Tóth G. Péter szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 25 (Veszprém, 2008)

(?), ig. sírok), öt esetben férfi (6., 9., 13., 15., 20 sírok), három esetben gyermek (7., 16., 17. sírok) nyugodott a sírban. Felnőttek sírja volt a 4. számú kettős, a 8. és 14. számú, de utóbbit kivéve, ezek leletanyagot nem tartalmaztak. Bolygatások és rablások miatt az 1., 2., 5., 10., 11. és 18. sírok esetében csak a sírok méretei alapján feltételezzük, hogy ezekben is eredetileg felnőttek nyugodtak. Semmilyen közelebbi adatunk nincs az A., B., C. sírokról. Ezeknek csak a helye ismert. Temető szerkezete A temető szerkezetére vonatkozóan csak nagyon kevés adat áll rendelkezésre. Sajnos a leletmentés során csak néhány, kutatóárkos feltárásra volt mód, míg a szomszédos, már régebben beépített telkeken még erre sem volt lehetőség. Csekély adataink alapján úgy tűnik, hogy a temető a domb igen meredek, keleti része felé már nem terjedt tovább. Valószínűleg elsősorban nyugati és déli irányba húzódott. A sírok DNy-ÉK-i sorokba rendeződtek. Sajnos az évek során elpusztult sírok számát még megbecsülni sem tudjuk. A leletanyag elemezése A feltárt 20 (+ 3) sír közül 12 sír tartalmazott valamilyen régészeti leletanyagot. 1. Fülbevalók a) Gyöngycsüngősfiilbevaló A 3. bolygatott női sírban egy aranyozott ezüst, eredetileg gyöngycsüngős fülbevaló volt. A csüngő már nem került elő. A karika rombusz átmetszetű, ovális alakú. A karikát középen és egyik végét granulátumokból álló gyűrű díszíti. A csüngőt rögzítő huzal felső végén egy kettős, nagyobb és egy kisebb granulátum-szemekből álló gyűrűtag van. Eredetileg a karika belső oldalán is volt gyöngy dísz, amelyet szintén hasonló gyűrűtaggal díszítettek. Hasonló fülbevalók gyakori leletek a késő avar kori női sírokban, viseletben. b) Díszítetlen fillbevaló karikák Az ajkai temetőrészlet feltárása során a 12. sírból került elő a koponya környékén kerek átmetszetű bronzhuzalból hajlított fülbevaló karika. Ezek a fülbevalók gyakoriak az egész avar kor folyamán, ami elsősorban egyszerű kivitelnek és olcsóságuknak köszönhető. Különösebb keltező értékük nincs. Négy darab, kerek átmetszetű, ezüst huzalból hajlított karika került elő a 7. sírból, amelyek egy csomóban a bal combcsont felső, belső végénél voltak. A sírt állat bolygatta meg, a váz csontjai és a leletek elmozdultak helyükről, ami a négy karika értékelését is megnehezíti. Minden esetre az a tény, hogy a karikák egy csomóban kerültek elő, arra utal, hogy ezek az elhunyt gyerek mellé helyezett tarsolyban lehettek. (Talán a sírból előkerült törött csatot és gyűrűt is a tarsolyban őrizte tulajdonosa.) Az ajkai temetőben megfigyelt jelenség nem szokatlan a hasonló korú temetőkben. A nagyszámú párhuzam összegyűjtése után a kérdéssel Szőke Béla Miklós foglalkozott részletesebben.

19 Megállapította, hogy a fülkarikák, fejékszerek főként az öv táján, azaz a medencelapátokon, a combcsont felső végénél, az alkarcsontoknál és a hastájékon, ritkában a felkarnál és a mellkason, vagy a két láb között, sőt a láb végében tűnnek fel. Elhelyezkedésük arra utal, hogy a díszeket tarsolyba őrizték, de több esetben elképzelhető, hogy az egész fejdíszt helyezték a sírba. E temetkezési szokásnak az elterjedése egybeesik a késő avar kaganátus nyugati felével, az előzmények is oda nyúlnak vissza. A szokás elsősorban női sírok esetében figyelhető meg. Esetünkben, a gyerekkorban elhunyt kislány hozományának részei lehetettek a tarsolyban őrzött karikák.