Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
KARLINSZKY Balázs: Királyi vár - magánvár. A tihanyi vár a XIV. században
birtokos kezén lettek volna. Ha földrajzi szempontok alapján vizsgáljuk a felsorolt falvakat, látható, hogy azok a monostor többi birtokához képest a félsziget közvetlen környékén helyezkednek el; már csak emiatt is érdekes, hogy az említett falvak - különösképpen a félsziget bejáratánál található Apáti, amely, mint neve is elárulja, az apátsággal szoros kapcsolatban kellett, hogy álljon - egy olyan vár tartozékait alkották, amely teljesen független volt Szent Ányos egyházától. így talán érthetőbbé válik György apát azon igyekezete, hogy a Balaton-parti, a monostorhoz közel eső birtokokat minden áron - akár még oklevél-hamisítás árán is - visszaszerezze. Számos olyan oklevél maradt fönn, amelyben a monostor apátja pereskedett a várhoz tartozó falvakban lévő birtokaiért. Az apát 1314-ben Feldörgicsén kapott vissza birtokokat, ugyanebben az évben az apátság papsokai jobbágya Szőlősön lévő földjét adta el a monostor engedélyével, majd 1322-ben ugyancsak Szőlősön az apátság birtokaiból adtak ki földet egy aszófői hospes-jobbágyuk halála után. Az erről szóló iratot Oroszkői Miklós prior, Aszófői Rénold officiális, Udvari Péter fia János, Arácsi István comes és az apátság más nemes jobbágyai hitelesítették. Az apátság 1337-ben birtokcserét hajtott végre a veszprémi káptalannal, melyben eddigi birtokai mellé megszerezte a káptalan arácsi, aszófői, örvényesi és udvari földjeit. 1355-ben ismét az apátság arácsi birtokrészéről olvashatunk, majd három évvel később a tihanyi apátság kispécselyi birtokáról, 1360-ban ismét csak Arácsról, 1388-ban pedig Füredről és Siskéről (Papsokáról). 59 Kövesd és Szőlős esetében az egész XIV. században folyamatosan adatolhatóan a két helybéli birtokos, a veszprémi káptalan és a tihanyi monostor nemes jobbágyairól esik szó, királyiakról pedig egyáltalán nem. 60 Apátit kivéve valamennyi birtok előfordult a későbbi vártartozékok közül, s ezekben az oklevelek szerint a tihanyi apátságnak jogai voltak. Érdekes adalékkal szolgálnak a XIV. századi státusperekhez a vár tartozékain lakó népek jogállásában a vár tulajdonosának személyében bekövetkező változások. A vár uralkodói kézbe kerülésével az apátság korábbi népei egy csapásra királyi alattvalókká lettek; egy királyi vár birtokain az uralkodónak közvetlenül szolgáló népek pedig magasabb rangúnak számítottak, mint az egyházi birtokon élők. A tulajdonosváltás éppen egy időszakra esik az egységes köznemesség kialakulásával a XIII. század második és a XIV. század első felében. 6 1 Az apát és a vámagy közti sajátságos viszonyra utal továbbá egy 1373-as per, amely szerint Egyed fia Benedek, tihanyi várnagy az arácsi birtokrészek ügyében folyó perben a vár más nemes jobbágyaival együtt - akik mindannyian Udvariban laktak - az apát ellen tanúskodtak. 6 2 Ugyancsak ebben az oklevélben olvashatunk olyan királyi kondicionáriusokról, akiket „közönségesen horonnepe-nek (!) neveznek", 63 s amelyben talán a honor szót kellene keresnünk. Ezek szerint Arácson, a vár más tartozékaival gyakran együtt említett faluban, a királyi honorbirtokkal együtt járó népek laktak. Az elmondottak alapján 1373-ban az apáttól független, minden bizonnyal a királyi honorhoz tartozó népek éltek a vár tartozékain, akik a tihanyi várnagy, mint a királyi vár és birtokközpont irányítójának vezetése alatt állhattak. Milyen birtokok tartozhattak tehát a királyi várhoz? Ha az előbbiekben felsorolt birtokok, akkor miért az apát és nem a vámagy pereskedett értük? Hol máshol lehettek a királyi vár birtokai, ha nem ezekben a falvakban? Mikor kerültek ezek a falvak a vár tartozékai közé? Hogyan működhetett egyszerre egy helyen egy monasztikus rendi monostor és egy királyi vár, mint uradalmi birtokközpont? Esetleg létezett a monostortól világosan elkülöníthető és megkülönböztethető helyen álló királyi vár - például a Csúcs-hegyen? Ezt a feltételezést gyengíti, hogy amint látható volt, a XVI. század elején már a várban álló monostorról szólnak a források. Esetleg lerombolták a korábbi királyi várat, mint történt a Jászó mellett a prépostság földjén emelt király várral a XV. század elején? 6 4 Vagy pannonhalmi párhuzamok alapján feltételeznünk kellene, hogy az 1350-es évek tájékától azok a várnagyok, akik valamely báróhoz nem egyértelműen kapcsolhatóak, az apát tisztviselői lettek volna? „János vámagy Vilmos apát szolgája" olvasható az 1351 -54 közötti pannonhalmi vámagyról; az 1357-58 között Pethus vámagyról pedig ismét mint az apát „famulusáról" olvashatunk. 6 5 Pannonhalmán az 1330-as évek után 1391-ig királyi várnagyot nem ismerünk, s a többi bencés vagy más rendi vár esetében is csak egy-egy esetben van tudomásunk világi birtokosról a XIV. századból. Rengeteg kérdés, választ csak szélesebb körű kutatással lehetne kapni. Egy korszak vége: 1392 1. Lajos halála, 1382 egy korszak végét jelentette a tihanyi vár birtoklástörténetét tekintve is. Zsigmond uralkodásának első évtizedében a királyi várak számának több mint 50%-os csökkenése figyelhető meg. Az új uralkodó a bizonytalan helyzetben uradalmak eladományozásával igyekezett híveket szerezni, de sokszor már csak a kész helyzetet szentesítette egy-egy adománylevél kiállításával. Tihany volt királyi vár eladományozásáról 1389-ből van adatunk: a veszprémi 30
