Rainer Pál (szerk.): A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 26. (Veszprém, 2011)
RAINER Pál: Középkori plébániaépület(?) Szentkirályszabadján
RAINER PÁL KÖZÉPKORI PLÉBÁNIAÉPÜLET^) SZENTKIRÁLYSZABADJÁN 1 A Veszprém megyei Szentkirályszabadja a megyeszékhely és a Balaton északi partja között mintegy félúton, a Malom-völgy É-i bejáratánál található település. A községet a XIII. században olyan sajátos jogállású, a várjobbágyok előkelő rétegéhez tartozó és saját földekkel is rendelkező, mindazonáltal az alávetett népességhez tartozó ún. „szent király szabadjai" lakták, akik kiváltságaikat első királyunktól, Szt. Istvántól eredeztették, amit legszembetűnőbben településük megnevezésével - 1269 „Zubady", 1372 „Zenthkiralzabady", 1383 „Zabady sancti regis" - juttattak kifejezésre. 2 A XIII-XIV. században soraikból számosan a köznemesek közé emelkedtek. Szentkirályszabadja jellegzetes kisnemesi település maradt a késő középkorban és az újkorban is. 3 A községgel kapcsolatos birtokügyek, köztük a veszprémi káptalan (a település egyik földesura) és a helybéli nemesek pereskedésének emlékét több oklevél őrzi a Veszprémi Káptalani Levéltárban. 4 Az írott forrásokban először 1269-ben szereplő falunak ma is áll kisebb dombra épült, Árpád-kori eredetű plébániatemploma. (1-4. ábra) A templom védőszentje Szt. István király. A keletelt, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom nyugati végéhez nagyméretű késő középkori torony kapcsolódik. (5. ábra) A torony északnyugati és délnyugati sarkait támpillérek erősítik. Egy további nagyobb támpillér található a hajó déli oldalának közepén. A hajó északi oldalának középrészéhez viszonylag nagyméretű, újkori, egybeépült sekrestye és kripta kapcsolódik. A csúcsíves toronyaljat erősen sérült, pálcatagos, reneszánsz lófejpajzsos címeres, kőkeretes ajtónyílás választja el a hajótól. 5 (8. ábra) A templom berendezése újkori, részben barokk (márvány főoltár, szószék), részben jellegtelen. A templom első említése 1291-ből ismert. Az 13331335 közötti pápai tizedjegyzékekben is szerepelt. 1383-ban a templom mellett a kőből épült Szt. Keresztkápolna állt, amelyet egy itteni nemes, György fia Pál nagyapja építtetett. 1291-ben György, 1333-1334-ben János, 1508-ban György, 1550-ben Tamás volt a templom papja. 1454 és 1536 között több alkalommal említették névtelenül is a szentkirályszabadjai plébánost. A török hódoltság alatt elpusztult falut a XVIII. század elején újratelepítették. A templomot átmenetileg a reformátusok használták. 1721 és 1730 között szerezték vissza a katolikusok. A templomon 1730-ban, majd 1755-ben is építkeztek. 1789-ben szentkirályszabadjai Rosos Pál 6 veszprémi székesegyházi főesperes, egyben helyi birtokos - későbbi veszprémi püspök - átépíttette a templomot. 7 Ekkor készülhetett a sekrestye és a kripta. 8 1813-ban ismét építkeztek a templomon. A torony barokk hagymasisakját 1908 után gúla alakúra cserélték. (2-4. ábra) 1914-ben a templomot neoromán stílusban tatarozták. Ekkor nyerte a korabeli veszprémi püspöki székesegyházhoz hasonló külső architektúráját, a legutóbbi helyreállításig megvolt kváderszerű külső festést. Az eredetileg kőből épült sekrestye-kripta részt pedig téglával falazva felmagasították a templom főpárkányáig. 9 Lényegében ezt az 1914-es külsőt tartotta meg a templom a XX. század végéig. Ezen jóformán nem változtatott a II. világháborús károk utáni, 1945— 1946-os teljes külső és az 1955-1956-os belső tatarozás sem. 1954-ben szerelték be a villanyvilágítást. Az 1990-es évek elejére azonban a templom állaga már erősen leromlott, javításra szorult. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMvH) ekkor tervet készíttetett az épület helyreállítására (tervező: Schőnerné Pusztai Ilona építész). A templomon kisebb falkutatást is végeztek (Lővei Pál művészettörténész). (6-7., 9. ábra) Ennek során megállapítható volt, hogy a szentély a hajóval - azonos törtkő technikával - egyszerre épült. Előkerültek a hajó déli oldalának és a szentélynek ablakai, továbbá a hajó déli falának nyugati felén, a két támpillér között középen a gótikus kőkeretes, elfalazott eredeti bejárat, a torony északi sarka és a hajó északnyugati sarkán álló támpillér között pedig egy kőkeretes résablak. A helyreállításhoz kapcsolódva, 1993. július 19. és augusztus 6. között, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum kisebb ásatást - 13 munkanap, 4 fő - végzett a helyszínen. 1 0 Az ásatásnak két fő célja volt. 1. Mivel a szentély mögötti területen a felszín épületmaradványt sejtetett, megállapítani, hogy milyen épület ez. (Feltevés szintjén, előzetesen elképzelhetőnek tartottuk, hogy esetleg itt állt az 1383-ban említett kápolna. 1 1) 111
