Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

ZSOLDOS Attila: Vár, város, ispánság és megye - Veszprém az Árpád-korban

mi egyházmegyébe sorolt Veszprém megyéhez. 3 7 Az ellentmondás feloldása érdekében felmerült, hogy a pápai főesperesség a bakonyi erdőispánsághoz kap­csolódnék, annak lenne mintegy egyházigazgatási megfelelője, 3 8 más álláspont szerint a pápai udvarnok­ispánsággal lenne összefüggésben a sajátos helyzet, 39 s végezetül olyan magyarázat is született, mely szerint Pápa és környéke eredetileg nem tartozott Veszprém megyéhez, hanem egy olyan igazgatási egység része volt, mely a győri egyházmegyében feküdt, s csak utóbb, Veszprém megye nyugati irányú terjeszkedése révén alakult ki a XIII. századtól ismert helyzet. 4 0 A megoldás kulcsa, megítélésem szerint, a pápai udvarnokispánságban keresendő. Az ország területén egymástól kisebb-nagyobb távolságra fekvő királyi udvarházak {curia, curtis) közelében fekvő birtokokat az udvarházak alá rendelték, így alakítva ki a király és családja, valamint udvartartásuk ellátására hivatott ud­varnokispánságok hálózatát. Az intézmény neve az ef­féle birtokokon élő szolgarendű parasztok szláv eredetű nevéből, az „udvarnok"-ból ered. A pápai udvarnokis­pánságra viszonylag nagyszámú adat áll a rendelkezé­sünkre a XIII-XIV. századból, 4 1 1266-ból még egyik ispánjának nevét is ismerjük. 4 2 Nagy a valószínűsége annak ugyanakkor, hogy pápai udvarnokispán lehetett már a II. István korára vonatkozóan 1131 körül említett Opus is, 4 3 ami annál is inkább hihető, mert számos meg­fontolás szól amellett, hogy a pápai udvarnokispánság léte visszavezethető Szent István koráig. 4 4 Mivel más, a királyi család magánuradalmaihoz kapcsolódóan lét­rejött főesperességet is ismerünk az Árpád-korból - a legismertebb ezek közül bizonnyal a segesdi uradalom és a segesdi főesperesség példája, 4 5 de említhető az erdődi erdőispánság és a rövid ideig fennálló erdődi főesperesség 4 6 is több más mellett —, nem látom aka­dályát annak, hogy a pápai főesperesség és a pápai udvarnokispánság léte között összefüggést lássunk. Az igazi kérdést tehát nyilvánvalóan az jelenti, hogy miért a győri egyházmegyéhez tartozott a pápai főes­peresség a veszprémi helyett. A választ erre egy másik, nevezetesen a bekcsényi főesperesség párhuzama szol­gáltatja. A bekcsényi főesperesség területe Zala megye délnyugati részét foglalta magába (a Muraköz mellett mélyen benyúlva a Murától északra eső vidékre is), 47 ám a megye többi részére kiterjedő zalai főesperesség­től eltérően nem a veszprémi, hanem a zágrábi egyház­megyéhez tartozott. Ahhoz, hogy Zala megye (miként a szomszédos Somogy is) eredetileg a Drávántúlra is kiterjedt, 4 8 kétség sem férhet, azaz szóba sem jöhet egy afféle elgondolás, mely szerint a bekcsényi főesperes­ség területe csak utólag került volna Zala megyéhez. Minden bizonnyal az történt tehát, hogy a zágrábi püs­pökség megszervezésekor csatolták a bekcsényi főes­peresség területét az új egyházmegyéhez. Szükségtelen tehát abból a tényből, hogy a pápai főesperesség a győri egyházmegyéhez tartozik, arra gondolni, hogy terüle­te csak utóbb került Veszprém megyéhez, egyszerűen csupán annyi történhetett, hogy a főesperességeknek a XI-XII. század fordulójára tehető kialakításakor cél­szerűnek találták Pápa vidékét a győri püspökséghez csatolni, talán azért, mert a terület könnyebben megkö­zelíthető Győrből, mint Veszprémből. Nem mond en­nek ellent az 1009. évi oklevél azon utalása sem, mely szerint Veszprém megye a veszprémi egyházmegye ré­sze, hiszen, bár okunk van azt feltételezni, hogy a pápai udvarnokispánság Szent István korában már létezett, ez nem szükségképpen jelenti egyúttal azt is, hogy meg­szervezésére már 1009 előtt sor került. Szent István többször említett 1009. évi oklevele ugyanakkor nemcsak arról tanúskodik, hogy ekkor már létezett Veszprém megye. Az oklevélben találha­tó egyúttal a megye és a város történetében nehezen túlbecsülhető szerepet játszó püspökség egyik ko­rai említése is. Amint az köztudott, a hagyomány tíz egyházmegye alapítását tulajdonítja Szent István egy­házszervező tevékenységének, közülük azonban csak kettő, a pécsi és a csanádi püspökség alapításának pon­tos ideje ismert. Két újabb egyházmegye, a váci és a bihari esetében megfontolásra érdemes érvek szólnak amellett, hogy valójában csak 1038 után szervezték meg azokat. 4 9 A maradék hat között is találunk azon­ban olyanokat - például Győr vagy Eger tartozik ezek közé - ahol csak a későbbi történeti emlékezet tartotta számon Szent Istvánt a püspökség alapítójaként, 5 0 s bár ezen esetekben nincs okunk kételkedni a hagyomány történeti megalapozottságában, ennek a ténynek a fi­gyelembe vétele még inkább kiemeli a veszprémi püs­pökség korai említéseinek jelentőségét. 5 1 Középkori forrásaink közül ugyanakkor jó néhány olyan ismeretes, amelyek azt állítják, hogy a veszprémi püspökség nem egyszerűen egyike az első főpapi egy­házaknak Magyarországon, hanem kifejezetten a leg­régibb. 5 2 A történeti kutatás általában hitelt ad ezeknek az adatoknak, azt feltételezve, hogy a Géza fejedelem udvarában tevékenykedő térítőpüspök kapcsolódhatott valamilyen formában Veszprémhez. 5 3 Meglehet, ám nem kevésbé megalapozottan felvethető, hogy a Géza fejedelem fiához, Istvánhoz feleségül adott Gizellát kísérhette el új hazájába egy püspök, s az ő számára alapíthatott egyházat a hercegnő Veszprémben. Tény mindenesetre, hogy a középkorban nemcsak annak ha­gyománya mutatható ki, hogy a veszprémi volt a legré­gibb magyarországi püspökség, hanem annak is, hogy a Szent Mihály-egyházat maga Gizella alapította. 5 4 A 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom