Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
tárt 1. háznál is igen markáns. 21 Feltűnő a két literi feltételezett alaprajznál, hogy hiányzik a hosszanti gödör. A hosszanti gödör fontos jellemzője a korai vonaldíszes házaknak, de hiánya mégsem kizáró tényező, például Rosenburg 4. házánál szintén hiányzott, 22 és ami a legfontosabb, a földrajzilag legközelebb eső balatonszárszói település legkorábbi házai ugyancsak hosszanti gödör nélküliek. 23 Literhez visszatérve, az 5. háztól tovább keleti irányban haladva, attól 13 m-re találunk egy újabb objektumcsoportot. Két, egymástól I2m-re lévő, észak-déli irányú nagy gödörről van szó, valószínűleg ennyi maradt meg a 6. /lázból, a gödrök ebben az esetben a hosszanti árokkal azonosak. A 7. ház ettől északra a 232., 102. és 107. gödrök közti térségen talált cölöplyukak alapján nagyjából 7 m széles lehetett. A cölöplyukak ugyan nem szabályos rendben helyezkednek el, de ez magyarázható a hiányos megőrződöttséggel. A két nagy gödör közti 20 m-es távolság miatt csak egyikük tartozhatott ehhez a feltételezett házhoz. A feltárási terület északi peremén megtaláltuk egy újabb ház két hosszanti gödrének déli végét (8. ház). A közöttük lévő mintegy 6 m-es távolság kevés egy ház elhelyezéséhez, lehet, hogy a 236. objektum esetleg csak egy mélyebb cölöplyuk. Az említett Balatonszárszó-Kiserdei-dűlő és Dunakeszi-Székes-dűlő mellett korai vonaldíszes házakról az M7 autópálya nyomvonalán végzett feltárásokról szóló beszámolók tudósítanak Becsehely-Homokos-dűlőről 24 és Balatonszemes-Bagódombról. 25 Az egyéb jelenségek közül a házak körül talált nagy gödrök funkciója agyagnyerés, majd szemétgödör lehetett. A kizárólag a késői vonaldíszes horizonthoz köthető méhkas alakú gödrök tároló vermek voltak. Ismeretlen a funkciója a leletmentes, 2 m hosszú, keskeny, mély gödröknek. Ezek a keskeny, mély gödrök (ún. Schlitzgrube) a neolitikus és korai rézkori települések jellegzetes objektumai. Mivel leletanyagot soha nem tartalmaznak, funkciójuk nehezen megfejthető. Abból kiindulva, hogy sokféle településen jelen vannak egyszerre több példányban, az következik, hogy a neolitikus életformának nélkülözhetetlen kellékei lehettek, ráadásul a szabványos méret hosszú ideig tartó megőrzése azt sugallja, hogy szoros összefüggés van a funkció és a forma között. Általában elszórtan kerülnek elő a településeken, 26 a legérdekesebb Rosenburg esete, ahol a 2. és 7. ház között hat ilyen gödör volt szabályosan elhelyezve É-ÉNy-DDK-i sorban. 27 E. Lenneis a rosenburgi lelőhely kapcsán úgy jellemzi ezt a jelenséget, hogy az kevés helyen, de ott nagy számban fordul elő és ezért az ilyen helyet a „Sonderplatz" kategóriába sorolja. 28 Literen a lelőhely közepén helyezkednek el a keskeny gödrök (197., 201., 222., 230. objektumok), 2-3 m hosszúak, szabványosnak mondhatók. Leletanyag hiányában nem dönthető el a koruk, vajon a korai DVK település nyugati szélén álltak-e elkülönülten vagy a zselizi telep két háza között, a tároló vermek által elfoglalt terülen. Az előző tűnik reálisabbnak. A leletanyag A feltárt 108 neolitikus objektum leletanyagából 1767 db a kerámia, ennek nagyobb része, 1372 db a korai DVK-ba tartozik és 395 db a késői DVK-ba. 29 A korai horizont finom kerámiája általában sötét színű, sötészürke vagy barna, ritkán sárga, jellemzően szerves anyaggal és homokkal soványított, az utóbbi szembetűnőbb, bár ritka a csak homokkal soványított edény. Ezek nem sötétek, hanem sárga színűek és vörös vagy barna slip borítja a felületüket. A kerámiazúzalékkal való soványítás néhány gödörre korlátozódott. Az edények felülete eredetileg többnyire fényezett volt, a felületi kidolgozás azonban ritkán maradt épen. Előfordul esetenként finom bevonat az edényfelületen. A durva kerámia sárga, téglavörös, barna, vastag falú, szintén szerves anyaggal és homokkal, ritkábban kaviccsal soványított.
