg síkmennyezetes helyisége, amely a konyhaszárny részét képezte, ugyanekkor kerülhetett beboltozásra: e tér északi-északkeleti falát lebontották és újraépítették. A negyedik periódusban (szintén bazaltzúzalékos, meszes habarccsal) megépült az alsó vár nyugati felét elfoglaló, korábban csak „laktanyaépületnek" nevezett szárny, padlásterében nyugat felé néző kis lőrésekkel. 46
