Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

ten cölöplyuknak. A gödröktől délre, közvetlen közelben nagyobb (2-2,5 rn átmérőjű) tárolóvermek szabályos sorát találtuk meg. A tárolóvermek egy részének az alját kiégették. Leletanyagot alig találtunk bennük, ami arra utal, hogy rövid életű lehetett a település, mert a vermeket nem használták fel másodlagosan szemétgödörnek. A 2. /iáznak csak a déli szélét sikerült feltárni. (1. ábra 3.) A 115. és 117. árkok között csupán egyetlen cölöplyuk maradt meg a belső szerkezetből, ezek az objektumok is éppen, hogy elérték a feltárási mélységet, a többi cölöplyuk nem őrződött meg. Az árkok közötti szabad tér alapján a ház 8-8,5 m széles, feltárt hossza 3 m. Leletanyag nem került elő, datálása a 10 m-re délre lévő tároló gödrök alapján történt, ezek ugyanis szlovákiai adatok szerint a zselizi kultúra elején bukkannak fel először.

11 A két zselizi ház távolsága (85 m) megengedi az egykorúságot, két külön egységet (tanya, háztartás) képezve. Egyiket sem újították meg, egy generációsnak tűnik a település, legalábbis a most megismert déli széle. Az 1. házzal esetleg egy egységbe tartozhat az említett vermek sora (kivéve a 181. objektumot, mely korábbi). A 2. házhoz a két tároló gödrön kívül más nem tartozik. Az oszlopszerkezetes házak jól ismert példái a Dunántúlon Mosonszentmiklós-Egyéni földek,

12 Törökbálint-Dulácska, Budapest XI.-Kőérberek

13 és Balatonszárszó-Kiserdei-dűlő,

14 minegyik jóval nagyobb kiterjedésű lelőhely, mint a literi. A korai vonaldíszes települést a domb lábánál és a lejtő alacsonyabb részén találjuk. Szembetűnő, hogy hiányoznak a vonaldíszes telepekre jellemző párhuzamos gödörrendszerek. Jól körülhatárolható házalaprajz nem került elő, csupán részletek, melyek alapján hat hipotetikus épületet lehet a területen elhelyezni. (1. ábra 3.) Valamennyi nagyjából észak-déli tájolású. A 3. ház a legnyugatibb közülük, a 194., 197., 188. nagy gödrök közötti térségen helyezkedhetett el a 196., 198., 199., 200. objektumok által körülhatárolva. A ház mérete 6-7x13 m lehetett. Belső szerkezete nem ismert, a körvonalát néhány cölöplyuk jelzi. A194. és 197. gödrök távolsága 13 m, ez még megengedi, hogy házat kisérő ároknak gondoljuk, azok távolsága általában 8-12 m körül van.

15 A 188. gödör vagy a keleti árok folytatása vagy a következő házhoz tartozik. A 4. ház kissé északkeletre az előzőtől a 121-123. gödrök által kijelölve határozható meg. Ez kissé szélesebb, legalább 8 m szélességű épület lehetett. Az 5. feltételezett házat tovább délkeletre a 118-120. gödörsor határozza meg és a 125. cölöplyuk. Szélessége 7 m, hossza ismeretlen. Mindkettőnél hiányzik a hosszanti gödör, csak a legmélyebb cölöplyukak voltak megfigyelhetőek. A gödrök átmérője meghaladja a szokásos cölöplyukakra jellemző méretet, a szabályos elhelyezkedés döntött a cölöplyukként való interpretálás mellett. Van egy jellemző vonása a korai vonaldíszes házaknak, erre és néhány hasonlóan hiányos alaprajzú házra alapozva történt e két esetben az alaprajzi rekonstrukció. E. Lenneis hívta fel a figyelmet arra, hogy a háromrészes épületek északi és középső részének találkozásánál húzódó folyosó déli falát jelölő oszlophelyek igen mélyek, előfordul, hogy csak ez a jelenség marad meg az egész épületből, mint Strogen 1. ház és Brunn 18., valamint 23. ház szemléletesen mutatja.

16 Ez a jellemző vonás nem csupán az ausztriai lelőhelyeken figyelhető meg, a nyugati elterjedési körben hasonlóan különösen lemélyített oszlopsor van a középső rész északi végén. Hozzá kell azonban tenni, hogy abban a körben a hosszanti gödör megléte elengedhetetlen.

17 Néhány példa a csak egyetlen oszlopsort megőrző házakra: Altdorf esetében markáns hármas cölöplyuksor alkotja a ház tengelyét.

18 Az említett rosenburgi 4. háznak szintén a középső oszlopsora volt a legerősebb, a 2. háznál viszont a déli hármas cölöplyuksor a hangsúlyos.

19 Legutóbb Horváth L. A. tekintette át a korai vonaldíszes házleleteket.

20 A középen keresztben húzódó hármas nagyméretű oszlophelyből kialakult sor a Dunakeszin fel-