A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)
Horváth Eszter: A langobard ékkő- és üvegberakás technológiai sajátosságainak vizsgálata a várpalotai és jutasi fibulákon
HORVÁTH ESZTER A LANGOBARD ÉKKŐ- ÉS ÜVEGBERAKÁS TECHNOLÓGIAI SAJÁTOSSÁGAINAK VIZSGÁLATA A VÁRPALOTAI ÉS JUTÁSI FIBULAKON A langobardok pannóniai korszakával foglalkozó régészeti kutatás fejlődését alapvetően meghatároztaa Várpalotán 1933-ban, leletmentés során előkerült temető gazdag leletanyaga. A 25 langobard temetkezés kiemelkedő jelentőségű, a viszonylag bolygatatlan mellékletek több összefoglaló jellegű tipológiai, kronológiai és kultúrtörténeti feldolgozáshoz szolgáltak alapul. 1 A VI. század első felében használt langobard temető fibuláinak elemzésével pannóniai típusokat is el lehetett különíteni. 2 Ez többek között a korszakban működő helyi ötvösök tevékenységére is felhívta a kutatás figyelmét. Szintén a múlt század első harmadában tárták fel a jutási avar kori temetőt, ahol egy különálló langobard sír is előkerült. 3 A két temető egyik közös vonása, hogy a rabolatlan langobard kori sírokból értékes ékkőberakásos tárgyak maradtak ránk. AVI. századi ötvöstárgyak különleges csoportját alkotják az ékkőberakással díszített ékszerek és viseleti elemek. Ezek túlnyomó részét a női sírok fibulái képviselik. A két Veszprém megyei temető leletanyagának ebbe a körbe tartozó elemeit szeretném itt egy sajátos szempont szerint bemutatni. Az összesen hat sírból származó tizenkét tárgy az „S" illetve korong alakú és a gombos kengyeles fibulák különböző változatait képviseli. Többségükben öntöttek, rekeszes szerkezet egyedül a rovátkolt dróttal díszített korongfibulapáron látható (3. ábra 1.). Az „S" alakú fibulák kompozícióját két madárfej ellentétes irányú összekapcsolása alkotja. Fő díszítésük az öt ibolyáspiros berakás, felületüket a foglalatok között párhuzamosan bevésett, hosszanti vájatok (1., 4/b sír), hurkot formázó vésetek (19. sír) vagy a germán állatornamentika elemei (17. sír) díszítik (2. ábra 1-4.). A két kengyelfibulapár az állatfejben végződő, gombos ragólemezű fibulatípusba tartozik, díszítésüknél a kőberakások mellett nagyobb szerephez jutott az ékvésés, a nielló és a rovátkolás (Lábra 1-2.). A tárgyak stilisztikai és tipológiai értékelésére bővebben nem térek ki, az elemzés központjában az ékkőmegmunkálás és -berakás technikai részletei állnak. A megfigyelések a korszak ötvöstechnikai felszereltségével és színvonalával kapcsolatos ismereteinket gyarapítják. Az ötvöstárgyak készítési technikájának vizsgálata egyrészt a nemesfémek magas színvonalú megmunkálására, másrészt az ékkőberakások megformálására és a tervezett kompozíció megvalósítására irányul. Jelen összefoglalásban a tárgyak kialakításánál és díszítésénél használt különböző fémmegmunkáló technikák részletezésére, úgymint az öntésre, vésésre, poncolásra, nielló berakásra, stb. nem kerül sor. Erre vonatkozóan több alapos, gyakorlatias munka ismert mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban. 4 Az elvégzett vizsgálatoknak három kiemelt célja volt: 1. az ékkő- és üvegberakások anyagának meghatározása, és összevetése az eddig ismert eredményekkel 2. az ékkő- és üvegberakások megmunkálásánál alkalmazott technológiai fogások azonosítása a megfigyelt munkanyomok alapján 3. az ékkő- és üvegfoglalás menetének és eszközeinek ismertetése a foglalatok szerkezetének elemzése által A Kárpát-medence Meroving-kori leleteit díszítő berakásokra többféle meghatározást olvashatunk az anyagközlésekben. A gránátot például sokszor pontatlanul, csupán vörös kőként nevezik meg, vagy ami még gyakoribb, üvegként dokumentálják. 5 Ennek az az oka, hogy az ékkövek vizsgálata általában kívül esett a kutatókat érdeklő legfontosabb kérdések körén. Ha egyes esetekben sor is került a berakások azonosítására és a készítési technika elemzésére, a gyakorlat önálló kísérletek szintjén rekedt meg. 6 Az egységes rendszer és a következetes megnevezések a Meroving-kor hazai kutatásában hiányoznak. Az ezt követő régészeti korszakokat illetően azonban kedvezőbb a helyzet. A kora- és közép avar kori ékkő- és üvegberakásos leletek kimerítő részletességgel elvégzett technológiai és stilisztikai feldolgozása nemrégiben készült el, és a honfoglaláskori berakásos tárgyakról is megjelent már egy összefoglalás. 7 Mindezek alapján tehát érdemes 49