Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)

ZSOLDOS Attila: Vár, város, ispánság és megye - Veszprém az Árpád-korban

hogy Úrhida vár „kerülete" egy saját vármegyével nem rendelkező várispánságot jelöl, mely azonban aligha lehetett hosszú életű, hiszen több forrásunk nem említi; maga Úrhida település pedig 1323-ban már a veszprémi püspökség birtokaként kerül elő.

1

8 Veszprém megyében annyiban volt más a helyzet, hogy ott nem a veszprémitől különböző várispánság vagy várispánságok törték meg az Árpád-kori vármegyéknek a vár-várispánság-vármegye hármasságán alapuló szerkezeti szkémáját, hanem a bakonyi erdőispánság, illetve a pápai udvarnokispánság. Mindkét igazgatási egység esetében felmerült, hogy területük eredetileg nem tartozott Veszprém megyéhez,

1

9 érdemes tehát néhány szót szentelni e kérdésnek. Ami a bakonyi erdőispánságot illeti, viszonylag egyszerű helyzetben vagyunk. Az Árpád-kori Magyarország erdős hegyvidékei - az erdélyiek és a szlavóniaiak kivételével - egy-egy királyi erdőuradalmat alkottak, melyeket forrásaink egyszerűen csak „birtok"-nak (predinm)

2

0 mondanak. A nagy kiterjedésű „birtok"-okat „gondnok"-ok (procurator) igazgatták,

21 s nyilván ők voltak az erdőuradalmak jellegzetes szolgálónépeinek, az „erdőóvók"-nak (custodes silvarum)

22 az elöljárói is. A javarészt lakatlan erdőuradalmak a királyok vadászterületeiként szolgáltak, amint azt egy forrásunk a beregivel és az ugocsaival kapcsolatosan meg is jegyzi.

2

3 Ugyanez lehetett a helyzet a Bakony esetében is. A „Bakonyerdő"-t (silva Bocon) és az abban lévő zirci királyi udvarházat már egy 1060. évi esemény kapcsán említi a XIV. századi krónikaszerkesztés.

2

4 A zirci udvarház lehetett az uradalom központja mindaddig, míg III. Béla 1182-ben át nem engedte az itt létesített ciszterci apátság céljaira.

2

5 Az erdőuradalmakat, mint minden más birtokot is, eredetileg valamely megye területéhez számították: így például a zólyomi erdőség

2

6 - a későbbi Árva, Turóc, Liptó és Zólyom megyék - területe nagyobb részt Hont, kisebb részt Bars megyéhez tartozott, a tornai Fekete-erdő

2

7 - mely a későbbi Torna megyén kívül olyan vidékeket is magában foglalt, melyek utóbb részint Gömör és Szepes, részint pedig Abaúj megyéhez kerültek - Borsod megye része volt, míg a későbbi Sáros, illetve Bereg megye területét a korai időkben Újvár, illetve Borsova megye határai ölelték körül. Mivel a többi erdőuradalom valamely megye részét alkotta eredetileg, aligha lehet kérdéses, hogy így volt ez a bakonyi esetében is, s ez esetben más megye, mint Veszprém, aligha jöhet szóba. Az erdőuradalmak egy - minden jel szerint valamikor a XII. század második felében meginduló - szervezési folyamat eredményeként fokozatosan leváltak annak a megyének a területéből, amelyhez addig tartoztak, s megindultak az önálló igazgatási egységgé válás útján. Ennek jeleként a XIII. század elején mind gyakrabban címezik forrásaink „ispán"-nak (comes) az addigi procurator^,

2

8 s a predium kifejezést is lassanként kiszorította az „ispánság" (comitatus) elnevezés. Az egykori erdőuradalmak önálló ispánsággá - a magyar történetírás által alkalmazott szakkifejezés szerint: „erdőispánság"-gá - válásában nyilvánvalóan fontos szerephez jutott, hogy az uradalmak birtokszerkezete ez idő tájt átalakulóban volt. Míg korábban mind a földek, mind az ott élő népek a király földesurasága alá tartoztak, a XII-XIII. század fordulója táján meginduló egyházalapítások és birtokadományozások következtében az egykori erdőuradalmak területén is kialakult az a birtokszerkezet, mely a királyi vármegyékre is jellemző volt: a királyi birtokok mellett megjelentek az egyházi és a világi magánbirtokosok földjei. Az erdőispánságok ily módon a XIII. század folyamán fokozatosan a királyi vármegyékhez hasonló képet kezdtek mutatni, azzal az éppen el nem hanyagolható különbséggel azonban, hogy az erdőispánságokban - ellentétben a királyi vármegyékkel - nem működtek várispánságok, jóllehet a legtöbb erdőispánságban a XIII. század közepére felépült egy vagy több királyi vár. Az erdőispánságok élén álló ispánok ugyanakkor jó ideig, hozzávetőleg a XIII. század utolsó negyedéig, az uralkodó - mai fogalmaink szerinti - „magánalkalmazotf'-ainak számítottak. Tisztségük alacsonyabb rangot biztosított számukra, mint amilyet a királyi vármegyék megyésispánjai élveztek, s ennek jeleként egyfelől a méltóságsorokban nem találkozunk velük, másfelől pedig jellemző módon nem az előkelő rokonságok tagjai közül kerültek ki.

2

9 A Bakony története

3

0 az előbbiekben - javarészt az ország északi területeiről származó adatok alapján felvázolt képpel annyiban egybevág, hogy az uradalmat vélhetően itt is a XII-XIII. század fordulója táján szervezték erdőispánsággá, melynek ispánja - nevének említése nélkül - először 1210-ben szerepel.

3

1 Annyiban azonban eltér attól, hogy a bakonyi erdőispánság nem kisebb darabokban jutott magánkézre, hanem az egész ispánságot szerezte meg Csák nembéli Csák 1270-ben (vagy nem sokkal előbb), amire 1270-ben feltűnő „örökös ispán" címe

3

2 utal. Az ispánságot - amint a későbbi ispánok személye alapján megítélhető - utódai is birtokolták. Az ispánság minden bizonnyal a rokonság többi birtokával együtt került a Héder nembéli Kőszegiek birtokába,

3

3 majd azok bukása után újra királyi kézre.

3

4 A forrásainkban első alkalommal 1225-ben említett pápai főesperesség

3

5 a győri püspökséghez tartozott,

36 maga Pápa település és környéke azonban a veszpré13