Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

kékről a két pillér között tesz csak említést az Ásatási napló. Különösen sok középkori edénytöredék került elő a cinteremfal D-i oldalánál a 3. kutatóárokban a sárga, homokos rétegben, de voltak középkori edénytöredékek a szabálytalan kősorok, bedobált kövek alatt is a ház egész, kutatott területén. 7. A 3. épület A körítőfal D-i előterében, a körítőfaltól 3,10 - 3,90 m-re, részben a cinteremfal D-i, 1. számú bejárata előtt, részben attól K-re helyezkedik el a 3. számú épület úgy, hogy Ny-i fala kis eltéréssel azonos a küszöb É-D-i felezővonalának meghosszabbításával. Az épület feltárására 1968-ban került sor. (25.: sárga, 80. ábra) Két kutatóárok vágta át az épületet. A 4. számú az épület K-i felében, megközelítőleg É-D-i irányban ill. a 8. számú, Ny-K-i, amelynek eredményeképpen kiszabadult az épület É-i fala. A 8. kutatóárokból D felé, majd K felé húzott árkok az épületfalak mellett haladtak. Segítségükkel gyakorlatilag ismertté vált a 3. épület mind a négy fala. Egyetlen egy összesítő rajzon sem szerepel viszont a DK-i sarok, amely azonban az ásatási napló tanúsága szerint egy 1 x 1 m-s szelvényben mégis előkerült. A 60 cmig mélyített szelvényből középkori és római kori kerámia (köztük terra sigillata töredék is) volt gyűjthető. A felhalmozott föld miatt, csak az épület ÉK-i belső sarkában volt lehetséges a fal alapozásának kutatása. A 130-140 cm magas falat sárga agyagrétegbe rakták, tört kőből, agyaggal, homokos agyaggal falazták. A fal alsó kősorával egy magasságban nagyobb, lapos kövek fekszenek, amelyeket 10-15 cm vastag murva fedett. (12. ábra) Ezek a kövek egy belső járószinttel, esetleg egy pince padozatával lehetnek összefüggésben. Az ÉK-i sarok falazásában, és a metszetfalak tanúsága szerint is a falban falváltás és ennek megfelelően rétegváltozás is megfigyelhető volt. A fal felső három kősóra szebben rakott, az É-i fal külső oldalán pedig ebben a magasságban vált a rétegsor, a szürke alatt sárgás-szürke agyag következik. Ez a falváltás a külső járószintnek felelhet meg. A szürke, mészszemcsével, homokkal kevert réteg és a nagy köves omladék a tudatos viszszabontásokkal ill. a későbbi bolygatásokkal van kapcsolatban. (7. ábra) A tudatos viszszabontásokat erősíthetik meg azok a mérések, amelyek szerint a 3. épület DNy-i ill. ÉK-i falkoronájának teteje a 7. kutatóárokban mért cinteremfal koronához képest 89 ill. 61 cm-rel volt mélyebben, a körítőfal lábazatának indításától pedig 36 ill. 8 cm-rel. A falak, különösen a D-i fal nagyon megszenvedte ezeket a bolygatásokat. A Ny-i fal meglehetősen rossz állapotú, „girbe-gurba, ki-be düledezett" volt. A 3. épület belső mérete Ny-K-i irányban 6,35 m, É-D-i irányban 4,1 cm, falai 52-60 cm vastagok voltak. Az épület ÉNy-i és ÉK-i sarka körül és az épület É-i falától É-ra többégben vannak a középkori leletek, bár az ÉNy-i sarokban, hasonlóan a DK-i sarokhoz, szerény menynyiségű római kori kerámia is jelentkezett. 8. A4, épület A körítőfal Ny-i belső oldalán az 1969-es ásatás nyomán és a Balatonakaii-ságpusztai ásatásokat követő műemléki helyreállítás során került sor a 4. épület részleges meghatározására. Az épületet kutatása először a 11. kutatóárokkal kezdődött, majd a kutatóárok szelvényekké szélesítése következett (I., I/a, I/ b=I/2. szelvény) ill. a 4. épület K-i, 2. helyiségének É-i és K-i belső fala mellett, majd, 4. épület 1. helyiségének D-i felében és azon kívül, az 1. kutatóárokig folytatódott a kutatás. A feltárások eredményeképpen meghatározható volt egy 2 helyiséges épület, amelyből a cinteremfal melletti Ny-i helyiség (4/1.) 5,15 x 1,9 m-es alapterületű volt, a 2. helyiség Ny-K-i irányban pedig 4,60 m. Mivel az 1.