Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

bi falánál. Az összesen 18 cm magas, sárga murvás kötőanyagú, szürke, mészszemcsével, homokkal kevert vastag rétegre és omladékra rakott falának alját a többi falhoz és a körítőfal alapozásának indításához képest is magasabbról kezdték el építeni. A 32-33 cm magas Ny-i ill. a 12 cm magas D-i falának alja (11. ábra) viszont a körítőfal lábazat-indításához képest 2-19 cm-rel van mélyebben. Ezek a kőfalak alapozásként szolgálhattak, esetleg könnyű szerkezetű felmenő falakat hordoztak, s a körítőfallal egyidejűleg, bár annál később megépítve, léteztek. A 2. épület belső mérte a feltételezett tornáccal együtt 4,55-4,75 x 6,15 m, tornác nélkül 3 x 6,15 (a DK-i sarok feltételezett kiegészítésével). A DNy-i saroktól induló hiányos kerítésfal (?) hossza 5,50 m, a DNy-i pillér közelében DK felé megtörik. Szélessége a DNy-i pillér előtt 55 cm, a pillér után 65-75 cm. A tornác (?) szélessége 90 cm, 4,90 m hosszú É-i falának szélessége 55-60 cm. A 2. ház É-i fala (?) egy 95 cm hosszú, 60-65 cm széles belső pillér után 60 cm széles csonka falban folytatódik. (25. ábra) A ház 30 cm magas Ny-i falának szélessége 55-72 cm, D-i falának szélessége 55-60 cm, a 7. kutatóárokba eső szakaszán 55-60 cm széles hiánnyal (esetleg küszöbbel-?), amelyről D felé két nagy kő csúszott le. Az egyik 85 x 35 x 20 cm nagyságú volt. A Ny-i falhoz ill. a DK felé tartó kerítésfalhoz kívülről két pillér csatlakozott. Az ÉNy-i pillér mérete 55 x 90 cm, egy sor kőből áll, a DNy-i pillér mérete pedig 55(50) x 55 cm. A DNy-i pillér és a kerítésfal kötőanyaga fehérebb, mint a házfalaké. (76—77. ábra) A pillér és a kissé megtörő kerítésfal a ház falaihoz csatlakozva későbben épülhetett. A házfalak kötőanyaga egyébként sárgás-fehér. Annak ellenére, hogy a csonka fal (=tornácfal?) 1-2 kősorból álló fala magasabbról indul, mint a ház többi fala, azokkal falazástechnikailag és kötőanyagát tekintve is azonos. A tapasztott sárga homokos-agyagos, legalább kétszer megújított járószint az épület Ny-i felében, a 6. és a 7. kutatóárok által határolt területen volt megfogható. A tapasztás alja a ház Ny-i falának alja fölött 6 cm-rel kezdődik, csatlakozik a falhoz, tehát a Ny-i falhoz tartozik. A csonka fal (É-i tornácfal) aljánál viszont 14 cm-rel van lejjebb. (10., 11. ábra) A 2. házat Ny-K-i irányban kissé földbe mélyítették. (10. ábra) A ház belsejének további összefüggései a nagy, valószínűleg felfelé szélesedő beásás nem voltak megfigyelhetők. A 2. épület Ny-i falához a körítőfaltól 2-3,77 m között, a felszíntől 27-40 cm mélyen egy 8-20 cm vastag sárga, átégett, tapasztott réteg jelentkezett, feszínén 106108 cm-es átmérőjű, törött téglákkal kirakott felülettel, a kemencével (25., 6., 78. ábra), Ny-i oldalát íves kövek jelezték, amelyek a ház K-i falának omladékából származhattak. A kemence É-i szélét egy, a körítőfalig tartó beásással elvágták, D-i széle hírtelen lemélyül, a K-i tanúfal mellett -80 cm-ig lenyúló beásással, amely átvágta azt a szürkés-barna laza réteget is, amely a 3. kutatóárokban feltárt, kemence felé dőlő, 8-12 cm átmérőjű, 13 cm mély cölöplyukat (?) és a 66 cm átmérőjű, 14-24 cm mély „A" gödröt is átfedte. A beásás miatt a cölöplyuk ill. az „A" gödör és a kemence összetartozása nem volt bizonyítható. A 2. ház K-i szélén húzott 3. kutatóárokban a kemencétől D-re, a 2. és 3. épület közötti szakaszon ill. a cinteremfaltól 14,10-14,75 m között észlelt újkori ároktól D-re, a felszín alatt ismét bedobált kövekből álló rétegek jelentkeztek. Ezek a kövek összefüggésben lehetnek a 2. és 3. épület, valamint - amenynyiben feltételezzük, hogy az újkori árok, valójában az 5. épület továbbfutó, kibányászott fala - az 5. épület omladékával. (6. ábra) A 8. kutatóárok D-i tanúfalában, a 3. kutatóárok közelében regisztrált bedobált kősorok és hamuréteg a kemencével lehettek kapcsolatban. (12. ábra) A 2. épület körzetében többségében voltak a középkori leletek, néha újkori edénytöredékekkel keverve. Római kori edénytöredé-