Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
KARLINSZKY Balázs: Királyi vár - magánvár. A tihanyi vár a XIV. században
káptalan bizonyította, hogy előtte Tihany várát, amelyet Somosi Péter fia János „királyi engedéllyel nemrégiben kapott" 2500 forintért sógorának, Prodavizi Ördög István mesternek vetette zálogba. 6 6 Ördög István az Ákos nb. Mikes bán - I. Károly egyik első híve - leszármazottja. István testvére, Ákos, nagyapjukhoz hasonlóan szlavón bán lett, azonban István mintha elégedetlennek tűnne saját pozícióival: már 1358-tól kezdve értesülünk hatalmaskodási ügyeiről, amelyekben általában rá nézve született elmarasztaló ítélet. 6 7 Pályafutása a megszokott módon indult: 1355ben a testvérével együtt voltak bírótársak a királyi udvarban. 6 8 Később várak élén találkozunk vele: a még a Mikes bán által kapott Körös megyei Szentgyörgy birtokon építtetett várat 1378 előtt, 6 9 de az övé volt a szintén Körös megyei Kővár (Kőkapronca) és Tapalóc is; országos méltóságig, vagy akár ispánságig azonban nem emelkedett. István Körös megyén kívül birtokos volt Somogy megyében. Babócsán is. Vagyonát mutatja, hogy Zágrábban telke, malma és fürdője is volt. 7 0 Tihany illeszkedhetett Dráván inneni birtokainak sorába, különösen úgy, hogy a zálogba vétel idején, 1389 januárjában testvére, ifj. Ákos bán kezén volt a szomszédos Hegyesd vára. Ákos 1390-ben bekövetkezett halála után Zsigmond fokozatosan igyekezett csökkenteni a Szlavóniában birtokos család befolyását. Ördög István ezért Lackfi Istvánhoz, a nagy hatalmú szlavóniai báróhoz csatlakozhatott, aki ezekben az időkben nádor, lovászmester, Komárom, Győr és Veszprém megye ispánja is volt. 71 Jelzésértékű, hogy amikor 1392-ben Lackfi elveszítette nádori méltóságát, a tihanyi vár is visszakerült az apátsághoz. 7 2 Az 1397-es bárói felkelés után Ördög István hűtlenségének jutalma jószágvesztés lett. 73 Megengedhető feltételezés, hogy a Lackfi István és familiárisai visszaszorításának folyamatába illeszthető a tihanyi várért az apát által indított per, amelyben a tihanyi apátság végül visszaszerezte korábban elidegenített birtokait. A Somosiakról eddig még nem esett szó, érdemes megvizsgálnunk az ő szerepüket is a történetben. Somosi Péter fia János 1387-ben a hűtlen Horvátiakkal szemben segítette a királyt a korona elnyerésében, ezért cserébe a Sáros megyei „Sáros és Zakal várak tartozékai közt fekvő" birtokokat kap jutalmul. 7 4 Róla más alkalommal, mint az udvarból különleges ügyben kiküldött királyi emberről értesülünk, aki a szepesi préposttal közösen járt el egy ügyben. 7 5 Egyetlen adat mutatja a Somosiak dunántúli jelenlétét: a Dunántúlon is birtokos Prodavizi Ördög István felesége Somosi Katalin, Somosi János testvére volt. Meglepetéssel értesülhetünk arról, hogy 1395-ben ugyanez a János - miután korábban Tihanyt zálogba adta sógorának, akitől pedig a király a tihanyi apát által kezdeményezett per után elvette azt - Tihany várát, az örökölt, szerzett és szolgálataiért királyi adományul kapott birtokával együtt Zsigmond új adományul adja János unokatestvérének, Somosi Pál fia Istvánnak! 7 6 Az oklevél alapján az ellentét úgy oldható föl, hogy a benne szereplő Tyhon nem Zalában, hanem Abaújban keresendő. 1293-ban kerülhetett ez a Tihany az Aba nb. Somosi György fiainak birtokába, s 1351-ben adták végül el. 7 7 A zavaró az, hogy az 1395-ös oklevélben „Zala megyei Tihany vár" szerepel, de Szabolcs, Sáros, és Abaúj megyei tartozékokról szól a király adománya. Vagy nyilvánvaló tévedéssel van dolgunk, amelyben Zsigmond, esetleg az írnok a dunántúli Tihannyal keverte volna össze az abaúj it, vagy - ami a valószínűbb - a Somosiak ügyes hamisítása jöhet szóba volt abaúji birtokaik visszaszerzésével kapcsolatban. Akárhogy is történt, a félsziget és a benne álló vár hosszú időre eltűnik a forrásokból, s csak akkor bukkan fel újból, amikor már commendatorok, nem rendi elöljárók kerülnek a monostor élére egy újabb zavaros időszak beköszöntekor. A XVI. század elejének turbulens rendi viszonyait követően a század első harmadától végül biztosan királyi kézbe került a vár, s mint a kiépülő végvárvonal egyik tagja, ennek a tihanyi várnak története már jóval ismertebb, mint középkori elődjéé. JEGYZETEK RÖVIDÍTÉSEK AO = NAGY I. - TASNÁDI NAGY Gy. (szerk.): Anjou-kori okmánytár / Codex diplomaticus Hungaricus Andegavensis. I—VII. Budapest 1878-1920. ÁKL = MAKK AI L. - MEZEY L. (válogatta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta): Árpád- és Anjou-kori levelek Xl-XIV. század. Budapest 1960. ÁUO = WENZEL G. (közzéteszi): Árpád-kori új okmánytár. Codex diplomaticus Arpadianus continuatus. I—XII. (Mon. Hung. Hist. Dipl.) Pest, Budapest 1860-1874. BEL = BEL M.: Zala vármegye leírása. Fordította Szabó Béla. In KÁLI Cs.(szerk.): Zala megye 31
