Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

FÜLÖP András - HORVÁTH Richárd: Somló vára. A történeti források és az alsó várban folytatott régészeti kutatások eredményei

Istvánnak zálogosította el Somlót.

1

3 Az 1494-ben, örökös híján meghalt Kinizsi után Somló új urai II. Ulászló adományából az addigi zálogbirtokosok, a Szapolyaiak lettek.

1

4 Minekután azonban Szapolyai István érintett volt a II. Ulászló király és Újlaki Lőrinc közötti 1494/95-ben lezajlott katonai konfliktusban, így Szapolyai az érdekében eljáró Bakócz Tamás egri püspöknek adta tovább somlói uradalmát még 1495 nyarán.

1

5 Ezen tulajdonosváltás eredményeképp jutottak Bakócz által az Erdődyek Somló birtokába, s maradtak is abban 1546-ig, illetőleg 1721-től ismételten egészen a XX. századig.

1

6 Ami a várépület írott forrásokkal való „ellátottságát" illeti, hasonlatosan oly sok más magyar várhoz, e helyütt is szerény alapokra építhetünk. A középkor évszázadaiból lényegében a föntebb említett, 1478. évi osztálylevél néhány sora maradt korunkra. A korai újkor időszakából némileg jobb a helyzet. Amikor az uradalmat először csak zálogképpen, majd 1558-tól vásárolt jószágként saját tulajdonul devecseri Csoron János megszerezte, még nem tudhatta, hogy 1584. november 8-án Kaboldon bekövetkezett halálával mennyi per és ellenségeskedés veszi kezdetét utódai, illetve örökösei közt.

17 A XVI. századtól kisebb-nagyobb mértékben a somlóijánosházi uradalomban jogot szereztek a Török, Rátky, Viczay, Chernel és nem különben az Erdődy családok egyes tagjai, ágai.

1

8 E pereskedések és birtokosztályok során keletkezett az a két dokumentum is 1629-ből és 1667-ből, melyek rövidségük és töredékességük ellenére mégis fontos dokumentumai a már alig-alig használt Somlónak, lévén a vár épületei a XVII-XVIII. században pusztulásnak indultak. 1808-ban Gyurikovits György történelem- és földrajztudós már a vár romos állapotát rögzítette rajzain.

1

9 Ugyanez látható Könyöki József 1886-ban készült vázlatos alaprajzán és falnézetein is.

2

0 E XVII. század közepi két irat néhány sora erősen korlátozva ugyan, de lehetőséget ad a régészeti ásatások eredményeivel való összevetésre. A régészeti kutatás eredményei A műemléki kutatások a vár eddig ismert legkorábbi periódusa, egy a felső vár (1. ábra) nyugati-délnyugati részén található L alaprajzú vastag falszakasz (torony?) formájában jelentkezett (2. ábra), ezen kívül azonban többet a legkorábbi időszakról ma még nem tudunk, egyetlen megmaradt csúcsíves ajtaja műrészlet nélküli, keltezésre nem alkalmas. így ma még nem tudjuk meggyőzően alátámasztani a történeti forrásokból és azok értelmezéséből levont keltezést a XIV. század első évtizedeire. A második periódusban a toronytól keletre megépítették a felső vár körítőfalát (3. ábra), mely egyidős a felső vár ma is álló kapuépítményével, benne a felvonóhidas kapu maradványaival. A felső vári kapuépítményen át egy falszorosba, ezen keresztül pedig a várudvarba lehetett belépni. Legkorábban ekkor bonthatták el a feltételezett torony délnyugati felét, és maradék falainak felhasználásával egy tömörre falazott, ék alakú faltömböt alakítottak ki. A második periódusú építkezések közös jellemzője, hogy kötőanyaguk minden esetben jellegzetesen sárgás színű meszes, nagy, sárgás kavicsokkal kevert habarcs volt. Hasonló habarccsal, így feltehetően a második periódusban létesülhetett az alsó vár eddig legkorábbinak tekinthető épülete, egy kapuépítmény, melyet az alsó várat kívülről körítő sziklaárkon átvezető híd segítségével lehetett megközelíteni. Ennek falai, továbbá a kapu kávái és küszöbszintje jól meghatározható volt. Az érkező szint a terepszinttől számított első emeleten volt, ahol egy vastag gerendákra fektetett pallóterítés képezhette a járófelületet. A gerendák fészkeit a régészeti kutatás során pontosan azonosítani tudtuk a kapuépítmény déli falában (2. ábra), az északi azonban annyira elpusztult, hogy ott ilyenek nyomai már nem lelhetők fel. A déli falban egy ajtó nyílt, melyből feltehetően egy lépcső vezetett az alsó vár szintjére, ám ennek nyomait a későbbi átalakításokkal eltakarták, illetve eltüntették. A kapuépítményről további hídszerkezet vezetett a felső vári kaputoronyhoz, melynek bizonyára volt egy közbülső pillére is. Az alsó vár udvarán feltártunk ugyan egy belül üreges, falazott pillért, melynek helyzete megfelelne a „korai" kapuépítmény által kijelölt hídszerkezetnek, ám annak habarcsa egyértelműen a későbbi építkezésekhez tartozónak mutatja. A 2006. évi, 1. kutatóárokban végzett feltárások során kiderült, hogy ennek a pillérnek a tőszomszédságában, tőle nyugatra egy függőleges, feltehetően mesterséges befaragás mutatkozott a sziklában, amely betöltésének alján, közvetlenül a befaragás alját képező szikla fölött XIV. század végi - XV. századi kerámiatöredék került elő. Mivel e réteg fölé behúzódott egy, a második periódusra jellemző sárgás habarcsos kavicsos bontási réteg, a befaragásnyom esetleg egy olyan faszerkezetű hídpillérhez tartozhatott, amely legkésőbb a második (de lehet, hogy még az első?) periódushoz sorolható. Amikor a második építési periódushoz tartozó falak bontásra kerültek, már biztosan funkcióját veszítette. Az épített hídpillért nemcsak a habarcsa, hanem az említett bontási réteg helyzete is későbbi időre datálja, hiszen ez a bontási réteg befut az épített hídpillér alapozási síkja alá.

2

1 (4. ábra) Az alsó vár kapuépítményé45