Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)
CHANGES OF DIOCESAL DISTRICT IN THE ROMAN CATHOLIC DIOCESE OF VESZPRÉM (BETWEEN 1720-1777) This paper examines the reorganization of the Veszprém Roman Catholic bishopric following the Ottoman erae. Although, the essay focuses on changes of the deaneries, arch-deaneries are also touched upon. Ecclesiastic institutions in the bishopric encompassing a considerable part of the Transdanubian area of Hungary were almost entirely diminished by the Ottoman conquest and reformation. In the relatively sheltered areas of Zala county hardly a dozen parishes survived the stormy 16 th and 17 th centuries. The reorganisation of parishes and deaneries started succeeding the chasing out of the Ottomans. The first parishes were founded among the settlers around Buda in Pilis county at the end of the 17 th century. Then, the organization of the network of parishes was extended to Fejér, Somogy, and Veszprém counties from the 1 A lehetőségekhez képest igyekszem utalni az előzményekre, ugyanakkor az egyházmegye történetének és az általam vizsgált forrásanyagnak az ismeretében kijelenthető, hogy az 1720-as évek dereka nem csupán esetleges kezdete vizsgálódásaimnak, érdemben ettől az időszaktól beszélhetünk a középszintű egyházigazgatási struktúra meglétéről az egyházmegyében. Vö. KÖRMENDY 1989., MOLNÁR 2003a. és DÉNESI 2006. 6-16. 2 Az adatbázis kilenc időmetszetben tartalmazza az egyházmegye településeinek közigazgatási adatait. Az időmetszeteket — 1726, 1728, 1732-1733, 1734-1735, 1745-1748, 1752-1757, 1771, 1777 (régi beosztás), 1777 (új beosztás) — az egyházmegyéről fennmaradt összeírások határozták meg. Az egyházmegye településeiről összeállított adatbázis eredeti terveim szerint e tanulmány mellékletét képezte volna. A munka során azonban nyilvánvalóvá vált, hogy egyrészt terjedelmi korlátok miatt nem kivitelezhető a táblázatok közreadása, másrészt az egyházi közigazgatás legalsó szintjének, a plébániahálózatnak az elemzése egy önálló tanulmányt érdemel, amelyet az adatok pontosítását követően készítek el. 3 E rövid, pusztán tájékoztató jellegű fejezet elkészítése során több fontos szempontra Gárdonyi Máté hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is szeretnék megköszönni. 4 Az esperes, latin nevének tükörfordításaként a forrásokban és a régebbi szakirodalomban gyakran szerepel alesperesként is. Ez azonban nem tévesztendő össze a XIX. századtól a forrásokban megjelenő helyettes esperesekkel. 5 Az egyes fogalmak történetének rövid összefoglalása megtalálható a nagyobb egyháztörténeti lexikonokban. Magyar nyelven a Katolikus lexikon és a Magyar katolikus lexikon, ennél bővebben a Lexikon für Theologie und Kirche vonatkozó szócikkei ajánlhatók, amelyek tartalmazzák a további szakirodalmi utalásokat is. KL beginning of the 18 th century. The increasing density of perishes called for constant changes in the deaneries. From the 1720's on just four deaneries are documented, namely Zalaegerszeg, Keszthely, Somogy and BudaFehérvár., but the division of these huge areas started in the next decade. Buda-Fehérvár deanery was divided into Buda and Fehérvár districts. Veszprém deanery was created of some parts of the former Buda-Fehérvár and Keszthely districts. The attempt to divide Somogy deanery failed at that time. During the mid-i740 s Zalaegerszeg and Keszthely deaneries were reorganized, and transformed into Kanizsa and Tapolca deaneries. Also Somogy deanery was divided into two parts in the same period. The last change before 1777 was the creation of Palota and Ráckeve districts in the second half of the 1750 s . The examination of changes in the ecclesiastical administration has multiple consequences. Clearing up the hitherto partly known chronology of the formation of ecclesiastical administration contributed to a deeper insight of early modern Catholic revival. The archontology consisting of the deans of each district may serve as a bais for further research. 1-4., MKL 1- és LTHK 1-10. különösen: 1. 824-825. (Archidiakon) és 3. 202-204. (Dekan). 6 A régebbi irodalomból Róka János és Beke Kristóf munkáit kell megemlítenem. Előbbi a püspökök munkásságának bemutatásával igyekszik képet adni az egyházmegye történetéről, Beke pedig az egyházmegyére vonatkozó forrásokat gyűjtötte össze. RÓKA 1779. és BEKE é. n. Az egyházmegye története iránti érdeklődés a két világháború között lendült fel. 1933-ban alapította meg Pfeiffer János A veszprémi egyházmegye múltjából címet viselő könyvsorozatot. Az ennek keretében megjelent forráskiadások és feldolgozások jelentősen hozzájárultak az egyházmegye múltjának jobb megismeréséhez. A XVIII. századra vonatkozó kötetek közül három kapcsolódik jelen dolgozat témájához, mindhárom az egyházmegye egy-egy főpásztorának életrajzát mutatja be. KÖRMENDY 1995. (Volkra Ottó Ker. János), PETRÁK 1949. (Acsády Ádám), PEHM 1934- (Padányi Bíró Márton) A korszak utolsó püspökéről, Koller Ignácról készített életrajz kiadására nem került sor. A német nyelven készített doktori értekezés WEISZ 1937. A kézirat eredetileg az Érseki Könyvtár őrizetében volt, majd az 1990-es évek második felében az Érseki és Főkáptalani Levéltár Kézirattárának kialakítása során ez utóbbiba sorolták be (jelzete VÉL K1/386 volt). Később visszakerült az Érseki Könyvtár állományába. A kézirat pár szavas értékelése IGAZ 2002. 449. 3. jegyzet. (Az értékelésre Kredics László hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is szeretnék megköszönni.) 7 PEHM 1934. 457-458., PETRÁK 1949. 19-20., KÖRMENDY 1995. 32-33. 8 Pfeiffer János hagyatékában több ide vonatkozó cédulaanyag is található. Ezek zöme egyes források teljes vagy kivonatolt szövegét tartalmazza. Ilyenek például VÉL Pfeiffer János hagyatéka I/30. doboz (Főespereségek, esperességek) illetve I/31-33. doboz (Plébániák, filiák). Vö. CSONKA-VIRÁGHALMY 1996. Az egyházmegye
