Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
FÜLÖP András - HORVÁTH Richárd: Somló vára. A történeti források és az alsó várban folytatott régészeti kutatások eredményei
(9-10. ábra) Az épületszárny építése során a korábbi várfalöv gyilokjárójának egy részét megszüntették, nyugat felőli szakaszát belülről köpenyezték (eltakarták pl. a már említett kulcslyuk alakú lőréseket), majd nagy, nyugat felé nyíló ablakokkal törték át a korábbi körítőfalat. A korábbi - már régóta használaton kívüli - kaput és a tőle délre eső környezetét törmelékkel feltöltötték ezért az új épület földszintén nem voltak helyiségek. A „korai" kapu betöltése nem egyrétegű. A laza, köves omladék alatt ugyanis középen kúpszerűen kiemelkedő apró kavicsos sárga agyagos feltöltés mutatkozott. Ez utóbbiból Antal Antonio aquileiai pátriárka (1402-11) ezüstpénze került elő. 2 9 E réteg középső kiemelkedése láthatóan a kapuépítmény padlógerendáinak szintje fölé emelkedett, tehát a kapu megszüntetése utáni. Elméletileg ugyan lehetséges, hogy csak a kapuépítményt már korábban, a harmadik periódusban feltöltötték, de logikailag inkább a negyedik periódus jön számításba, amikor a „laktanyaszárny" építésekor minden korábbi épületrészt feltöltöttek. Ez utóbbi esetben az érem csupán annyit keltez, hogy a feltöltésre 1411 után került sor, de a máshonnan idehordott földbe még nem ezen a helyen keveredett bele. A „laktanyaszárny" első szintjét az alsó várban meghagyott toronyszerű építményről lehetett megközelíteni, melyet továbbra is megtartottak. A nyugati szárny keltezését részben az adja, hogy a padlója alatti feltöltésben jellegzetes XV. század végére, de inkább a XVI. század első felére keltezhető leletanyag volt (vörös anyagú, tál alakú kályhaszemek, megvastagított, legömbölyített peremű edények, melyek más északdunántúli lelőhelyekről is ismertek a hasonló időszakból. 3 0 Az épületszárny padlózatára csak a legdélebbi (sarok)helyiségből van adatunk, ahol a téglapadlót nagy felületen feltárhattuk. Tőle északra a szomszédos szobában már csak egy meszes-habarcsos járószintet tudtunk azonosítani. A többi helyiségben csupán a nyugatra néző ablakok fülkéinek fenékszintjeiből következtethettünk az egykori járószintre. A nyugati szárny feltöltésekor mindössze egy földszinti helyiséget hagytak meg: a kapuépítménytől északra lévő, kvádermintás vakolattal rendelkező helyiséget belefoglalták az új épületbe. Ennek nyugati fala mentén belülről egy deszkazsaluzatot építettek; e zsaluzat gerendáit a szemközti falhoz támasztották be. 3 1 (11. ábra) A köpenyezés anyagát a zsaluzat és az épület egykori falsíkja közé beöntött falazat töltötte ki. Visszabontották az épület tetőzetét és oromzatát, erre utal egy nagy bontási réteg, amely már lefedte a fal mellett, azokkal párhuzamosan feltárt, gerendákat, amelyek véleményünk szerint az egykori bontási állványzat vagy még a zsaluzat alapját alkották. A helyiség földszintjét ezt követően rövid ideig még használták, járószintje éppen csak érzékelhető volt a bontási réteg felszínén. A bontási rétegből XV. század végi - XVI. század eleji Szent György-alakos csempetöredék, a járószint fölül Hunyadi-címeres és oroszlánt ábrázoló darabok származtak. 3 2 (13. ábra, felső sor) Amint arra korábban rámutattunk, a leletanyag a XVI. század közepe táján kerülhetett földbe, ami a tárgyalt épület keltezését már inkább a Choron-időszakra helyezi. 3 3 Az eddigi régészeti adatok alapján úgy gondoljuk, hogy 1667-ből megmaradt összeírásban szereplő „külső kerítés" a legkülső várfalövet jelenti, melyen belül az alsó vár körítőfalát nevezhetik „második kerittes"-nek, amelyen nyugat felől be lehet menni. Az emlegetett „fa gradiets" sejtésünk szerint az alsó vár toronyszerű, üreges pillérére délről felvezető falépcsővel egyezhet, melyen balra továbbmenve van a nyugati szárny, melyben a „Szenellő ház", két „kamra", és a „palota" helyét kell keresnünk ez utóbbi márvány padlózatára semmi nyomot nem találtunk. A leírás egyértelműen arra utal, hogy az épületszárny födéméi, asztalosszerkezetei már jórészt hiányoztak, a több részbirtokos kezén lévő vár a rendszeres karbantartás hiányában ekkorra már láthatóan pusztulásnak indult. 3 4 A „laktanyaépület" L alaprajzú volt: a nyugati szárnnyal kötésben lévő déli szárnya már rendelkezett földszinti térrel, az ide vezető bejárat egyik, megmaradt káváját a keleti falszakaszban találtuk meg. Az épületszárny feltárása a jövő feladata. A vár kora újkori építéstörténetéhez egyelőre csak kevés, régészetileg megfogható adattal rendelkezünk. Az alsó vári körítőfalak keleti folytatásának kitisztításakor, az a felső vártól északnyugatra fekvő falszorosból PP (illetve ennek tükörképével?) ellátott, ?xl4x6-6,5 cm-es téglatöredékek kerültek elő a legfelső omladékból. (12. ábra) Méretük markánsan különbözik az ugyanitt előkerült, ?xl2,3 x4,2 cm-es kannelúrázott, jellegzetesen középkori téglák töredékeitől, melyek - amint azt még helyükön lévő darabok alapján megállapíthattuk - még a XV. századi falazatokból hullhattak ki. Valamelyest hasonló PP bélyeges téglákat egyelőre csak Pápáról ismerünk, ahol két P betű között csillag szerepel. Ezt közlőjük a pápai pálosokhoz kötötte, 3 5 akiknek monostorát 1638-ban alapították. 3 6 Egyelőre kérdéses, hogy ott a betűk egyike Pápa városára utal-e vagy csak a szerzeteseknek a XVII. század második felében a városban használatos közkeletű elnevezésére (patres paulines) kell gondolnunk. 3 7 Nem tudjuk, hogy mióta volt téglaégetője a kolostornak - első 47
