Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

típusa, amelynél a kávába kis lemezcsörgők vannak erősítve. A 84.35.l-es leltári számot viselő, Veszprém megyei Iszkázról származó kétmembrános hengerdob funkcióját tekintve jellegzetes kisbíró dob. A falvakban a közérdekű hirdetés jelzésére használta a hirdetést végző kisbíró, aki a falut bejárva, annak különböző pontjain megállva a dobot ütve hívta fel a figyelmet közérdekű bejelentéseire. Az 55.219.l-es leltári számot viselő edénydob a leltárkönyv szerint múzeumi raktárrendezés során került elő. Vajkai bejegyzése szerint „tengerentúli" származású. Ezt a törökök által használt üstdobtípust a középkorban még sűrűn használták magyar nyelvterületen, sőt, egyes feltételezések szerint, épp a magyarság által vált Nyugat-Európában ismertté.

17 Azonban a XIX. században osztrák hatásra a vonószenekarok teljesen kiszorítják a népzenéből a dobokat és csak a katonazenében, illetve a már említett hírközlésben maradnak fenn. A gyűjteményben megtalálható kisebb méretű üstdob Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és a törökök által sokáig uralt Balkánon maradt fenn. Általános elnevezése a nakkara. Nem tudni, hogy Vajkai pontosan mit értett a „tengerentúli" származáson, de valószínűbb a balkáni, közelebbről a boszniai eredet, mert a gyűjteményben található erről a területről származó egyéb hangszer is. 3. Aerofon hangszerek 3.1. Peremfúvós hangszerek Az aerofon hangszerek családjába, az ajaksípok közé tartoznak a peremfúvós hangszerek. Ha egy cső peremére megfelelő szögből ráfújunk, akkor az éles peremnek ütköző levegő rezgésbe kezd, és - a csőben lévő légoszlop nagyságától függően - magasabb vagy mélyebb hangsor szólal meg. A csőben lévő légoszlop nagysága a cső méretétől és a nyitottságától vagy a zártságától függ. A magyar pánsíp elnevezés a görög mondai hagyományra utal, amely szerint Hermész isten és Drüopé nimfa fia, Pán, a nem túl bizalomgerjesztő megjelenésű ókori görög pásztoristen Szürinx nimfát (szüringon/nádszál) üldözte a szerelmével, aki a tőle való félelmében náddá változott, és belőle készítette a rá emlékező Pán a hangszerét. Az ókori Görögországban a hangszer elnevezése ezek alapján szürinx. A pánsíp valószínűsíthetően Kínában jelent meg a legkorábban, ahol az elnevezése a paixiao, aminek a jelentése soros perembevágásos furulya, mert a kínai pamaonak a 16 fatalpazatba erősített sípja peremvágásos kialakítású. Ez a pánsíptípus a nyugati Csou-dinasztia idejéből (Kr. e. 1122-771) ismert. A legkorábbi, 13 sípos bambuszból készült pánsíp Kínában Hupej tartományból a Tenghou Ji sírokból került elő és a kora kb. 4400 év. Még korábbi, kb. 4500 éves, kőből készült pánsíp került elő Hönan tartományból a Csu sírokból. Egyelőre még nem tisztázott, hogy az ókori görög pánsípok kapcsolatba hozhatóak-e a kínai pánsípokkal. A magyar pánsíp nyilvánvaló irodalmi eredetű elnevezése arra utal, hogy a hangszer a magyar néphagyományban nem gyökeresedett meg. A pánsípok különböző méretű pentatonikus vagy diatonikus rendben egymás mellé illesztett, alul zárt csövekből állnak. A hangszer használatáról Magyarországon nincs adat. A múzeumokban található példányok valószínűleg turistáknak szánt emléktárgynak vagy gyerekjátéknak készültek. A veszprémi néprajzi gyűjteményben található leltározatlan pánsíp jelenlegi állapotában 12 növekvő magasságú, alul zárt sípból áll, de a hangszer jól láthatóan hiányos. A síptartó keret hosszát figyelembe véve, valószínűsíthetően 19 tagból állhatott eredetileg. 3.2. Szarukürtök Az aerofon hangszerek családjába, a kürtök közé tartoznak a szarukürtök. Egyéb elnevezései a duda, kanászduda, kondáskürt,