Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

ZSOLDOS Attila: Vár, város, ispánság és megye - Veszprém az Árpád-korban

veszprémi egyház alapítását Gizellának, a magyarországi püspökségek létrehozását viszont férjének. Szent Istvánnak tulajdonító hagyományok közötti összhang azon feltételezés elfogadásával teremthető meg, mely szerint a Gizella által alapított egyházat Szent István tette püspökséggé.

5

5 Annyi bizonyos, hogy Gizella királyné - amint arról István úgynevezett nagyobb legendája megemlékezik - bőkezűen hozzájárult a veszprémi egyház felszereléséhez,

5

6 s még a XIV. század elején is számon tartottak a Zala megyei Alsóörsön olyan mansiokat, amelyeket Gizella királyné adományozott az alapítás idején a veszprémi egyháznak.

5

7 Aligha lehet kétséges, hogy Gizella királyné közreműködése a veszprémi egyház alapításában volt az a körülmény, ami történetileg megalapozta a veszprémi egyház és a magyar királynék bensőséges kapcsolatát. A kapcsolat az egyházjog fogalmi rendszerébe a kegyuraság intézménye révén illeszkedett be, azaz a veszprémi egyház kegyurasága (ius patronatus) a királynét illette meg. Az Árpád-kor királynéi a veszprémi egyház számára tett adományaikat írásba foglaló okleveleik szövegébe rendszerint bele is szőtték a kegyuraságukra való utalást,

5

8 s a ius patronatus adott alapot arra, hogy a veszprémi egyházat olykor „saját egyház"-uknak (

ecclesia nostra Vesprimiensis),

5

9 illetve „saját királynéi egyház"-uknak (Wesprimiensis nostra ecclesia reginal is)

6

0 mondják. A veszprémi egyház feletti királynéi kegyuraság közismert volta szolgálhatott az alapjául annak a hagyománynak, mely Gizella királyné sírját Veszprémbe helyezte.

6

1 Jóllehet Veszprémből egyetlen királynéi temetkezésről sincs minden kétséget kizáró hitelességű adatunk, mégis a XIV. század végén a veszprémi egyházat a magyar királynék szokásos temetkezőhelyeként említik.

6

2 Jóval több ismerettel rendelkezünk a veszprémi püspök és a királynék kapcsolatát tartalommal megtöltő tényezők más elemeiről. Már 1216-ból adatunk maradt arra, hogy a királynék koronázásának jogát a veszprémi püspök a magáénak tudta szemben az esztergomi érsek igényével. A vitát végül III. Ince pápa megbízottai oly módon rendezték, hogy ha a király és a királyné koronázására együttesen kerül sor, akkor a királyt az esztergomi érsek, a királynét pedig Veszprém püspöke kenje fel és koronázza meg, ha viszont egyedül a királyné koronázására kerül sor, akkor az érsek kenje fel, s a püspök koronázza meg, végezetül pedig, ha ezen második esetben az érsek valamely okból mégsem lenne jelen a királyné koronázásakor, akkor mind a felkenést, mind a koronázást a püspök végezze.

6

3 Azt, hogy valójában mikor alakult ki az a szokás, mely a magyar királyné koronázásában szerepet juttatott Veszprém püspökének, nem tudható, későbbi forrásaink mindenesetre „régtől fogva" (temporibus ex antiquis),

M illetve „a püspökség alapítása óta" (a tempore prime fimdationis venerabilis Vesprimiensis ecclesie)

6

5 gyakorolt jognak mondják. Az 1216-ban meghozott, s 1220-ban megerősített pápai ítélet ellenére még az Árpád-kor folyamán változás következett be a magyar királynék koronázásának rendjében: 1274-től kimutathatóan a veszprémi püspök a koronázás minden részelemére kiterjedően gyakorolta a királyné koronázásánakjogát.

6

6 A koronázási joghoz kapcsolódóan szerepel forrásainkban a veszprémi püspök azon kiváltsága, mely szerint őt illeti meg a királynéi kancellár méltósága is. IV. Béla király 1269-ben ezt a királyné koronázásához hasonlóan a veszprémi püspököt régtől fogva megillető jogok között említi a tisztség fejében járó ötszáz márkányi javadalmazással együtt,

6

7 s hasonlóképpen emlékezett meg erről 1276-ban IV. László is.

6

8 Hogy a veszprémi püspöknek volt efféle kiváltsága, abban nincs ok kételkedni, más kérdés azonban, hogy az mikor alakulhatott ki,

6

9 s a gyakorlatban mennyire sikerült érvényt szerezni annak. Az első eredetiben is fennmaradt királynéi oklevél Jolánta királynénak, II. András király második feleségének kiadványa - 1224-ből ismeretes. Az oklevélben a királyné nem a veszprémi püspököt, hanem a káptalan fejét, a prépostot nevezi kancellárjának.

7

0 A magyar krónikák ugyanakkor egy néhány évvel korábbi időpontra - 1218-ra - vonatkozó adatot is fenntartottak, amennyiben II. András királynak a szentföldi hadjáratról való visszatérését elbeszélve említést tesznek Ega fia Benedek királynéi kancellárról (Benedictus filius Ega cancellarius regine),

7

1 sajnos azonban sem Benedek személyéről, sem egyházi méltóságáról, illetve kancellári tevékenységéről nincsenek további adataink. A királynéi oklevéladás rendszeressé válására csak negyedszázad múltán, a XIII. század közepétől kezdődően került sor, s a királynéi kancellárokról ezt követően rendelkezünk bővebb ismeretekkel. Első alkalommal IV. Béla feleségének, Máriának az udvarában töltötte be a veszprémi főpap a kancellári tisztet: 1263 és 1269 között Pál püspök volt a királyné kancellárja.

7

2 Ezt megelőzően Mária kancellárjai között találjuk a dömösi prépostot

7

3 a fehérvári custost (thesaurarius), aki utóbb budai prépost lett,

7

4 továbbá a szepesi prépostot.

7

5 A későbbi királynék is gyakran bíztak meg másokat kancelláriájuk vezetésével, így a veszprémi püspök csak 1277-ben

7

6 és 1284—1285-ben

77 viselte a királynéi kancellárságot. A helyzet 1289ben változott meg: ez év végétől kezdődően Benedek veszprémi püspök - kisebb megszakításokkal - három egymást követő királyné kancellárjaként szolgált.

7

8 15