Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

(8,i) x 9,5 (9,9) m. Az épület kissé szabálytalan alaprajú. A D-i, kisebb helyiség (í/c. 2.) D-i fala enyhén megtörik, Ny-i fala pedig visszaugratott. Az 1., É-i helyiség (i/c.i.) belső mérete: 6,9 (7) x 4,65 (5,2) m, a 2., D-i helyiségé (í/c. 2.): 6,6 (6,9) x 3,25 (3,4) m. (25., 64,74. ábra) l/d. II. római kori épület (25. ábra: sárgászöld) Az ÉNy-DK-i tájolású római kori épület falainak nagy részét a cinteremfal, az l/a-e. középkori épületek alatt találjuk. Sárga habarcsba tört kőből rakott falai 20-127 cm magasan maradtak meg, attól függően, hogy mennyire bontották el azokat az újabb házak és a körítőfal építéséhez ill. a területen tapasztalt újkori, nagy arányú bolygatások során. A visszabontott falak egy része a középkori falak alapozásul szolgált ill. ehhez igazodtak általában a középkori járószintek. (25., 68-73. ábra) Ennek az épületnek sem fejeződött be a feltárása. Ismeretlen az épület 1,45 m hoszszan Ny felé továbbfutó falának folytatása, a belső osztófalak pontos helye ill. a D-i (l/d. 4.) helyiség Ny-i fele, amelyek feltárását az újkori temető és az ásatások kényszerű befejezése akadályozta. A Ny felé futó fal meghatározása tehát nehézségekbe ütközik. Lehet egyszerűen kerítés-, vagy udvarfal (i/d.5.), amely az I. és a II. római kori épületet kötötte össze, de újabb helyiség csatlakozása sem zárható ki. A II. római kori épület két nagyobb egységből állt. A nagyobbik É-i nagy valószínűséggel háromhelyiséges, a kisebbik e

gy (?)> amelyet hozzáépítettek az É-ihoz. Ezt erősíthetné, hogy a falak elválnak és a helyiség (l/d. 4.) É-i fala 40 cm-rel mélyebben alapozott a K-i helyiségfalnál, bár sárga habarcsos kötőanyaguk azonos. Ennek a kisebb helyiségnek a Ny-i zárófala, s ezzel kiterjedése Ny-K-i irányban sem ismert. Az épület teljes alapterülete: 12,55 (ehhez csatlakozik még az 1,45 m hosszú falindítás) x 21,70 m. Az ÉNy-i, helyiség (l/d. 1.) belső mérete:6,8o x6,50 m, az ÉK-i helyiségé (l/d. 2.) 4,40 (4,55) x 6,50?, a középső helyiségé (l/d. 3.) 11,45 x 7,50?, a negyedik, D-i helyiség (l/d. 4.) meghatározható kiterjedése K-Ny-i irányban 6,1 m (és egy 65 cm hoszszú, valószínűleg küszöbkő), É-D-i irányban pedig 6 m. (25. ábra) Az 1. és 2. helyiség osztófala elválik a közös É-i faltól. A II. épület É-i helyiségeit fűtötték. Praefurniumát a 3. helyiségben helyezték el. A helyiség egy részét biztosan terrazzopadló borította, töredéke megfogható volt a 2. kutatóárokba eső l/a. 3. helyiség DNy-i sarkában. Keltezéséhez segítséges jelenthet egy Drag 37-es terra sigillata töredék

35

. A járószint alá mélyített praefurnium 1,64-1,72 m széles és legalább 1,65 m hosszú D-i kétharmadát az ásatások tisztázták. (25., 69. ábra) A megmaradt oldalfalakat max. 3 sor téglából, közöttük tegulatöredékekkel falazták. A téglatöredékek a római kori fal alapozás-indításától 32 cm-rel mélyebben jelentkeznek. A praefurnium melletti fal teljes szélessége 72 cm, egy sor megmaradt felmenő fala viszont csak 52 cm széles és 10-12 cm magas. A nagy köves omladék a felszíntől egészen a római kori fal alapozásáig beborította a szelvényt. A praefurniumot az átégett, köves talaj felett égett föld, hamu fedte be egészen a praefurnium-oldalfalak tetejéig. (17—18. ábra) A terrazzoval burkolt ÉK-i helyiséget (l/d. 2.) majdnem középtájon szelte át a praefurniumtól induló, É felé kiszélesedő, téglával több sorban rakott oldalú, É felé, a terepalakulatoknak megfelelően emelkedő tüzelőcsatorna, amelyet kiszélesedő szakaszán összesen öt hypocaustumoszloppal osztottak. Az előkerülő 23 x 23 x 7 cm-es tégla alapján, téglákból készültek az oszlopok. (25., 70. ábra) Az ÉNy-i helyiség (l/d. 1.) is fűtött volt. Falfűtésének tubusai az É-i fal mellett jelentkeztek a 14. kutatóárokban. (25., 72. ábra) Fűtését valószínűleg annak a 20 cm széles fallal határolt, terrazzoval fedett aljú fűtőcsatorna segítségével oldották meg, amely az l/d. 1-2. helyiség D-i fala mellett volt meghatározható és amely a praefurniummal állt közvetlen kap-