Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
FÜLÖP András - HORVÁTH Richárd: Somló vára. A történeti források és az alsó várban folytatott régészeti kutatások eredményei
között Somlóról több királyi honorbirtokos nevét is ismerjük, de a várról semmit sem tudunk. Története során először 1386-1389 közt került magánkézre: Mezőlaki Zámbó Miklós tárnokmester vette zálogba, akitől Zsigmond 1389-ben visszaváltva a Valkó megyei Ivánkaszentgyörgy kastélyáért meg némi készpénzért elcserélte a Garaiakkal, akik ettől fogva majd egy évszázadon át birtokosainak számítottak, illetőleg a szűkebb régióban ugyanezekben az esztendőkben megszerezték még Ugodot, Cseszneket és Pápát is. 7 Birtoklásuk azonban még sem volt megszakítások nélküli. Először 1441/42 fordulóján veszítették el somlói uradalmukat, s 1446 nyaráig maradt idegenek, nevezetesen a Rozgonyiak ún. csicsvai-csókakői ágának kezén. 8 Mátyás trónra kerültével azután Garai Lászlónak gyökeresen új politikai helyzethez kellett alkalmazkodnia. Miután maga és családja tradicionálisan V. László (tehát Habsburg) pártinak számított, ezért nem kellett sokáig várnia az ifjú király megtorló rendelkezéseire. Ezek között is az első Garai László letétele a nádorságról, s helyébe a kipróbált Hunyadi familiáris Guti Ország Mihály kinevezése volt. A személyében sértett arisztokrata, a Mátyás irányába ugyancsak ellenérzéseket tápláló Újlaki Miklós és hamar a mellőzöttséget eltűrni kényszerülő Szilágyi Mihály kormányzó még 1458-ban szövetkeztek az ifjú király hatalmának megdöntésére. 1459 februárjában Újlaki németújvári várában 111. Frigyest választották Magyarország királyává. Mátyásnak gyorsan kellett cselekednie: hadat küldött a pártütők ellen, aki egy ma is többféleképp értelmezett kimenetelű (az ún. körmendi) csatát, illetve Újlaki közben bekövetkezett pártváltását, majd Garai László halálát követően határozott kézzel fojtotta el a mozgalmat. Ezt követően a Garai László halálával elárvult kiskorú Jób és édesanyja nem sok jóban reménykedhettek a hatalmát sikeresen megvédő fiatal király részéről. Az uralkodó azonban, akinek hatalma ekkortájt korántsem volt oly erős, mint azt korábban vélték - talán éppen ezért meglepően nagylelkűnek mutatkozott. A család még 1459 áprilisában békét kötött Mátyással, ám ez csupán normalizálta és nem fordította barátira viszonyukat: 1459-1460 táján az utolsó Garai fiú, noha kimondatlanul, de egyértelműen kegyvesztettnek számított a királyi udvarban. Épp emiatt igyekezett minél hamarabb és minél nagyobb udvari befolyással bíró támogatóra lelni, amely igyekezetében hamar Mátyás egyik legfontosabb bizalmasára, a birtokait éppen ezekben az esztendőkben „gyűjtögetni" kezdő Szapolyaiakra terelődött figyelme. A két arisztokrata kapcsolata - legalább is Somlót illetően - meglehetősen furcsán indult: 1460-ban Garai Jób Somlót egy régi somogyi birtokossal, Tapsonyi Antimus Jánossal, annak is Sziget nevű (ma: Szigetvár) várával cserélte el. Tapsonyiról ráadásul közismert volt, hogy a korszak egyik legendás rablólovagja (és alighanem zsoldosvezére is egyben), akire előbb-utóbb királyi ítélet, s akár teljes vagyonelkobzás is várt. A birtokváltás első látásra akár „ál-cserének" is tűnhetne - feltételezve, hogy Antimus János így kívánt mintegy menekülni a királyi igazságszolgáltatás rá váró csapásai elől -, ha nem tudnánk arról, hogy Garai és anyja: Alexandrina 1463 tavaszán „saját várukból, Szigetről" adták ki egy oklevelüket, amelyikben épp a szigeti lakosok szolgáltatásait szabályozták. 9 Eközben Antimus János is birtokába vette Somlót, de addigi életvitelén nem változtatott gyökeresen. Olyannyira, hogy 1464 májusában erőszakkal tört a vár alatt fekvő vásárhelyi apácák kolostorának birtokaira, azoknak összesen 2400 forint kárt okozva. Mátyásnál ez lehetett az utolsó csepp a pohárban: 1464 júliusában a hűtlennek nyilvánított Antimus János somlói és szenyéri uradalmát elkobozva Kanizsai László lovászmesternek adományozta. 1 0 Kanizsai birtoklásából azonban nem lett semmi, mert Antimus a várat a Szapolyaiaknak adta tovább, akiktől - noha csak a jogcím vándorolván - hosszas pereskedés után 1470-re ismét Garai Jób birtokába került vissza az uradalom. Utolsó somlói birtokos évtizedéből azonban föltétlenül ki kell emelnünk, az 1478. évi ún. Garai-Szécsi osztálylevél várunkat érintő részleteit. Ami az előzményeket illeti: néhai Garai Miklós leánya, Ilona 1398-ban férjhez ment Szécsi Miklóshoz. Miután a neki járó leánynegyedet nem kapták meg a Szécsiek, hosszadalmas per folyt a felek között, amely végül 1477-ben megegyezéssel zárult. Ennek értelmében a Szécsiek megkapták az összes olyan Garaijószág nyolcadrészét, amelyek 1398-ban a család tulajdonában voltak. Ehhez azonban előzőleg az összes ilyen Garai-elfekvőséget fel kellett mérni, illetve becsülni. Lényegében ennek részletes eredményét tartalmazza az oklevél, melynek néhány sora a középkori Somló építészeti képéről ad halvány, de mégis fontos képet, hisz középkori várainkról közismerten alig-alig maradtak ilyesféle információk." Országos méltóságok viselése nélkül, illetőleg a Szécsiekel folytatott iménti per miatt állandó pénzzavarral küszködő Garai Jób 1479-ben sajnos pontosan nem ismert összeg ellenében adta el a somlói uradalmat Mátyás királynak, aki azt azon melegében Kinizsi Pálnak adományozta tovább. 1 2 Vázsony ura azonban nem sokáig tartotta kezén a várat, 1492 szeptemberében a Trencsén megyei Léva/Lietava és Kasza várakkal egyetemben, összesen 40 000 aranyért Szapolyai 44