A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 24. (Veszprém, 2006)

Varga É. Teréz: Szívvel, lélekkel, becsülettel. Főhajtás egy olyan pedagógus házaspár előtt, amilyet „nem terem már ez a mai világ”

alatt ő is a magyar katonák veszélyes és tanulságos, sok keserű tapasztalattal járó életét élte. Ebből a korszakból származik csaknem 600 oldalas naplója,

20 amelyben szorgalmasan megörökítette a napi fontosabb dolgokat, a hasznosnak tűnő tapasztalatokat. A várvavárt hazatérésre szeptemberben került sor. A leszerelés hivatalos része Zircen zajlott. Onnan hazatérőben, nem messze a falutól, kis híján részeg orosz suhancok lövöldözésének esett áldozatául.

21 Hazaérve nem sok jó fogadta. A háború nagyon megviselte családját és iskoláját. A fronton eltűnt a sógora. Apósa Pápa Sárkány utcai házát egy bomba a földdel tette egyenlővé. Apósa, anyósa és egyik lányuk ott lelték halálukat. Az idegen katonák kirabolták az iskolát és a tanítói lakást. Összegyűjtött anyagai, kéziratai teljesen megsemmisültek. A hazatérést követő időszakban rendkívüli erőfeszítéssel sikerült helyreállítani az iskola működését. A kifosztott országban semmit nem lehetett kapni. Az elpusztított szemléltető eszközöket, hála jó műszaki érzékének és gyakorlati tapasztalatainak, sajátkezűleg pótolta. Az anyagiak előteremtéséhez színielőadásokat szervezett, összefogta a falu tenni akaró erőit. Munkájában mindvégig fáradhatatlan segítője volt a felesége.

22 1947. május 12-én Bakonybélben is megalakult az 1848^49. évi magyar polgári forradalom és szabadságharc 100. évfordulója tiszteletére a 48-as Emlékbizottság. Ennek feladata a következő évi évforduló megünneplésének előkészítése volt. Somfai János iskolaigazgató tagja volt a bizottságnak.

23 Hitvesével együtt mindketten kivették részüket az előkészületben és megvalósításában is.

24 Somfai János folyamatosan képezte magát. 1949-ben a pécsi főiskolán szaktanító képesítést, 1952-ben a Budapesti Állami Pedagógiai Főiskolán általános iskolai tanári képesítést szerzett. Emellett számtan, fizika, kémia-szakos szakfelügyelői megbízatást is vállalt. Fizikai szemléltetőeszközei országos kiállításon is szerepeltek.

25 Az 1954-es év sorsdöntő volt a Somfai család életében. A szellemi munka megítélésének javuló változása idején 500 Ft-tal emelték volna az apa fizetését, ha a hátrányos helyzetű Bakonybélben maradnak. A gimnáziumra érő gyerekek miatt azonban az anyagilag nehezebben kompenzálhatóbb megoldást választották. A Bakony szívében eltöltött 16 év után házvásárlási gonddal, kis fizetéssel Pápára költöztek.

26 A bakonybéli emlékek tükrében Lakatos József fafaragó, az egyházközségi képviselőtestület tagja 1938 őszén egy nap, a műhelyében dolgozott. Körülötte forgácshalmok, szerszámok, mint ahogy ez munka közben lenni szokott. Egyszer csak ugatni kezdett a kutya, váratlanul vendég tűnt fel az udvarban. A törékeny fiatalember hamarosan belépett a műhely ajtaján. Lakatos József felpattant ültéből, hívta a jövevényt a házba. Somfai János azonban nem fogadta el az invitálást. Letelepedett az egyik tuskóra, majd beszélgetni kezdtek. Ekkor derült ki, hogy ő az új tanító, szeretné, ha a kántorságot is megkapná. Bemutatkozni jött, s kéri, hogy Lakatos úr az egyházközségi gyűlésen, a kántorválasztásban őt támogassa. Aztán még hosszan elbeszélgettek családról, termésről, időjárásról és hasonlókról. Hamarosan kiderült, hogy a tanító úr járatos mindenben. Közvetlensége, szerénysége ugyancsak meglepte a korábbi kollégái idejében nem ehhez szokott vendéglátóját. Már ezekben a percekben eldőlt Lakatos József voksának sorsa, s a későbbiekben örökre szívébe zárta a családot. A megválasztás persze nem ment ilyen egyszerűen, mivel több jelölt is volt. Mindegyiküknek be kellett mutatnia tudományát a templomban, s be kellett mutatkozniuk az egyházközségi képviselőknek is. Mint ismeretes, Somfai János nagy fölénnyel győzött, 1939től a falu kántortanítója lett. Megválasztása után hamarosan megkedvelték a falu lakói is. Akkor az iskola valóban a gyermekek második otthona volt, sőt még azon is túltett. A Somfai házaspárnak mindenre volt gondja. A tanítás mellett szemmel kísérték a gyermekek egészségi állapotát is. Volt egy fiú, aki szívbetegen született. Rá különösen vigyáztak, nehogy a szünetekben futkosással megerőltesse magát. A tanítói asztal fiókjában mindig volt lázmérő is. Ha valaki szokatlanul bágyadt, álmos, piros volt, Somfai János megmérte a lázát. Ha gond volt, cédulával küldte haza a tanulót. Leírta, mit tegyenek, mit adjanak neki. Azokban az időkben gyakran nem is volt orvos a faluban, lázmérő sem volt minden házban. Amíg egészsége megengedte és ki tudott járni, nagyon szívesen beszélgettek az idősebb asszonyok Somfai János édesanyjával, aki szinténnagy tiszteletnek örvendett. Nemcsak a fia után járó tisztesség volt ez, nagyra tartották azért is, mert özvegyasszony létére taníttatta a fiát. Somfai János nagyon szerette a természetet. Emlékezetesek maradtak a tavasszal megrendezett Madarak, fák napi ünnepségek. Persze ezeken kívül is gyakran kimentek az erdőszélre, ha az idő megengedte, nagyobb sétákat is tettek. Megismerték, megfigyelték a növényeket, állatokat. S közben a tanulók is megszerették a természetet. Egy hosszabb túra al315