A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Horváth Eszter: A langobard ékkő- és üvegberakás technológiai sajátosságainak vizsgálata a várpalotai és jutasi fibulákon

és szükséges is elvégezni a Kárpát-medence Meroving-kori berakásos leletanyagának az említettekhez hasonló átfogó jellegű vizsgálatát.

8 A berakások anyaga A régészeti leletek berakásainak meghatározása egyrészt az üveg és az ékkövek elkülönítésére, másrészt az ékkövek esetében a kutatás számára fontosabb nyersanyaglelőhely-kérdés megoldására vagy legalábbis árnyalására szolgál. Az ékkövek geológiai lelőhelyeinek behatárolása a kereskedelmi folyamatok és a műhelykörök pontosabb megismerése érdekében fontos. Az ékkövek egyes változatait egyfelől optikai tulajdonságaik és belső ismérveik, azaz zárványaik fénymikroszkópos megfigyelésével, másfelől nagyműszeres kémiai elemzésekkel lehet meghatározni. A hazai ékkődíszítéses tárgyaknál az utóbb említett természettudományos vizsgálatokra még nem került sor, így a köveket csupán mikroszkóppal és a kapcsolódó szakirodalom segítségével lehetett elemezni. A várpalotai és jutási langobard sírok fibuláinak berakásait fénymikroszkópos nagyítás mellett, befoglalt állapotban tanulmányoztam. Sajnálatos módon, a restaurálás során olyan anyagot használtak fixálásukhoz, amely lakkszerű bevonatot képezett felületükön, ez nehezítette a megfigyelést. Ennek ellenére, a zárványok azonosításával lehetővé vált az üveg elkülönítése és a gránátok egyértelmű meghatározása.

9 Az eredményeket összegezve elmondható, hogy a korábbi publikáció adataival szemben a vizsgált anyagban elsősorban gránát található, ennek is az almandin nevű változata dominál.

10 Csupán egy-egy esetben lehetett üveget meghatározni, gránáttal együtt, vegyesen díszítették velük például a várpalotai korongfibulákat. Az üvegberakások Az üveg amorf szerkezetű anyag, fő alkotója a kvarchomok, ehhez különböző folyósító, stabilizáló és színező anyagokat kevertek. Az összetevőket formába olvasztották majd miután megszilárdultak, az ékkövekhez hasonlóan befoglalták őket.

11 Az összetétel tekintetében a szín igen fontos tényező, hiszen a színező fémoxidok hosszútávon roncsolhatták a szerkezetet. Érdekes módon a régészeti anyagban a zöld üvegek mindig gyengébb minőségűek - felületük egyenetlen, kráteres, matt.

12 Ezzel szemben a vöröses üvegek között vannak olyanok is, amelyeket első ránézésre nem lehet megkülönböztetni a gránátoktól. Ilyen jobb minőségű üveglapokat foglaltak a várpalotai 4/b sír „S" alakú és a már említett 5. sír korong alakú fibuláiba. A gránáthoz hasonló anyag előállítása ezeknél a daraboknál sikeres volt, így az utánzatok használatuk idején a megtévesztésig valódinak tűnhettek. Az üveg előállítása könnyebb és olcsóbb volt, mint a kő megszerzése és megmunkálása, ezért már az ókortól kezdve hamisításra, utánzásra, pótlásra használták. Ezzel kapcsolatban alapvető forrás Plinius Secundus enciklopédikus műve, a Naturalis Históriai A régészeti anyagban található üvegberakásoknál általában az tapasztalható, hogy állapotuk, szemben az ásványokéval, az idők során romlik. Fényüket elvesztik, színük elhalványul, töredezettek, zavarosak lesznek, felületükön sokszor megjelennek az oxidáció szivárványos rétegei. Ha az összetevők olvasztása után a folyékony üvegmassza hirtelen hűlt le, a folyás görbe vonalai megdermedve rögzültek. Ezeket az ún. huzagolási nyomokat sokszor szabad szemmel is észre lehet venni, de van, hogy csak átvilágítva láthatók.

14 Az említett várpalotai fibulák üveglapjaiban mikroszkóppal sem lehetett azonosítani, igaz, a berakások felületének bevonata zavaró tényező volt. Ezeknek a jobb minőségű üvegberakásoknak az azonosítását az olvadékba beszorult levegőrészecskék tették lehetővé. A megfigyelt kisebb-nagyobb gázbuborékok kizárják, hogy valódi ékkövekről legyen szó (3. ábra 2-3.). A gránátberakások A vizsgált anyagban túlnyomórészt almandin-gránát található, ez összhangban van a korszak többi Kárpát-medencei leletanyagánál megfigyeltekkel. Az almandin geológiailag is a legelterjedtebb gránátfajta Meghatározásának legbiztosabb támpontja a rutiltűk és ezek szabályos rendszert alkotó hálója, a szagenitrács volt.

15 Ez a jelenség az 1., 4/b és 5. sír „S" alakú illetve kengyeles fibuláinak kivételével valamennyi tárgy berakásaiban felismerhető volt (3. ábra 4-5.). A gránátok jellemző zárványát lehetett még azonosítani az 5. sír mindkét fibulapárjának, illetve a 17. sír „S" fibuláinak egyes berakásaiban: feszültségudvarral körülvett opak és átlátszó ásványzárványok (4. ábra 1 .).

16 Az ékkövek és köztük a gránátok jellemző ismérvei még a belső repedések, amelyek sérülés és belső feszültség révén keletkeztek. A vizsgálat során többféle jelenség kapcsolódott hozzájuk, amely megkönnyítette észrevételüket: irizálás, azaz a fény megtörése a repedésen, árnyékként jelentkező sötét foltok, vagy szennyeződés okozta elszíneződés (4. ábra 2-3.). A gránátként meghatározott berakások színe nem egységes, ez egyrészt a kémiai összetevők arányaitól és a zárványosság mértékétől, másrészt a foglalás mód50