Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

KARLINSZKY Balázs: Királyi vár - magánvár. A tihanyi vár a XIV. században

a félsziget területén található tavat, amely a „régi idők kezei által épített falon belül" található. 9 Egy 1416-os, az apátság és a veszprémi káptalan között a tizedekért folytatott pereskedés során említenek árkon és falon belüli területeket. 1 0 Ugyancsak ehhez az árokhoz és falakhoz kapcsolódhat annak az őrtoronynak az alapja is, amely már az új évezredben került napvilágra. Ez nem messze található az egykori Apáti nevű középkori falu templomának ma is látható romjaitól, s azonosnak tekinthető az 178l-es katonai felmérés térképén a fél­sziget bejáratánál található romokkal, amely az Apátit kerítő fal tornya lehetett. 1 1 Egy másik erődített hely az apátság mai tömbjétől észak-északnyugatra található stratégiai fekvésű Ovár­hegy. Északi pontjáról kitűnő kilátás nyílik ugyan­is a félsziget bejáratára, s a kiemelkedés természetes meredeksége folytán is kiváló védelmet nyújthatott. Fölmerülhet lehetőségként, hogy bronzkori előzmé­nyek után az aránylag nagy kiterjedésű fennsíkon az erődítéseket a XIII. század előtt mentsvárnak építették, azonban régészeti leletek ezt nem támasztják alá kellő­képpen: a régészeti topográfiában nincs említés közép­kori leletekről. 1 2 A fennsík mai kutatására kevés lehe­tőség nyílik, lévén a terület sűrűn beépült. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az ez­redfordulón az építkezéseket megelőző szondázó ása­tások két alkalommal is középkori leleteket hoztak felszínre, többek között egy Árpád-kori sánc kőpako­lását is. 1 3 Mindenesetre talán nem túl nagy merészség azt feltételezni, hogy a védelmi szempontból kiváló helyen elterülő fennsíkon a sáncok mai, s szintén nem jelentéktelen nagyságuknál magasabban állhattak, s ily módon szinte természetes védelmi helyként szolgál­hatták a honfoglalók megtelepedését is. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a középkor első felé­ben Tihany nevű település nem létezett: a félszigeten a források alapján három településközpont képe bon­takozik ki. Az egyik a már említett Apáti nevű falu, a másik a révnél található Újlak, a harmadik a monostor alatt később, 1211 után kialakult település, ez utóbbit csak elhelyezkedése folytán lehet kapcsolatba hozni az Óvár-heggyel. Elgondolkodtató továbbá, hogy az apát­sági templom 1822-ben készült főoltárképén a tihanyi vár a templomtól északra található. 1 4 A török elleni védekezésben a masszív kőépülettel bíró monostoregyüttes megerősítése volt a legkisebb költséggel járó munka, így az apátság épülettömbje kö­rül alakult ki a török kori végvár. Ezt támasztják alá a XVI- XVII. században készült ábrázolások és felméré­sek, valamint az 1980-as évek eleji régészeti feltárás is. Feltárt leletek alapján az ásató a kővár felépítését a kő­falak alapozásával együtt az 1550-60-as évekre tette. Ugyanakkor szerinte a 12. századtól biztosan valami­lyen mesterséges árok, sövény és palánk vehette körül a monostort. 1 5 A felépült XVI. századi tihanyi végvár a dunántúli végvárvonal balatoni erősségei közül az egyik, a balatoni átkelést felügyelő őrhely volt. A török kiűzését követően a császári hadvezetőség 1702-ben a többi dunántúli várhoz hasonlóan a tihanyi véghelyet is leromboltatta. Érdekesség, hogy Bél Mátyás, aki min­den bizonnyal az 1720-as években utazta be a környé­ket, befejezetlen Zala vármegyei leírásában még jelen időben beszélt a várról. 1 6 Ha ekkor még állt is a vár, a század derekán biztosan elpusztult: az apátság mai épü­lettömbjének 1754-ben megkezdett építésekor a végvár köveit is fölhasználták. A félsziget erődített pontjai közül az utolsó a Csúcs­hegyen található torony. A hegy a félsziget legmaga­sabb pontja, ahonnan, a monostornak helyet adó domb­bal ellentétben, nemcsak az egész félsziget belátható, hanem a Balaton északi partja is Akaiitól Füredig. Nem elhanyagolható szempont ez úgy, ha figyelembe vesz­szük, hogy a vár birtokainak és tartozékainak 1392-es fölsorolásában említett falvak, kevés kivétellel, szem­mel tarthatóak voltak innen. 1 7 A toronyról a régészek első beszámolói alapján elterjedt, hogy római eredettel bír, ezt azonban a későbbi terepbejárások nem támasz­tották alá. Először öt-, majd négyszögletű torony fal­maradványait tárták föl, amelynek ma is tisztán kivehe­tő, 1-2 méteres mélységű és 8-9 méter szélességű árka körül Árpád- és bronzkori edénytöredékek kerültek fel­színre. Mindezek alapján a torony építését a régészet a XI—XIII. századra datálja, amely ennek megfelelően a legutóbbi műemléki összefoglalóban is Árpád-koriként szerepel. 1 8 A vár története a XIV. század végéig A tihanyi bencés monostor 121 l-es birtokösszeírása ugyan elég részletesnek mondható, de abban az egyes tartozékok meglehetősen bő felsorolása közt a vár még nem szerepel. 1 9A tatárok pusztításáról fennmaradt, a pápai udvarba írt beszámoló már megemlíti Tihanyt is azok között a várak és megerősített helyek között, amelyek ellen tudtak állni a rablásnak. A levélben fel­sorolt erősségek egy része a korai ispáni várak közé sorolható, a többi jórészt a nyugati határszélet őrző vá­rak. A felsorolt helyek harmadik csoportjába tartozhat Pannonhalma és Tihany is, melyek monasztikus rendi monostorok voltak. 2 0 A vár első okleveles említése a ta­tárjárás után, 1267-ből való. 2 1 A XIII. század végére az apátság elveszítette a vár fölötti birtoklást; a XIV. században, az Anjou uralko­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom