Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

megbotránkoztató mértéktelen ivászattól, valamint a szolgálati hely indokolatlan el­hagyásától tartsák vissza a papokat. Felha­talmazást nyertek az esperesek egyes egy­házi ruhák és kegytárgyak megáldására is. 144 A fentiek mellett fontos joga az esperesek­nek, hogy bizonyos püspöknek fenntartott esetek alól feloldozást adhattak. 145 Érdekes­ség, hogy nem említik a kinevezések a koro­náknak, a kerületi papi gyűléseknek a meg­tartását az esperes kötelességei között, ho­lott már Acsády Ádám körlevélben szabá­lyozta ezeket. 146 Míg a kinevező okmányok előírták az es­peresek legfontosabb feladatait, addig a fennmaradt kerületi jegyzőkönyvek 147 az es­peresek által végzett tényleges tevékeny­ségekről tájékoztatnak. Ezekből kiderül, hogy az esperesek legfontosabb feladata valóban az út menti keresztek és más tár­gyak, például templomi zászlók megáldá­sa volt. Ilyen alkalmakkor minden bizony­nyal sort kerítettek a plébánia vizitálására is. Kimutatható, hogy egyes távolabbi te­FÜGGELÉK I. A veszprémi római katolikus egyházmegye közigazgatása a XVIII. században Az 1720-as évektől 1777-ig (térképmelléklet) 148 A tanulmányhoz csatolt térképmelléklet elsősor­ban a tanulmányban foglaltak illusztrálására, azok jobb megértése végett készült. Ennek ellenére igyekez­tem úgy összeállítani a térképet, hogy az önállóan is megállja a helyét, végig lehessen rajta követni az egy­házmegye igazgatásában bekövetkezett változásokat. A térkép helyes értelmezése érdekében szükségesnek tartom, hogy néhány technikai jellegű megjegyzést te­gyek. Az egyházmegye és az esperesi kerületek határa­inak pontos meghatározásához szükséges volt a plébá­niahálózat térképre vitele. Mivel időben ez is változott, célszerűnek látszott a legteljesebb állapotból való kiin­dulás, azaz az 1770-es évek ábrázolása. A forrásadott­ságok figyelembevételével az 1771-es év mellett dön­töttem. Ebből az évből maradt fenn a már többször hi­vatkozott helynévkatalógus, 149 ebben az évben hagyott fel schematizmusa vezetésével Dravecz József, 150 és az előző esztendőben készült el az egyházmegye plébáni­áin élők összesítő összeírása. 151 A fenti források ada­rületek plébániáit egymás után látogatták meg és végezték el a szükséges szertartáso­kat. Gyakran találkozunk azzal, hogy az es­peresek templomok, kápolnák alapkőleté­telénél szerepelnek, esetleg elkészült temp­lomot áldanak meg. Ilyenkor azonban min­dig eseti felhatalmazással rendelkeztek, amelyet a főpásztor vagy helynöke állított ki. Másik nagyon fontos feladatuk a plébá­nosok beiktatása volt a plébániákra. Ilyen­kor a környékbeli papság részvételével tar­tott ünnepélyes szentmise keretében felol­vasták a kinevező okiratot a plébánia hí­vei előtt. Az főpásztor és a helynök mindig az esperesen keresztül érintkezett a kerület papságával, többször van adat arra, hogy az esperest bizonyos ügyekben az egyház­megye székhelyére szólították, s rajta ke­resztül tájékozódtak egyes kérdésekben. A kapcsolattartás a főpásztor, illetve az es­peres között rendszeres volt, az esperes ál­talában személyesen vitte el évente az egy­házmegye székhelyére a plébániáknak a Cassa parochorumhoz való hozzájárulását. tai azt mutatták, hogy az 1770-es évekre az egyházme­gye területének egészét lefedte a plébániahálózat. 152 Ezt használtam tehát alaptérképként, s az 1771-es plé­bániahatárok kerültek rá a kinyomtatott térképre is. A plébániák határaiban bekövetkezett változások áb­rázolása áttekinthetetlenné tette volna az amúgy sem könnyen értelmezhető térképet. Ugyanebből az okból kellett eltekintenem a leányegyházak feltüntetésétől is; ez alól csak a mezővárosok esetében tettem kivé­telt. 153 A plébániák időrendjét egyrészt az alkalmazott színekkel (ezeket lásd a jelmagyarázatban), másrészt az alapítás évének feltüntetésével jeleztem. 154 Az esperesi kerületek határainak ábrázolásánál minden esetben az adott időszakban fennálló plébá­niahatárokat vettem figyelembe. Ennek köszönhetően néhány 1771-ben meglévő plébánia területét egyes ko­rábbi esperesi kerületi határok kettészeltek. Ezek 1771. évi összetartozását a térképen jelöltem. A leányegyhá­zakat és az anyaegyházakat azonos esperesi kerületbe tartozónak vettem, kivéve, ha ellenkezőjére egyértel­műen utaltak a források. A korai, azaz az 1720-as és az 1730-as esperesi kerületek határainál feltétlenül szük­séges megjegyeznem, hogy nagyon gyakran csupán a területükön fennállt anyaegyházak neveit ismerjük. Ezekben az esetekben gyakran a későbbi állapotokból voltam kénytelen visszakövetkeztetni a korábbi térü­

Next

/
Oldalképek
Tartalom