Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
területét és a közeli erdősávban bújtak el. A lokátort és az állomás épületeit ezek a tankok semmisítették meg. 44 A katonai létesítményben szolgálatot teljesítő honvédek maradéka szétszéledt. Szentkirályszabadjáról Konrád Ferenc, Glück Ferenc és Nagy Miklós vettek részt a Veszprémben zajló harcokban. Közülük Konrád meg is sebesült. A forradalom leverése után mindhárman Nyugat-Európába emigráltak. 45 1.4. Megtorlás A megtorlás az országos viszonyokhoz képest a lakosság visszafogott viselkedése miatt aránylag enyhe volt. A forradalom leverése után közvetlenül csak Dalányi Józsefet tartóztatták le és bocsátották el azonnali hatállyal állásából. 46 Az általános iskolai tanítót a veszprémi börtönbe vitték, ahol az ajkai és a devecseri munkástanács tagjaival került egy cellába. Visszaemlékezésében Dalányi fogolytársainak brutális bántalmazásáról számol be. Mivel Szentkirályszabadján nem történtek erőszakos cselekmények, és a közelben lévő szovjet laktanyával a viszony nem volt ellenséges, továbbá mert nem tudták Dalányit beismerő vallomásra kényszeríteni, nem indítottak bírósági eljárást ellene. Ehelyett internálták Kistarcsára, ahol, mint a 2282-es rabszámú fogoly, fél évet töltött el. 47 A közbiztonsági őrizetből való hazatérés után a lélekben megtört Dalányi József 1957. június 8-án levelet küldött a Községi Végrehajtó Bizottságnak. 48 Ebben önkritikát gyakorolt az „ellenforradalom" során tanúsított viselkedése és cselekedetei miatt, majd arra hivatkozva, hogy ezek által méltatlanná vált a Végrehajtó Bizottságban betöltött tagságára, benyújtotta lemondását. Végül sok sikert kívánt a testület működéséhez és kifejezte reményét, hogy tovább dolgozhat pedagógusként a község általános iskolájában. 49 A jelenlévők Pethő József ellenszavazata mellett elfogadták a lemondást. 50 Dalányi Canossa-járása azonban még így sem érte el a kívánt hatást. A községi tanács Végrehajtó Bizottsága 1957. január 19én újra tárgyalta Dalányi József és felesége ügyét. 51 A jegyzőkönyv, amely jól szemlélteti a megtorlások időszakának hangulatát, szintén a mellékletben szerepel (2. sz.). A napirendi pont tárgyalásakor a Végrehajtó Bizottság titkára azt adja elő, hogy ismét megvizsgálták Dalányi József ügyét, és a párt tagjainak a véleményét is kikérve, javaslatuk szerint, célszerű lenne a tanítót és feleségét a község nyugalma érdekében másik településre áthelyezni. 52 Érdekes momentum, hogy volt olyan Végrehajtó Bizottsági tag, aki ezzel nem értett egyet és többen megkérdezték, hogy a retorzió miért vonatkozik a tanító feleségére is. A döntő szót valószínűleg a község MSZMPtitkára mondta ki, amikor kifejtette, hogy nem érzi őszintének Dalányi megbánását, mert a tanító az internálása után személy szerint ironikusan megköszönte tőle a „neki nyújtott segítséget". 53 Ezután már egyhangú határozatot hozott a gyűlés, amely szerint Dalányi Józsefet és feleségét - Dalányinak a forradalom során tanúsított viselkedése miatt - a község nyugalmának megőrzése és az általános iskolában zajló oktató- és nevelőmunka színvonalának védelme érdekében a településről el kell távolítani. Elrendelték, hogy ez ügyben a VB képviselője keresse meg a Járási Tanácsot és kérvényezze a házaspár áthelyezését. 54 A Szentkirályszabadjai Tanács Végrehajtó Bizottságának kérésére a Veszprémi Járási Tanács illetékesei intézkedtek és a Dalányi házaspárt átmeneti időre elhelyezték Szentkirályszabadjáról. 55 Végül csak másfél év múlva 1959. nyarán térhettek viszsza a faluba 56 , amit a helyi hatóságok zaklatása miatt rövidesen végleg maguk mögött hagytak. 57 A község lakosai közül E. Cseh Kálmánt a faluban élő államvédelmi beosztottak lakásán végrehajtott házkutatások miatt internálták, Berki Imrét pedig 1958-ban a forra-
