Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

leg a későbbiek során túszként akarták felhasználni őket. Miután erről értesült az Egyetemi Nemzetőrszázad parancsnoka - Bíró Zoltán százados - két járőrt küldött ki a Szentkirályszabadjai repülőtér felé azzal a céllal, hogy tájékozódjanak a helyzetről és derítsék fel az esetleges szovjet csapatmozgásokat. Az első járőr viszszatért, a másodikat azonban a szovjet csapatok elfogták. Tagjait, Vékony Ferenc egyetemi hallgatót és Vígh Antal tanársegédet, a későbbiek során Ungvárra szállították.

36 A közeli Danuvia-gyártelep térségében lévő 44. magyar légvédelmi ezred lokátoros figyelőállomása a szovjet katonai repülőtérről kb. 800 méterre, a falu melletti erdős magaslaton helyezkedett el. Az állomás üzemeltetését és a terület őrzését a Magyar Néphadsereg 14 katonája látta el. A szovjet csapatok a felderítést már november 3-án 17.30-kor megkezdték. Ekkor egy szovjet tiszt jelent meg két közkatonával a lokátor állomás drótkerítése mellett, hogy vizet kérjenek. Miután a magyar katonák megtöltötték a kulacsokat, a kis csapat elvonult a reptér irányába.

37 Valószínűleg a szovjet csoport a lokátor állomáson szolgáló magyar erők létszámát és fegyverzetét mérte fel. A Szentkirályszabadjára szállított 31. légideszant-gárdahadosztály személyi állománya 1956. november 4-én hajnali 2 órakor letette az esküt a részére meghatározott feladatok végrehajtására. Az alakulatot Veszprém elfoglalására és a környék katonai megszállására utasították.

38 A hadműveletek az eskütétel után egy órával indultak meg. A támadó alakulatok első hulláma a Danuvia laktanya elfoglalására indult. Ennek a csapatnak egy százada zárta körül a Szentkirályszabadja mellett lévő lokátor állomást. A szolgálatban lévő katonák felébresztették a csapat ügyeletes tisztjét, aki az állomás kapujához ment tárgyalni az ellenséges alakulat vezetőjével. Eközben a terület másik oldalán húzódó kerítésen át is bemászott egy csoport ejtőernyős a katonai létesítménybe.

39 A szovjet tiszt megadásra szólította fel a lokátor állomás parancsnokát, Somlyai Sándor hadnagyot, aki ebbe beleegyezett, átadta a lokátor kulcsát és a fegyverek letételére szólította fel embereit. A magyar katonai létesítmény másik felén tartózkodó szovjet katonákat eközben megtámadta az állomás három őrkutyája, amelyekre a szovjetek tüzet nyitottak.

40 A lokátor állomás előtt álló harckocsi és a magyar katonákat leszerelő szovjetek az eldördült lövéseket támadásnak értelmezték, és szintén tüzelni kezdtek. Az így kialakult tűzpárbaj kb. 30-40 másodpercig tartott. A fegyvertelen magyar katonák ezalatt menekültek és megpróbáltak elbújni az állomás területén. A lövöldözés következtében a magyar katonák közül Csányi Ferenc, Braun Károly, Franics József életüket vesztették, két személy, Varga József és Szabó János pedig súlyos sérüléseket szenvedtek. A szovjet ejtőernyősök közül is többen megsebesültek

41

, sőt egyes források szerint több orosz katona is meghalt a lövöldözés során.

42 A tűzpárbaj után az orosz csapatok egy teherautóval elszállítottak több foglyul ejtett magyar honvédet és a saját sérültjeiket, majd tovább vonultak. Az életben maradt magyar katonák rádión keresztül azonnal értesítették alakulatukat a történtekről. A Danuvia laktanyában állomásozó 44. honi légvédelmi tüzérezred ügyeletes tisztje, Ács János főhadnagy értesülve az eseményekről riadót rendelt el és elküldte a sérültekhez a sebesültszállító autót. A katonai mentő 10 perc alatt ért a helyszínre, ahonnan a veszprémi kórházba szállította a sérülteket.

43 Az események leírásából világosan látható, hogy a lokátor állomás 14 fős személyzete nem tanúsított ellenállást és a több halottat és sebesültet eredményező incidens oka félreértés, illetve a támadást vezető szovjet tisztek rossz helyzetértékelése volt. Pár órával később indult Szentkirályszabadjáról a Veszprémet elfoglaló erők egyik nagyobb harckocsi csoportja. A lokátor állomáson maradt katonák, hallva a közelgő páncélosok hangját, elhagyták a létesítmény